Címkék

, ,

Ha valamelyik rendező megkérdezné, hogy hogy érzed magad, mindig vágj savanyú pofát és panaszkodj. Soha ne légy elégedett, így biztos lehetsz benne, hogy extra bánasmódban lesz részed: mondjuk távozáskor felajánlják a saját söfőrjüket.

Az érkezés

Ha autóval történik, akkor minden kicsit is magára adó helyen van “Voiturier“, azaz nem kell parkolóhelykereséssel töltened az időd, elég ha kiszállsz, odaadod a slusszkulcsod az öltönyös tagnak és már mehetsz is az éjszakába. Utólag fizetünk, általában 7-10 eurót, ami meg olcsóbb is, mint egy parkolóház, ahol részegen, hajnalban egy orát keresheted az autódat. (Itt lehet inni és vezetni, ha még nem mondtam volna.)

DJ-t az éttermekbe

Costes elterjesztette azt a mára már bevett szokást, hogy egyes bárokban és éttermekben is dj szolgáltatja a zenét, leginkább azokban a vendéglátóipari egységekben, ahol nem a gasztronómiáról szól az este, hanem arról, hogy utána szórakozni mentek. Az éttermek könnyed ételeket szolgálnak fel, amik nem hízlalnak és rendkívül egyszerűek és emellett a jó hangulat is garantált. A zene vacsora elején halkan indul és ahogy múlik az idő, úgy lesz egyre ütemesebb és hangosabb. Ezek a dj-k valamivel érdekesebb, egyedibb repertoárral rendelkeznek, mint a diszkóban játszó társaik.

A DJ, a booker és a rendező esete

A diszkóban a DJ nem egy túl egyedi személyiség. Sőt, nem is személyiség, kit érdekel. A kockás inges, a szakállas. Annál jobb, minél több klasszikust játszik, hiszen a cél, hogy az emberek jól erezzék magukat, és csak arra a dalra tudnak visítozva táncolni, amelyiket ismerik. A DJ-ket booker-eken keresztül foglalják a szervezők (azaz egyfajta ügynökségen keresztül). Miután minden szórakozási objektumban nagyjából rádiósláger dj-t találni, nem a kedvenc dj-d miatt mész el szórakozni, aki mindig garantálja neked a jó zenét, hanem a hely szelleme invitál : a szervíz, az árak és a dekor. Magyarul a party, azaz a rendezők neve fontosabb, mint az, hogy melyik dj áll a pultban. Ez nem Ibiza, ez Parizs : itt a szervezők ízlésében bízol meg.

A hely szelleme

Olyan helyet találni, ahol a por nép vegyül el az intellektuálissal, teljesen kilátástalan dolog. Minden rétegnek megvan a saját klubja, amely  erősen szelektív, és ebből kifolyólag soha nem lesz túl szines a felhozatal a klubodon belül. Ugyanazok az arcok fordulnak meg hétrol hétre. A belepéshez a bejáratnál egy screeningen esel át, ugyanis minden helynek megvan az imázsa, amit szeretne megőrizni. Vagy beleillesz ebbe a képbe vagy nem. Ezenbelül is, ha beengednek, még egy “szelekció” történik : szinte mindig van egy elkülönített hely, ahová csak és kizárólag meghívással és/vagy asztalfoglalással lehet bejutni (ún. VIP sarok).

Az asztalfoglaláshoz természetesen kötelező fogyasztás párosul (minimum egy üveg pezsgő). Az italokat jégben hozzák ki a pincérek a vállukon. Az elkülönített részen ott sürög-forog a személyzet, zavarva ezzel az önfeledten táncoló tömeget. A mindenki számára nyitott részen is van bár, ahol nem árulnak sohasem bort, csak töményet, koktélt és pezsgőt. Az egyetlen szabadság, amit adnak a szórakozó exhibicionistáknak az az, hogy általaban lehet a kanapékon táncolni, vagy felállni valamire, ami által kitűnhetsz a tömegből, úgy hogy közben a biztonságiak ezért nem fognak szólni.

Ezek a fogyasztásra is ösztönző óvintézkedések azért is vannak, hogy biztonságban érezd magad es kultúraltan szórakozz. A ruhatár kötelező, a cuccaid tényleg csak akkor lopják el, ha béna vagy, van hermetikusan elzárt dohanyzórészleg is, ezért meg füstszagú sem lesz a hajad, ha nem vagy dohányos. Mindehhez könnyen hozzá lehet szokni, csak egyetlen dologhoz nem : Lady Gaga ércesen visító hangjához és az I just came to say hello típusú slágerekhez.. Várom már a napot, amikor a párizsi dj kiemelkedik az anonimitásából és bevállalja, hogy nem kell mindenáron Martin Solveig/Bob Sinclar/David Guetta-ra hasonlítani és ő lesz a mindenható ura a párizsi éjszakának..

A fotók forrása itt.

Advertisements