Címkék

, ,

Ezzel a négy betűvel sokszor találkozhattunk már életünkben, de talán senki nem gondolt arra a kapitalizmus eljövetelével beáradó golyós dezodorok és az Exclamation parfüm üvegének szorongatása közben, hogy Coty volt az, akinek tulajdonképpen a mai modern parfümöt köszönhetjük és nem Coco Chanel.

A kis korzikai 2.0 – a parfümbirodalom császára

Párizsban volt szerencsém kettő sőt, három Coty-val is éveken át egy fedél alatt élni, akik sokat meséltek a parfüm-milliárdos életéről. Bonaparte Napoléon távoli leszármazottja, eredetileg Spoturno névvel jött a világra 1874-ben Korzikán, aki csak később vette fel édesanyja leánykori nevét, a franciásabb csengésű Coty-t (ejtsd “koti”). François árva volt, nagyanyja nevelte fel és orvosnak készült. Párizsba került, ahol 1900-ban elvette Yvonne-t, egy festő lányát és ezáltal lépett egyet felfelé a szociális ranglétrán. A sors útjai kifürkészhetetlenek, mert a parfümökhöz végülis a gyógyszertáros barátja és esküvői tanúja révén került közel, aki megmutatta neki a kölni víz receptjét. Az élete innentől kezdve el volt döntve.

A világ második leghíresebb korzikaija, ekkor Grasse-ban, a parfümök városában tanulja ki a parfümgyártás technológiáját. Fontos azt megemlítenem, hogy ebben az időben a parfüm egy bizonyos réteg kiváltsága volt, ugyanis kizárólag természetes esszenciákból keszítették őket, így elérhetetlen áron lehetett hozzájutni egy-egy üveghez. Monsieur Coty nagy felfedezése abban rejlett, hogy rájött, hogyan kell a parfümöt elérhetővé tenni a nagyközönség számára. Ötlete, hogy a természetes esszenciákat keverje a kémai legújabb vívmányai által előállított szintetikus kivonatokkal, elindította a parfüm “iparosítását”. Coty tehát demokratizálta a parfümgyártást és ezzel a XX. század legnagyobb francia vagyonára tett szert.

A marketingzseni

Páratlan kereskedelmi érzékét bizonyítja, hogy már akkor tudta, minden a csomagoláson múlik. Coty előttig, a parfümoket a hölgyek egy sima üvegben vásárolták meg kedvenc parfümösüktől, majd bementek egy másik üzletbe egy flancosabb flakonért. Az első Coty illatokhoz olyan nevek keszítettek üvegeket, mint René Lalique, vagy Baccarat. Ma már jól ismerjük ezeket a kristálybirodalmakat, de akkoriban ők még csak kezdő designerek voltak. Lalique-ot állítólag Coty tántorította el az ékszerkészítéstől az üveg és a kristály világa felé. (Ezekhez az üvegekhez ma már csak aukciókon lehet hozzájutni.)

Természetesen saját üzletet is nyitott a rue la Boétie-ben, ami akkoriban nem számított túl jó környéknek. A nagy áruházak polcán is próbálta értekesíteni az elérhető árú termékeit. Ez eleinte nehezen ment, de az urbán legenda szerint egy Louvre-beli üzletvezetőt úgy nyert meg magának, hogy hozzávágott egy üvegflakont a földhöz, ami nyomban széttört. Ekkor több ember odajött megkérdezni, hogy hol lehet kapni ezt az illatot. A Louvre-os üzletvezető végül megkötötte vele az üzletet és pár nap alatt 500 üveg fogyott el a polcokról, így a nagy áruházak is csatlakoztak az elárusításhoz. François Coty pedig négy hónap múlva zsebében érezhette az első egymillió frankját.

Az I. világháború előtt már a világ négy különböző pontján, London, New-York, Moszkva és Buenos Aires-ben voltak kaphatok a Coty parfümök. A háború vége után pedig végleg kijelölte a parfüm történelmi hivatását : kicsi flakonokba töltötte őket, hogy a frontról hazatérő katonák ajándékba vihessék feleségeiknek, barátnőiknek. Sikere ekkor már milliárdokban volt mérhető és 1920 körül a világ leggazdagabb emberei közé sorolták. Több villát, kastélyt és még újságot is magáénak tudhatott a milliárdos, aki belekeveredett a francia politikai életbe is.

A Coty-örökség

Az őt követő generációknak nem sikerült folytatni a sikertörténetet. A nyolcvanas években az egyik unoka megpróbálta feléleszteni Robert Piguet parfümjeit, melyekhez új üveget is tervezett és amelyek ugyanebben a formában ma is kaphatók a legnagyobb luxusüzletekben – de ma már ez is egy amerikai cég tulajdonában van. Végül megannyi családi viszály után, a céget eladták. A Coty név tehát tovább él a német Benckiser tulajdonában és 2010-ben több, mint 3 milliárd dolláros éves forgalmat könyvelt el, olyan parfümök és kozmetikumok forgalmazásával, mint Calvin Klein, Chloé, Cerruti, Jennifer Lopez, Céline Dion, Adidas, Marc Jacobs, Davidoff, es a Lancaster stb. A luxus cégek ranglistáján a 11. helyet elfoglaló vállalatot a Chanel csak egy hellyel előzi meg a forgalmát illetően, de a  francia leszármazottaknak egyetlen százalék sem hullik le ebből. A kastélyok, villák és a párizsi hotelek sem tartoznak többé a család tulajdonába. A hatalmas örökségből néhány eredeti első nyomású Voltaire kötet, egy Cartier kártyaszett és pár porcelán étkészlet maradt meg és persze maga a történelem :  “Le Chypre”, “Ambre Antique” “L’Origan”, “Émeraude”, “L’Aimant”, “Le jasmin de Corse” vagy az első parfüm “La Rose Jacqueminot”. Ha jobban belegondolunk, az alkoholos, szintetikus parfümök nélkül (ma már szinte csak ez kapható a legtöbb  márkából) a világ sokkal kevésbé lenne elviselhető.

Merci Monsieur Coty!

Advertisements