A kávéház intézménye Párizs legalább olyan fontos szimbóluma, mint az Eiffel-torony. A Saint-Germain boulevardon több helyre is beülhetünk kávézni. Ezek azok a tipikus, asztalkipakolós, fonott székeiket az út felé fordítós kávéházi klisék, ami megannyi fekete-fehér fotón milliószor szembejött már velünk életünk során.

A Flore és a Les Deux Magots

Kettő, az irodalmárok által naggyá tett kávéházat szinte nyüzsgésig lepik el nap mint nap turisták ezrei. A “Flore” és a “Les Deux Magots” nevű kávézók, a francia írók két nagyon fontos találkozóhelye mind a mai napig, de járnak ide filozófusok, divattervezők, színészek és filmrendezők is bőven. Mindig látni egy “valahonnan ismerős” arcot. Természetesen nekik foglalt helyük van a Flore-ban, miután nem vegyülnek el a pórnéppel a ricsajtól hangos alsó szinten, hanem ők fölébbkerekednek és a nyugodtabb légkörű emeleten foglalják el asztalukat vagy kora reggel érkeznek, amikor a turista még ébredezik.

A Flore a város legsznobabb kultúrkávéháza, misztikáját ezek a VIP-k tartják életben lassan 125 éve. “Itt kávézni, okosabbá tesz” mondja egy urbán legenda. Talán nincs is olyan francia film, amelyben egy párizsi jelenetet ne a Flore-ban forgattak volna le, vagy ne látnánk legalább egy imázst róla. Az ugyanis, nem is lenne igazi francia mozi. Sőt, egy egész estés filmet is megnézhetünk Café de Flore címmel, Vanessa Paradis főszereplésével. De ne csodálkozzunk akkor se, ha Catherine Deneuve-be botlunk, aki gyakran betér ide egy fekétere.

Prix de Flore

A Flore a kávéházak non plus ultra-ja, nemcsak a kávéja miatt, hanem hangos kultúrális életének köszönhetően: 1994-től minden évben átadják a Prix de Flore-t, azaz a Flore-díjat, amit a reklámiparban dolgozó, ügyeletes szépfiú és ünnepelt író, Frédéric Beigbeder alapított. A zsűri tagjai újságírók, akik fiatal tehetségeknek adják át ezt az elismerést. Jutalmuk 6150 €, egy pohár Pouilly-Fumé a nevükkel gravírozva és egy éves ingyen fogyasztás. A dolognak óriási a reklámértéke, ugyanis a könyvesboltok polcán egy nagy papírszalaggal áthúzva árulják majd a díjazott könyvet, amelyen az áll, hogy “Prix de Flore” és innentől kezdve már biztosan írónak érezheti magát az a szerző.

Ugye mondanom sem kell, hogy a Les Deux Magots szintén átadja a maga kitüntetését, amely az alkotói élet több területét öleli körül : az irodalmon túl, a színház, építészet, divat nagyjai is részesei lehetnek ennek az elismerésnek. Ezért ez a hely kevésbe nyüzsög wanna-be íróktól, és valahogy sohasincs fejfájdító, monoton alapzaj sem. Biztos a két kínai bölcs szobrától van ez, amely tiszteletparancsolóan ül az ember feje fölött, vagy pusztán attól, hogy terasza a Saint-Germain templomára néz? Vagy mert ide olyan nagy klasszikusok, mint Hemingway, Sartre, Simone de Beauvoir jártak annak idején? Nem tudom, de itt lehet kapni Pierre Hermé-t, ha finom macaron-t vagy mas sütit szeretnénk. Míg a Flore-ben Hugo&Victor nevű elképesztően kreatív elnevezésű cukrászda édességeit fogyaszthatjuk. Amit nem szabad kihagyni tőlük, az az Éclair au chocolat.

Hogy a kávé milyen? Melyik márka, hogyan pörkölik? Erről nem szólnak legendák, de olyan rossz biztosan nem lehet, mert legalább ezret lefőznek belőle nap mint nap. Senki nem fog rossz szemmel nézni ránk, ha csak a pultnál kérünk egy feketét és már megyünk is tovább. Ez itt afféle hazai szokás, és sokkal olcsóbb is, mint ülve fogyasztva.