Címkék

, , ,

Mert soha nem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk.

Bál, ismeretlen dress-kód : bombabiztos kis fekete ruha, miniszoknya-nejlonharisnya-körömcipő (alltimer vidéki ünneplős look), fekete szaténnadrág csili blúzzal? A hó és a fagy nehezíti a magassarkúban való közlekedést a település járdáin, érkezés tehát autóval – kötelező. Belépő 1500, elővételben 1200, de tőlem senki nem kér semmit. Egy üveg pezsgő 1350 plussz borravaló. Élőzene az új tornateremben. Pont olyan, mint a Cannes-i filmfesztivál kicsiben: ott is ismer mindenki mindenkit, többnyire régi arcok, erősen reprezentálós, csak a dekoráció lehet egy picit más.

Párizsi rossz szokás szerint nehezen érkezem meg éjfél előtt, nincs is kedvem felöltözni, élvezem, hogy végre itt nem lesz Chanel 2.55 táskák harca, mint a Hotel Costes-ban. Nem is dilemmázom sokáig, megyek úgy, ahogy felkeltem a karácsonyi asztaltól. A kevesebb néha több, vallja valamilyen közhely és milyen igaza van! Ha kényelmesen érezzük magunkat, magabiztosabban és természetesen mozgunk, így a kisugárzásunk is üdébb lesz (még a sok töltött káposzta ellenére is). Amúgy meg egy párizsi nő mindig úgy néz ki, mintha éppen most kelt volna fel az ágyból, csakhogy ezen a look-on minimum 2 órát dolgozott. Hajviseletük a legnagyobb geometriai pontatlansággal van beállítva, blúzuk féloldalon hanyagul kilóg, kevés sminkjük pedig arcpirosítóból és szempillafestékből áll, körmük rövid és sötétszilva (most éppen). Napközbeni viseletüket éjszakára maximum egy-egy kiegészítővel dobják fel, csak semmi try-hard trükk. Valahogy úgy, mint a párizsi szembeszomszédom, ez az ötvenes Ines de la Fressange.

A párizsi attitűdöt sásdira adaptálni azonban nem kell és nem is szabad. Ilyen galaktikákban mérhető eltérésekkel csak akkor ajánlott próbálkozni, ha azt szeretnénk, hogy senki ne jöjjön oda hozzánk beszélgetni. Akkor ez egy biztos tipp. Egy elsőbálozós pedig ne is gondoljon ilyen praktikák bevetésére, amit mondjuk egy Marie Claire-ből lesett el, neki ennél biztosabb befutó a miniszoknya-feketenejlonharisnya-körömcipő kombináció. Én tehát lila lovaglónadrágban, dohányszínű barna fényes bőrcsizmában, klasszikus női hajszálcsíkos ingbe öltöttem magam, mert azért a Levis Curve ID-t tiszteletlenségnek tartottam volna azokkal szemben, akik a megjelenésükre oly sok időt és energiát pazaroltak e jeles esemény alkalmából.

Hogy a lovaglónaci vált-e be vagy csak egyszerűen kiváncsiak voltak rám az emberek, azt nem nagyon tudom eldönteni, mindenesetre legalább 25-en odajöttek hozzám dumálgatni. Párizs forgataga után jó volt végre egy olyan helyen lenni, ahol majdnem minden arcot ismertem. Home, sweet home.

Reklámok