Taxit soha ne hívjunk telefonon. Nem érdemes, ha nem beszélünk franciául, különben is csak egy automatával beszélgethetünk jó pénzért. Ezenkívül drágább is lesz a fuvar, mert fizetnünk kell azért, hogy eljöjjön értünk egy autó. Az utcán tehát szorgalmas karlengetéssel lehet leinteni egy szabad taxit, de azt sem mindenhol, például a taxidroszttól 150 méterre senki sem fog megállni nekünk, mert azt büntetik. A taxidroszton pedig mindig sor áll : emberek és nem autók persze. (De a sorhoz, mint olyanhoz, ebben a városban, jobb lesz hozzászokni, vagy kidolgozni egy sormegkerülő stratégiát.) Azt, hogy melyik szabad, azt úgy tudjuk megállapítani, hogy vilagít a taxilámpa zölden két pontban, régebbi taxilámpák esetén pedig sárgán két pontban (az egy pontban világítóknál, illetve az elsötétült lámpás kocsiknál felesleges hadonászni!). A mimimum fuvar díja 5 euro 70 cent körül van, akkor is ha csak két utcasarkot megyünk. Számoljunk azzal, hogy szombat éjszaka legalább egy órába telik taxit szerezni. Ilyenkor jól jön egy pár lapostalpú balerina cipő a taskába rejtve, mert valószínűleg előbb hazaérünk gyalog. A másik megoldás az lehet ebben az esetben, hogy valahogy várjuk ki a hajnali 4 órát, mert akkor mar több a szabad autó. Illetve fejezzük be a szórakozást az utolsó metróig, ami szombatonként hajnali kettőig jár. Az itteni taxisok nem vernek át a taxiórával, effelől nyugodtak lehetünk, csak az útvonallal tudnak variálni.