Címkék

, ,


Nem szeretek semmit, párizsi vagyok – az egyik kedvenc feliratom a turistáknak szóló ereklyepólókonPárizsinak születni kell! Ez így van. De mitől lesz párizsi egy párizsi? Elég arrogánsnak, utálatoskodónak, lekezelőnek, beképzeltnek, panaszkodónak, boldogtalannak és mindeközben divatosnak lenni? Nem. Ettől még nem leszünk igazán párizsiak, ahhoz ugyanis sokkal mélyebbre kell ásni…

1. Keressük mindenben a problémát

Alaptanyag, a francia pedagógia és logika kulcsa: a probléma keresése egy adott kérdéskörben. 6 éves kortól ajánlott gyakorolni, hogy belejöjjünk. Nem elég valamiről csak úgy tudni és mondjuk órákig beszélni róla, tessék azt érdekesebbé tenni azáltal, hogy felteszünk egy kérdést, azaz keresünk egy problémat a témában (amire lehetőleg nincs megoldás, hogy érdekesebb legyen). Pl. Téma : A bio élelmiszerek fogyasztásának következményei a környezetünkre. Problematika : A bio élelmiszerek fogyasztásától mennyiben lesz jobb a majmok életszínvonala ?

Majd erre válaszolunk 2 fő pontban, azonbelül is 2-2 alpontban. Ha túl sok a mondanivalónk, akkor 3 főpontban vezessük le nézeteinket és mindahárom főponthoz, 3-3-3 alpontot biggyesszünk. Ha nem ezzel a rendszerrel élünk, akkor a dolgozat/prezentáció stb. számukra érthetetlen és/vagy “amerikai”.

2. A forma fontosabb, mint a tartalom

Az első pontból jól látszik tehát, hogy tökéletes forma nélkül nem lehet jó a tartalom, bármennyire is szüper a mondanivalónk. Tehát a tudás másodlagos, a fontos az, ami látszik. A lényeg, hogy az összes alpont egymásra épüljön és ugyanannyi mennyiségű mondanivalóval rendelkezzen (nehogy az egyik alpont hosszabb legyen, mint a másik!) Adjunk tehát a megjelenésre!

3. Mindig legyünk gyanakvóak

Az alapfelállás az, hogy mindig minden valamilyen okból történik. Il faut se méfier, azaz kételkedni kell. Ennek egyenes következménye, hogy az emberi cselekedeteket puszta számítások diktálják. Ennek a miértjét márpedig meg kell keresni, tehát gyanakodjunk és lehetőleg mindig a legrosszabb esetet vázoljuk fel lehetséges oknak. – “Miért kaptam a múltkor az uszodafelelőstől egy úszószemüveget? Biztos el akar csabítani!” Az meg sem fordulhat a fejükben, hogy azért, mert az uszodafelelős csak azt szeretné, hogy rendesen ússzál és ne állj meg félpercenként a szemed törölgetni.

4. Legyél kreatív, bonyolíts!

Nem általánosításból mondom, de azért a franciák kreativítása abban is jól megmutatkozik, hogy képesek kívánatos kifejezésekkel illetni a legegyszerűbb dolgokat is. Miért nevezzük a nevén valamit, ha lehet azt komplikálni is, vagy barokkos körszavakkal illetni? A kedvencem a gens de voyage, azaz az utazás emberei. Ismertessem ennek a magyar fordítását ? Azt kell, hogy mondjam, ez a hozzáállás átragadt a mindennapi élet cselekedeteire is és szeretnek mindent túlbonyolítani ill. túl nagy szavakba felejtkezni. A második kreatívitást fejlesztő gyakorlat, a Hogyan lehet kevesebbet dolgozni? című kérdésre adott lehetséges válaszok megtalálása. Mielőtt nekiállna megcsinálni valamit, előbb háromszor átgondolja, melyik munkával lehet ugyanazt az eredményt a legrövidebb idő alatt, a lehető legkevesebb erőfeszítéssel elérni.

5. Panaszkodjunk, ohlálá!

Ha az a nehézség, hogy franciának születtünk, nem áll fenn esetünkben, akkor tessék csak általánosságban panaszkodni. Például olyan nagyon fontos dolgokról, mint a vakáció : “Idén csak 4 hetet voltam szabadságon, a hatalmas adóterhek miatt nem tudtam az 5. hetet is kivenni es elutazni, ezért a hétvégi házamban kellett kertészkednem. A fene megeszi, hogy mar kertészre sem marad pénzem, pedig 35 órát dolgozom egy héten!”

6. Jarjunk kinéziológushoz

A kiné. A kedvencem. Akinek nincs kinéje, nem is lehet párizsi. A kinéziológus a csontkovács soft változata. Masszírozgat. A TB meg támogatja. Akkor miért ne járjunk kiné-hez?

7. Így vállaljunk sok gyereket

De szó sincs róla, hogy szoptassunk. Ilyen hülyeséget?! Az annyira 20. századi.. Akkor nem tudok visszamenni dolgozni 6 hét után?! És ha nem dolgozok, akkor nem vagyok a társadalom hasznos tagja. Punktum. A gyerek? Majd a nurse/bébiszitter/bölcsőde vigyáz ra! Ahh!

8. Egyenrangúság

Azaz tanuljunk meg osztani kettővel. Fele-fele. Ha nem így van, akkor kelet-európai vagy, azaz orosz, és az értékrended 50 évvel ezelőtt elfújta a szél. A főzni tudás, háztartásvezetés, a gyermeknevelés, amelynek fontosságát anyáink oly nagy gonddal súlykolták belénk, itt és ma nem túl nagyrabecsült dolgok. Egy parizsi nő nem tengeti idejét ilyen ósdi foglalatosságokkal : nem áll a konyhában sem naphosszat, nem takarít, nem vasal, hanem mindent szervez és delegál. És inkább fizet.

9. Informáltság : légy aktuális

Informáltsággal a műveltség előtt! Ha nem tudnád, hogy éppen hányadán áll az elnökválasztás, akkor kuka maradsz egy fontos vacsora melletti nézőpontcserénél, amikor a sajtnál tartotok. Legalább azt tudd, hogy mire bólogatsz. Az senkit nem érdekel, hogy mit olvastál legutoljára Thomas Mann-tól! Aktualitás, borok és sajt. Ez a három általában az asztali vitatéma.  Reggeli vajas-lekvaros-pirított bagetted kávéba való mártogatásakor tehát olvassunk újságot.

10. Párizsiként, utáld a párizsiakat

Egy párizsi nem szeretheti a másik párizsit. Csakis kizárólag a saját kerületére esküszik, egy másik kerületbe való látogatás egy vidékre való látogatással ér fel a szemükben. A Szajna két partja két külön világot választ el egymástól : Rive Gauche (Saint Germain és quartier latin) és Rive Droite (Champs elysée és környéke). A rive gauche szerint a rive droite vulgáris, a rive droite szerint a rive gauche túl visszafogott.

Mondhatjuk, hogy a fenti pólófelirat nagyon találó: J’aime rien, je suis parisien(ne)!

Advertisements