Címkék
Képzeljük el, hogy a Gellért Fürdő egy szép napon átalakul egy mozaikkal kirakott teremmé, és az egykori medence körvonalait csak a csempe határaiból tudjuk kivenni. A hotelből nincs többé átjárás a termálmedencékhez. Az eredeti rendeltetésre csak a hatalmas fából készült vízcsepp alakú térplasztikák utalnak, akik, mint egy barlang, porcelánnal terített asztalokat, nemes anyagból szőtt párnákat, takarókat, bárány -és birkabőrből készült ruhákat vagy éppen ékszereket rejtenek.
A hallban virágot árulnak és könyvesbolt is van. Az egyik sarokban kávézó. A klórszag helyett a legfinomabb illatesszenciák kavarognak a levegőben. Nos, tessék valahogy így elképzelni a Hermes legújabb párizsi butikját, a sikkes latin negyedben, a Szajna bal oldalán.
Ebben a miliőben vásárolni egészen más, hiszen 1470 nm és 9 m belmagasság áll rendelkezésre egy Hermès univerzum kialakítására. Olyan ez, mint egy metropolisz, amiben nem látni a turistakat, itt szinte alig vesszük észre, hogy tulajdonképpen egy boltban vagyunk és kapni is lehet valamit. Inkább egy színház ez, egy díszlet, nincs is kedvünk körbejárni az egészet, mert leragadunk a lépcsőknél tátott szájjal.
“Jó, majd megnézem az ékszereket is, hol is vannak? Várj csak, az ott mi? És a tapétát láttad? Én is ilyet szeretnék a hálószobába..”
Ide mindenképpen el kell látogatni, akkor is, ha a Hermes nem tartozik a kedvenc stílusunk közé, mert garantált élményben lesz részünk és ha már ott vagyunk, akkor nézzünk rá a híres selyem kendőkre, táskákra, már csak a minőségéért is, de luxus lovas kellékeket is találhatunk.
Ha parfumsznobok vagyunk, és/vagy egyszerűen csak olyan illatot viselnénk, ami nem jön szemben az utcán, akkor itt kiprobálhatjuk a Hermessence kollekciót, amihez sem reptéren, sem más drogériákban nem lehet hozzájutni. Tíz féle illat közül választhatunk és mindegyik üveget akár bőrbe is öltöztethetjük.
És ha ezekután sem szerettünk bele a Hermès-be, akkor sétáljunk át egy másik divatházba… a különbségért.
Visszajelzés: Hermès, a vágyak szárnyán I. « Párizsi jelentés
Egyszer voltam ott (egyszer voltam Párizsban, barátném jóvoltából), nem sokkal a megnyitás után. Végül mégse loptuk el a lenvászon szalvétát, pedig én szerettem volna.
Gyönyörü bolt, gyönyörü épület.
(2011 januárjában voltam, a Palais de Congrès-i híres “taposós” H. sale után. (A mozgólépcsös jelenet páratlan volt, talán még fönt van a youtube-on – levágott fejek-lábak, síró kisdedek. Sajátos dinamikája lett a stampede-nek, improptu csatárláncokat alkotva toltuk vissza a furakodó ázsiai viszonteladókat – hatalmas üres nejloncekkerekkel jöttek, odabent tucatszám tolták bele bármit ami a kezük ügyébe került.
Megfogadtam hogy semmit se veszek (csak a baratnémat kísértem) de persze a gyöztes csata után úgy elráztam a nem létezö pénzem 5 kendöre hogy még.)