• A blog
  • Kapcsolat
  • Szószedet
  • Personal Shopping
  • nightlife
  • shopping
  • divat
  • Gastro
  • Hogyan?
  • kultúra

Párizsi jelentés

~ divatról, luxusról, kultúráról – Párizsból

Párizsi jelentés

Monthly Archives: december 2011

Sásdi jelentés

27 kedd dec 2011

Posted by Párizsi Jelentés in nightlife

≈ 3 hozzászólás

Címkék

Chanel, Costes, Hotel Costes, Ines de la Fressange

Mert soha nem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk.

Bál, ismeretlen dress-kód : bombabiztos kis fekete ruha, miniszoknya-nejlonharisnya-körömcipő (alltimer vidéki ünneplős look), fekete szaténnadrág csili blúzzal? A hó és a fagy nehezíti a magassarkúban való közlekedést a település járdáin, érkezés tehát autóval – kötelező. Belépő 1500, elővételben 1200, de tőlem senki nem kér semmit. Egy üveg pezsgő 1350 plussz borravaló. Élőzene az új tornateremben. Pont olyan, mint a Cannes-i filmfesztivál kicsiben: ott is ismer mindenki mindenkit, többnyire régi arcok, erősen reprezentálós, csak a dekoráció lehet egy picit más.

Párizsi rossz szokás szerint nehezen érkezem meg éjfél előtt, nincs is kedvem felöltözni, élvezem, hogy végre itt nem lesz Chanel 2.55 táskák harca, mint a Hotel Costes-ban. Nem is dilemmázom sokáig, megyek úgy, ahogy felkeltem a karácsonyi asztaltól. A kevesebb néha több, vallja valamilyen közhely és milyen igaza van! Ha kényelmesen érezzük magunkat, magabiztosabban és természetesen mozgunk, így a kisugárzásunk is üdébb lesz (még a sok töltött káposzta ellenére is). Amúgy meg egy párizsi nő mindig úgy néz ki, mintha éppen most kelt volna fel az ágyból, csakhogy ezen a look-on minimum 2 órát dolgozott. Hajviseletük a legnagyobb geometriai pontatlansággal van beállítva, blúzuk féloldalon hanyagul kilóg, kevés sminkjük pedig arcpirosítóból és szempillafestékből áll, körmük rövid és sötétszilva (most éppen). Napközbeni viseletüket éjszakára maximum egy-egy kiegészítővel dobják fel, csak semmi try-hard trükk. Valahogy úgy, mint a párizsi szembeszomszédom, ez az ötvenes Ines de la Fressange.

A párizsi attitűdöt sásdira adaptálni azonban nem kell és nem is szabad. Ilyen galaktikákban mérhető eltérésekkel csak akkor ajánlott próbálkozni, ha azt szeretnénk, hogy senki ne jöjjön oda hozzánk beszélgetni. Akkor ez egy biztos tipp. Egy elsőbálozós pedig ne is gondoljon ilyen praktikák bevetésére, amit mondjuk egy Marie Claire-ből lesett el, neki ennél biztosabb befutó a miniszoknya-feketenejlonharisnya-körömcipő kombináció. Én tehát lila lovaglónadrágban, dohányszínű barna fényes bőrcsizmában, klasszikus női hajszálcsíkos ingbe öltöttem magam, mert azért a Levis Curve ID-t tiszteletlenségnek tartottam volna azokkal szemben, akik a megjelenésükre oly sok időt és energiát pazaroltak e jeles esemény alkalmából.

Hogy a lovaglónaci vált-e be vagy csak egyszerűen kiváncsiak voltak rám az emberek, azt nem nagyon tudom eldönteni, mindenesetre legalább 25-en odajöttek hozzám dumálgatni. Párizs forgataga után jó volt végre egy olyan helyen lenni, ahol majdnem minden arcot ismertem. Home, sweet home.

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Randevú Modiglianival és Kislinggel – nálam

21 szerda dec 2011

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra, muveszet

≈ 1 hozzászólás

Címkék

Kiki de Montparnasse, Kisling, Modigliani

A minap véletlenül ráakadtam egy könyvre, amelyből kiderült, hogy a párizsijelentés blog egy műveszettörténetileg nevezetes helyről íródik. Modigliani és Kisling ott festegetett, ahonnan én posztolgatok.

A 3 rue Bara épülete többek között Jules Pascin, Per Krohg Zborowski, Amadeo Modigliani, Rembrandt Bugatti és Moïse Kisling lakóhelyének és festőműhelyének adott otthont. A belvárosi lakás, amelyben lakom egykor Kisling műhelyéül szolgált és egyben találkozóhelye volt a kor meg nem értett és pénztelen, párizsi avant-garde festőművészeinek, íróinak, szobrászainak, költőinek, színészeinek, újságíróinak és modelljeinek.

Kisling “beérkezett” festő és nagylelkű lengyel zsidó lévén, gyakran háromnapos nagyszabású eszem-iszom és zenés dínom-dánomokat rendezett a nekem otthont adó négy fal között. Az utolsó emeletig vezető fa csigalépcsőt olyan vendégek koptatták, mint Brancusi, Chagall, Foujita, Poliakoff, Soutine, de Kisling itt örökítette meg Jean Cocteau-t és a parkettámat is, ami ma Genf-ben van kiállítva.

Kislinget szoros barátság fűzte Modiglianihoz, aki pár emelettel lejjebb lakott és gyakran járt fel hozzá nemcsak bulizni, hanem festegetni is, mert a hatalmas üvegtetőn keresztül ide mindig besütött a nap. Amikor az olasz festő fiatalon eltávozott az elők sorából, a lengyel barát fizette ki tartozásait. Modigliani-nak annyira nem volt semmire pénze, hogy egy tál spagettiért meg egy üveg chianti-ért adott egy-egy firkát, rajzot, képet Rosalie-nak, akinek a szomszéd utcában (Rue Campagne-Première) volt egy kis étterme. Rosalie-nál találkozott a kor neves modelljével, Montparnasse kiralynőjével, a kissé nagyorrú Kiki de Montparnasse-szal, aki olyan festőknek és fényképészeknek ült aktot annakidején, akiket a művészvilág a mai napig számontart : Man Ray, Foujita, Calder vagy Kisling. Így belegondolva, a híres múzsa többször megfordulhatott nálam, mind vendégként ruhástul, mind pedig modellkent, ruhátlanul. Kiki de Montparnasse alakja tehát színes vásznakon és fekete-fehér képeslapokon él tovább, a Crazy Horse kabaré táncosnői és én magam pedig rövidre vágott frizuráját viseljük. Hmm, hmm, csakis a véletlen műve lehet ez az egybeesés.. Nevét pedig egy amerikai fehérnemű-márka tette magáévá, aki ki-ki alapon selyemszatén bugyikat illetve egyéb izgalmas kiegészítőket kínál forró éjszakákra.

Kiki de Montparnasse alias Alice Prin

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Hogyan népszerűsítsünk egy nemzeti sportot?

20 kedd dec 2011

Posted by Párizsi Jelentés in Hogyan?, sport

≈ Hozzászólás

Címkék

dieux du stade, kásás tamás, vízilabda

A franciák egyik nemzeti sportja a rugby. Szegények, mióta elveszítették az RWC döntőt az All Blacks ellen (Új-Zéland), nem árt nekik meg egy kis imázs-kampány. Erre az egyik legjobb hordozó a 12 hónapon át pörgethető falinaptár, amelyben meztelen sportoló fiúk az elpusztított világ utolsó túlélői és éppen megprobálnak elmenekülni egy bárkán ismeretlen horizontok felé. Vajon ki lesz ennyi tesztoszteronbomba közül a hajóskapitány?

A fantasztikus ebben az, hogy nemcsak a helyi rocksztár magasságokig istenített csapattagokat kapjuk meg 2 dimenzióban, hanem az egészen cuki, akár más sportágak jeles és fizikailag roppantul intelligens képviselőit is. Minden karácsonykor örülhetnek a francia lányok, hogy végre nemcsak a Pirelli naptár bikinis, 50 kilos modelljei kerülnek piacra, hanem az isteni kinézetű, hazai sportoló fiúk is. Éljen az egyenjogúság : Dieux Du Stade, azaz a Stadion Istenei, középen kivehető óriásposzterrel, mint annak idején a Popcorn-ban volt a NEW KIDS ON THE BLOCK.

Belátom, az amerikaiak megcsinálták már a visszafogottabb, tematika nélküli verziót. Magyar változatban, így a londoni Olimpia előtt, el tudnám képzelni a medence isteneit, például fekete-fehér, nem gagyi vízalatti és vízfölötti fotókkal, akció közben, férfiasan, a labdáért vagy egymás ellen küzdve. Szinte látom magam előtt a most már szőrtelen mellkasú Kásás Tamást (ki mást?) a borítón izmozni, fénylő vízcseppekkel libabőrös testén,  még mielőtt teljesen kiöregedne az élsportból és felszedne 30 plusz felesleges kilot unalmában egy vízipólós suli vezetőjeként.

A befolyt összegből pedig támogathatnánk nemzeti büszkeségünket, a vízilabdát beleértve az utánpótlást természetesen. Nos, ki van velem ? Ti milyen témát javasolnátok egy ilyen naptárhoz?

forras : www.fnac.com

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Hogyan csajozzunk Párizsban?

16 péntek dec 2011

Posted by Párizsi Jelentés in evés, Hogyan?

≈ 4 hozzászólás

Címkék

étterem, nike id

A Hard Rock Café Paris-ban tengődtem, a borzalmas kolléganőmmel és még borzalmasabb főleg negyvenes, kiábrándult, elvált alakokkal valamilyen corporate party-n. Nézelődtem miközben tömtem magamba a hamburgert és szomorúan konstatáltam, hogy nem létezik, hogy ebben a világvárosban, ami a kultúra és a divat epicentruma, nincs egyetlen egy pasas sem, aki felhívná a figyelmem azáltal, hogy kitűnik a tömegből. Ahogy ez a gondolat megfogalmazódott, beleakadtam egy szempárba. Uhhh, mondtam magamban, ez olyan, mint egy olasz!

Barna haja hanyagul az arcába lógott, fehér ing kitűrve, feltűrt ujjakkal, a legfelső gombok elfelejtve, kigombolva. Farmernadrág térdnél elhasítva, magasszárú Nike ID dorkóval kombinálva. Hmm, egy kis frissesség a sok két gombos Armani öltöny után. A tökéletes összhang. Hanyagul sokkal nehezebb jól öltözni ugyanis, mint elegánsan. A “játszós” cucc nem áll mindenkinek jól.

Folyamatosan úgy éreztem, hogy a szempár kitartóan követ az éjszaka folyamán, hol a pici, csúnya és nagyhajú haverja kérte mellettem az italt, hol maga a szempártulajdonos haladt el előttem. Egy vérprofi, gondoltam. Ez aztán tudja, hogy kell. Ez nem lehet francia ! – biztos voltam magamban.

A buli vége felé, amikor már meghalni látszott az éjszaka és amikor már a lábam is fájt a sok álldogálástól, a fejem pedig a negyvenesek unalmas történeteitől, akkor észrevettem, hogy  egy itallal a kezében toporog kb. 3 méterre tőlem e jeles megtestesítője a forma tökéletességének és nézelődik. Micsoda ellentmondás : egy félénk bombázó? Elnézést kértem a pasastól, aki éppen az elektromos bicikli városi használatáról és annak előnyeiről rögtönzött nekem kiselőadást és egy magabiztos mozdulattal odahúztam magam mellé az egyedül ácsorgó, isteni kinézetű fiatalembert.

– Mondd, te már sokat ittál? – böktem oda a kérdést, aminek a válasza sok mindent elárul.

– Nem, ugyanis holnap reggel indulok Dél-Franciaországba egy repülőért – felelte hatalmas mosollyal és éreztem, hogy megbillegek a 11 centis sarkaimon. Mindenfélére számítottam, de erre a válaszra aztán végképp nem. Dél-Franciaország, repülőgép.. szavak, amelyek álmodni hívnak. Provánszi levendulamezőket képzeltem magam elé a vakító napfényben úszva egy mini jetről lenézve.  Ez tényleg profin hazudozik. Mégiscsak francia, azok tudják így eladni magukat – eszméltem fel nagy hirtelenséggel amikor megkérdezte: Szereted-e a fejmasszazst? – Hülye kérdés, válaszoltam és hosszú ujjaival a hajamban masszírozni kezdte a fejem bárpultnál. Utálom, amikor hozzáérnek a hajamhoz, általában, de most az egyszer bután mosolyogtam és hagytam magam miközben Bono ordított a bőrnadrágok és elektromos gitárok között elhelyzett plazmatévékről.

– Nem jössz le velem holnap és visszarepülünk együtt ?  adagolta tökéletesen a kérdéseket, adta meg a telefonszámát előbb ő, és nem ő kérte el az enyém, mint ahogy az esteket 99%-ban lenni szokott, majd meghívott másnap vacsorázni.

A hely, ahová elhívott a legutolsó párizsi hype, ami “A Hátsó” nevet viseli. Kíváncsi voltam milyen lehet egy ilyen elnevezéssel bíró étterem, ráadásul a francia fiú sem volt túl kellemetlen társaság, tehát elmentem. Olyan érzésem volt, mintha Budapesten lettem volna : ping-pong asztal, kerthelyiség, romkocsmahangulat. Uma Thurman az egyik sarokban. Vacsora közben megkérdeztem, hogy a fejmasszázsos duma mindig beválik-e, mint csajozási módszer? A fiú bólogatott : Hát persze, az esetek 90%-ban. Itt ülsz velem szemben, nem? 

Derrière – Cuisine et dépendances
69, rue des Gravilliers
75003 Paris
France

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Macaron: Pierre Hermé vagy La Durée ?

15 csütörtök dec 2011

Posted by Párizsi Jelentés in evés, Gastro

≈ 3 hozzászólás

Címkék

La Durée, macaron, pierre hermé

Az 5-ből elég egyetlen dolgot elvenni a franciáktól, hogy tömegekben az utcára menjenek sztrájkolni : a szociális ellátást, az 5 hét szabadságot, a 35 orás munkahetet, a vörösborukat vagy a macaronjukat. Amit egyszer megszereztek, arról nem szeretnek többé lemondani.

Márpedig a macaron egy nemzeti kincs. Mi, magyar fejjel, nem érthetjük meg ezt soha, hogy hogy lehet mondjuk egy krémesért, vagy a dobos tortáért órákig sorban állni? Nyilván nagyon kemény marketinges munkával el lehet érni, hogy egy süteményért az egész világ képes legyen csillagászati árat kifizetni, miután türelmesen kivárta a sorát a párizsi szemerkélő esőben.

Két nagy macaron-fejedelem uralkodik a piacon : Pierre Hermé és a La Durée. Vannak tántoríthatatlan PH ill. LD rajongók. Nade lássuk csak, mi is a rajongás tárgya valójában? Egy pici kerek sütemény, ami bizonytalan eredetű, de valamikor a reneszánsz idejében születhetett. Itáliai verziója az amaretti, de létezik belőle magyar verzió is a “szegénysütemény”.

A francia macaron, ami a cukrászművészet királynőjévé nőtte ki magát, tojásfehérjéből, mandulaporból és cukorból készül. Ez az alja és a teteje. A kettő közé pedig valamilyen krémet töltenek.

Pierre Hermé elment Japánba és ott nyitott egy francia cukrászdát. Aztán hazajött és az ottani sikeren felbúzdulva, Párizsban is megtette ugyanezt. Így az ő ízlésvilága tágabb, mint a klasszikusabb La Durée-é. Monsieur Hermé olyan ízeket mer produkálni ebben a 3 cm-es átmérőben, ami minden képzeletet felülmúl. Van nála például csokoládés – libamájas ízű macaron, fehér-szarvasgombás mogyoróval, vagy az “egyszerű” rózsás. Vigyázat, Hermé-nél az ízek nagyon intenzívek. Hozzá kell szokni, elsőre lehet hogy túl “tömény” a magyar ízlelőbimbónak. Természetesen más nagyszerű süteményeket is találhatunk nála, mint az Ispahan a málnakedvelőknek, vagy a Desiré, azaz a vágy, a másik best-seller, ami majdnem van olyan jó, mint egy finom krémes.

De menjünk át a La Durée-hez. Ott újabb sor fogad minket, igaz az ügyesebbek ezt valahogy mindig kikerülik, amit a bambán sorban álló helyiek nagyon rossz szemmel néznek. Az elénk táruló ízválasztékból fehér pamutkesztyűs eladók szolgálnak ki, mintha legalábbis gyémántot vennénk grammra. Semmi modern design, minden a nagymamám egykori kredencére hasonlít, pont olyan zöld is a berendezés. Ettől máris nosztalgiám lesz, és kérek kettővel több macaront az ezüsttel csicsázott elegáns papírdobozba.

A penztárnál megállapítom, hogy a La Durée egy picit talán olcsóbb a Hermé-nél. Így is egy vagyon, de állítólag itt már üzemszerűen sütnek, ezért nyilván olcsóbb lesz a végtermék. A minősége? Aki a szerényebb és egyszerűbb ízeket  kedveli – mint peldául a narancsvirág, citrom, pisztácia, sós-karamella stb. – és kevesbé van oda a cukorért, az biztosan ezt fogja választani.

Főleg, hogy La Durée a Champs-Elyséen birtokol egy hatalmas üzletet, ami most eppen zárva tart, mert leégett, valamint minden fontos nagy bevásárlóhelyen is belebotolhatunk a kerek édességekbe. Pierre Hermé-hez csak úgy biztosan nem fogunk betérni, egyrészt mert még nincs olyan sok belőle, és ha van is, nem hivalkodik a külsejével. Habár a múltkor láttam egy PH pultot a Lafayette valamelyik emeletén..

Ön melyiket választaná a délutani Mariage Frères teája mellé ?

www.pierreherme.com
72, rue Bonaparte
Paris
Metro 4 : Saint – Sulpice
www.laduree.com
21, rue Bonaparte
Paris
Metro 4 : Saint-Germain-des-Près

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Mariage Frères – a legszebb tea

13 kedd dec 2011

Posted by Párizsi Jelentés in Gastro, shopping

≈ 2 hozzászólás

Címkék

mariage frères, tea

A sok táska és divat után jöjjon egy kis kultúra : a francia teázás kultúrája. Közhiedelem, hogy csak az angolok isznak teát, a franciák Mariage Frères fehér teája az egyik legdrágábban mért tea a briteknél.

Mariage Frères, vagyis magyarul a “Házasság Fivérek” nevet viselő tea márka, 1854 óta, több mint 30 országból hozza el a teakedvelőknek a világ egyik legnagyobb, 600 különböző teafű-választékát. Ezt fényes fekete zacskókba bújtatva, hozzáadva egy kis french touch-ot, egy vagyonért adja el nagy sikerrel, nemcsak az amatőr teás franciáknak, hanem az ősrégi teakultúrákból érkező ázsiai turistáknak is.

Ami a francia hozzáadott értéket jelenti ez esetben, az a forma mellé társuló minőségi tartalom. A teafüvek illata a legfinomabb grassi virágok illatával vetekszik, és egy-egy teaköltemény messze tájakra repíti el az embert. A legmitikusabb, a best-seller “Marco Polo” teakeverék, amelyből létezik természetesen zöld változat is.

A zöld teák közül talán a legjobban sikerült a Vert Provence (azaz Zöld Provánsz), melynek lágy rózsás, levendulás, mimozás illata a mágikus dél-francia mezőket idézi fel.

Ha egy igazi erőteljes, fűszeres fekete teát vágyunk kortyolgatni, akkor kóstuljunk bele a Chandernagor indiai szegfűszeges, fahéjas, gyömbéres összeallításba, egy korty tejjel meglocsolva és jó sok cukorral édesítve. Lefekvés előtthöz, a kedvenc könyvünk mellé, pedig egy könnyed rooibost forrázzunk le, a Thé sur le Nil-t, amely citrusfüvekkel és keleti fűszerekkel ízesített kiváló kompozíció.

A fekete, koloniál időket idéző teásdobozok öreg tölgy bútorokon kínáltatják magukat. A választás igen nehézkes, de szenvedélyes eladók segítségével, biztosan rátalálunk arra a 100 grammra, ami nekünk kell. Végigszaglászhatunk mindent, mint ahogy a drogériában tesszük ezt a parfümökkel. De ha biztosra akarunk menni vagy ha kételkedünk, akkor a teazó részlegben kóstoljuk meg előbb a választásunkat.

Az üzletben tehetünk egy gyors kirándulast a teáskancsók világában is, és ha esetleg kifogytunk volna otthon a cukorból, akkor itt a cukor minden formáját fellelhetjük: kerekcukor, kockacukor, barnacukor, pálcikás cukor stb. Illetve a teázáshoz szükséges minden elengedhetetlen terméket, kelléket és édességet is felfedezhetünk, amire valószínüleg semmi szükség, de jó, ha van otthon.

Ha fogalmunk sincs, mit vegyünk a főnökünknek, akit kihúztunk például a karácsonyi tombolán (esetleg annak a személynek, akinek az égvilágon már mindene megvan), vigyünk neki haza ajándékba egy elegánsan csomagolt tea-szettet. Így talán egy nap nálunk is bevezetik az 5 órai teaszünetet, amikoris a fél iroda levonul a teáscsészéjével és elkölt néhány kellemes percet, természetesen valamilyen finom keksz társaságában, hogy visszatérve asztalához meg produktívabban fejezze be a munka utolsó óráit.

www.mariagefreres.com

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Hermès – a vágyak szárnyán II.

12 hétfő dec 2011

Posted by Párizsi Jelentés in design, interior, parfum, shopping

≈ 2 hozzászólás

Címkék

hermès

Képzeljük el, hogy a Gellért Fürdő egy szép napon átalakul egy mozaikkal kirakott teremmé, és az egykori medence körvonalait csak a csempe határaiból tudjuk kivenni. A hotelből nincs többé átjárás a termálmedencékhez. Az eredeti rendeltetésre csak a hatalmas fából készült vízcsepp alakú térplasztikák utalnak, akik, mint egy barlang, porcelánnal terített asztalokat, nemes anyagból szőtt párnákat, takarókat, bárány -és birkabőrből készült ruhákat vagy éppen ékszereket rejtenek.

A hallban virágot árulnak és könyvesbolt is van. Az egyik sarokban kávézó. A klórszag helyett a legfinomabb illatesszenciák kavarognak a levegőben. Nos, tessék valahogy így elképzelni a Hermes legújabb párizsi butikját, a sikkes latin negyedben, a Szajna bal oldalán.

Ebben a miliőben vásárolni egészen más, hiszen 1470 nm és 9 m belmagasság áll rendelkezésre egy Hermès univerzum kialakítására. Olyan ez, mint egy metropolisz, amiben nem látni a turistakat, itt szinte alig vesszük észre, hogy tulajdonképpen egy boltban vagyunk és kapni is lehet valamit. Inkább egy színház ez, egy díszlet, nincs is kedvünk körbejárni az egészet, mert leragadunk a lépcsőknél tátott szájjal.

“Jó, majd megnézem az ékszereket is, hol is vannak? Várj csak, az ott mi? És a tapétát láttad? Én is ilyet szeretnék a hálószobába..”

Ide mindenképpen el kell látogatni, akkor is, ha a Hermes nem tartozik a kedvenc stílusunk közé, mert garantált élményben lesz részünk és ha már ott vagyunk, akkor nézzünk rá a híres selyem kendőkre, táskákra, már csak a minőségéért is, de luxus lovas kellékeket is találhatunk.

Ha parfumsznobok vagyunk, és/vagy egyszerűen csak olyan illatot viselnénk, ami nem jön szemben az utcán, akkor itt kiprobálhatjuk a Hermessence kollekciót, amihez sem reptéren, sem más drogériákban nem lehet hozzájutni. Tíz féle illat közül választhatunk és mindegyik üveget akár bőrbe is öltöztethetjük.

És ha ezekután sem szerettünk bele a Hermès-be, akkor sétáljunk át egy másik divatházba… a különbségért.

Hermès, 17 rue de Sèvres, 75006 Paris

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Hermès, a vágyak szárnyán I.

07 szerda dec 2011

Posted by Párizsi Jelentés in shopping, taska

≈ Hozzászólás

Címkék

birkin, hermès, kelly, selyem, táska

Nem, nem direkt minden bejegyzésnek kétértelmű a címe. Mit csináljak, ha a franciák ilyen szlogeneket, neveket akasztanak még a legnagyobb luxusmárkájukra is?

Ami biztos, hogy ez az eredetileg lovagláshoz kellékeket gyártó cég, ma a legcsodálatosabb és valószínűleg a legdrágább, bőrből és más nemes anyagból készült kiegészítőket valamint pret-à-porter-t kínál a leggazdagabbaknak. A kézzel készített francia mesterműveket meg lehet csodálni, ha nincs is rá pénzünk, a hatalmas, gellért-fürdőnyi boltjukban, de előbb vegyük sorra, hogy melyek a legszebb darabjai a több mint masfel évszázada létező márkának.

A selyem kendő

Mint mindennek, ennek is van egy története : a selyem eredetileg a jockey-k sisakjának elkészítéséhez szolgált 1937-ig, amikor is megszületett az első 90cm² selyemsál és a “Hermès istálló” best-sellere lett.

A négyzet alakú, kézzel szegett selyemsál lett a párizsi elegancia elsőszámú kódja, amit ma is könnyedén felfedezhetünk kevésbé esős napokon a belvárosban sétálva.  A Madame-ok, de akár a fiatalok is, előszeretettel kötik nyakük köré különféle csomózással ezeket a színes csodákat. Már egy kilométerről látszik, hogy Hermes a selyemsál. Senki más sem tud ugyanis ilyen minőségű selyemre ilyen árnyalatokat, motívumokat varázsolni. A tipikus színek közé tartozik a Hermes narancssárgája vagy felhő-kékje. A mintákban a klasszikus lovas motívumoktól, az indiánoson át, a posztmodernig minden megtalálható, mindig egy adott korszaknak megfelelő aktuális üzenettel.

Természetesen, mindegyik motívumnak külön elnevezése van : bride de gala, magic kelly, stb. A legklasszikusabb a 90 x 90 cm twillből készült darab, de van belőle kisebb 70 cm változat illetve, plisszelt háromszög alakú modelleket is kapni. Hidegebb napokra pedig, hogy ne fázzunk, válasszuk a kasmírral kevert selyem sálat. Hogy hogyan kell elegánsan megcsomózni ? Ez egy másik bejegyzés témája.

Birkin, Kelly – a táskák, amiért sorban állnak

Birkin

Ez a két modell a táskák Ferrarija. Tökéletes design, minőségi tartalom, megfizethetetlenül drága, várni kell rá és megfordulnak utána az utcán. Mindenki látott már ilyet, hiszen a sztárok előszeretettel akasztják a könyökükre: az ára mellett a súlya sem elhanyagolandó. A Kelly elődje a 30-as évek táján látta meg a napvilágot, akkor még “táska magas szíjjal” nevet viselve. Birkin jóval később, a 80-as években született meg egy Párizs – London repülőjáraton. Kellyből, ami Grace Kelly után kapta a nevét, a legklasszikusabb  a “box” verzió, ami egy keményebb, fényes befejezésű bőr. Birkinből a legpraktikusabb a taurillon clémence, ami egy puha és vastag birkabőr elnevezése.

taurillon clémence : a bőr természetes erezetét meghagyták, ezért ez a legalkalmasabb a mindennapi hordásra, ugyanis a karcolások nem látszanak rajta pl. úgy, mint egy box-ból készült változaton.

Ha valaki mindennap szeretné a taskát hordani, akkor mindenképpen ezt a tipusú bőrt válassza. Alkalmakra krokodilból, aligátorból, struccból készült modelleket vegyünk. Ami a fémből készült részeket illeti, rendelhetünk aranyozott és palladiummal bevont zárakat. A palladium kicsit “hétköznapiasabb” viselet az ezüstje miatt. A színből a best-seller az ún. étoupe, ez a sötét bézses árnyalat, ami egyébként az összes kiegészítőben visszaköszön : órák, szíjak, karkötők stb. Nyilván ez lesz az a konstrukció (étoupe-palladium), amire majd a legtöbbet kell várni rendeléskor, mert most éppen ez a sláger. Számoljunk minimum 6000€-t egy alap bőr modellért, illetve 4-6 hónap szállítási időt. A határ persze a csillagos ég, ami az árakat illeti, lehet itt 24 000 €-s is fizetni egyetlen táskáért.

folyt. köv.

www.hermes.com

Kelly piknikre

Kelly - olcsó verzió - papírból

Birkin, fekete krokodil bőrből, gyémántokkal kirakva

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

French Love a Hotel Costes-ban

05 hétfő dec 2011

Posted by Párizsi Jelentés in evés, Gastro, ivas, nightlife

≈ Hozzászólás

Címkék

étterem, Costes, dj, french love, Hotel Costes, koktél

A legendás, az első és az igazi Hotel Costes (ejtsd : hotel koszt), ahová mindenképpen be kell ternünk, ha jól szabott öltönyt hordunk és nagyon csinos a barátnőnk. 100% párizsi chic: elegáns, titokzatos és tartózkodó. Egy igazi Sade márki féle boudoir. A hely sötét piros süppedős szőnyeggel borított, hatalmas kristálycsillárokkal dekorált és nagy tükreit cizellált, barokkos o-arany keretbe foglalták. A hotel fémjelzésével ellátott gyertyák gyéren világítanak és raffinált illatukkal a kellemes ambiance-ban szinte elbódítanak. Aki mégis friss levegőre vágyik, vagy jól akar látszódni, az üljon le vacsorázni az egész évben nyitva tartó udvarban, ami a hotel közepén található.

Ugye mondanom sem kell, hogy nem kifejezetten a gasztronómiai élvezetekért  jövünk ide ? Ne érkezzünk túl korán, vagy túl éhesen: itt nem szokás fél 10-nél előbb vacsorázni. Arra is készüljünk fel, hogy csak könnyed ételeket találunk az étlapon. A vacsoravendégek között gyakran lehet ismerős arcokra bukkani: színészek, énekesek, topmodellek, filmrendezők, divattervezők kedvelik az itteni jet-set légkört. A fiatal ismeretlen hölgy vendégek lába hossza átlagban eléri a 105 cm-t, a cipő sarka minimum 11 centit és általában 36-os méretű kis fekete ruhát viselnek. Ha nem foglaltunk asztalt előre, akkor üljünk be a bárba egy apéritif-re, amíg találnank nekünk egy szabad helyet. A bárban mostanában nagyon divatosak a pezsgő alapú koktélok. A french love egy ilyen friss málnás ital, amivel még a pezsgőt nem kedvelő hölgyeket is le lehet venni a (hosszú) lábukról.

A parfüm, gyertya és kozmetikumok mellett természetesen a hotel, ha már hotel, hát szállodaként is funkcionál: fitness, medence, hammam áll a szállodavendégek rendelkezésére. Ám igazán a Hotel Costes koncepció szerves részét a dj-k képezik, akik itt mixelnek és ebből minden évben születik egy remek lounge album. A legutóbbi, a 15. számú nemrég jelent meg. Arra nem igazán jöttem rá, hogy dj Stephane Pompougnac válogatásai tették-e híressé a Costes-ot, vagy a hely tette-e híressé Monsieur Pompougnac zenéit? Ami viszont biztos, az az, hogy a Costes egy életstílust kínál, amiből egy szeletet haza lehet vinni, ha megfordulunk a butikjukban (a toilette-ről jövet-menet).

239, rue Saint-Honore 75001 Paris, France



Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Cimkek

2.55 Baccarat Balenciaga BeigBD beigbeder birkin bukósisak Cambon Cantine carla bruni Chanel Chloé cifonelli Coco Colette Converse Costes coty Crazy Horse Crillon Derrière Dior divat dj Dolce&Gabbana Farago fejhallgato Fendi french love férfi Gaspard Proust Gerard Darel H&M Helmut Newton hermès Hotel Costes kavé Kei kelly Kiki de Montparnasse Kisling Kong Kooples kávéház L'Oréal La Durée leopárd Longchamp Louboutin Louis Vuitton macaron mariage frères Missoni Miu Miu Modigliani Mulberry nike id No Comment oltony Palvin Barbara parfum party pierre hermé Prada párizs párizsi divathét Rolex sarkozy selyem speedy tea táska Vuitton YSL étterem

Legutóbbi bejegyzések

  • Utolsó bejegyzés?
  • A legkisebb és a legolcsóbb gyógyszertár
  • Kolbász és magastalpú
  • Vízi viselet James Bond lányoknak
  • A szalma örök

Legnépszerűbb bejegyzések & oldalak

  • Legendás párizsi kávéházak
  • Jól öltözöm-e rosszul? A férfiak.
  • Párizsban járt az őszi divat

Archívum

  • 2014 december (1)
  • 2014 február (1)
  • 2013 július (1)
  • 2013 június (1)
  • 2013 május (2)
  • 2013 március (1)
  • 2013 február (2)
  • 2013 január (5)
  • 2012 december (1)
  • 2012 november (4)
  • 2012 október (1)
  • 2012 szeptember (4)
  • 2012 augusztus (1)
  • 2012 július (3)
  • 2012 június (5)
  • 2012 május (5)
  • 2012 április (5)
  • 2012 március (6)
  • 2012 február (11)
  • 2012 január (8)
  • 2011 december (9)
  • 2011 november (3)

Párizsi jelentés

Párizsi jelentés

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozás a többi 40 feliratkozókhoz

Kategóriák

SZERZŐI JOGOK

AZ OLDALON MEGJELENŐ ÍRÁSOK A SZERZŐ TULAJDONÁT KÉPEZIK. AZOK KÖZLÉSE VALAMINT RÉSZLEGES IDÉZÉSE, MÓDOSÍTÁSA, BÁRMILYEN NEMŰ MEGJELENÍTÉSE KIZÁRÓLAG A SZERZŐ ELŐZETES ENGEDÉLYÉVEL LEHETSÉGES.

Blogroll

  • 30 ans en Beauté
  • La femme
  • Les Insurgés
  • Sminkkel

Működteti a WordPress.com.

  • Követem Követem
    • Párizsi jelentés
    • Csatlakozz a 40 követőhöz
    • Already have a WordPress.com account? Log in now.
    • Párizsi jelentés
    • Testreszabás
    • Követem Követem
    • Regisztráció
    • Bejelentkezés
    • Tartalom jelentése
    • Honlap megtekintése az Olvasóban
    • Feliratkozásaim kezelése
    • Testreszabás sáv összecsukása
 

Hozzászólások betöltése...
 

    %d blogger ezt szereti: