• A blog
  • Kapcsolat
  • Szószedet
  • Personal Shopping
  • nightlife
  • shopping
  • divat
  • Gastro
  • Hogyan?
  • kultúra

Párizsi jelentés

~ divatról, luxusról, kultúráról – Párizsból

Párizsi jelentés

Monthly Archives: március 2012

Trendi száguldozás Ruby bukósisakban

30 péntek Már 2012

Posted by Párizsi Jelentés in design, divat

≈ 1 hozzászólás

Címkék

bukósisak, Chanel, ruby

Biztosan halványan megvan még az a Chanel Coco Mademoiselle reklámfilm mindenkinek, amelyben Keira Knightley talpig bézs Chanel szettben egy Ducati 750 SS-en motorozik a kihalt párizsi belvárosban, hogy időben odaérjen egy fotózásra. Csábító fotós, akinek odadobja magát, de végül mégis inkább gondol egyet és inkább kiugrik az ablakon, majd elsuhan álomszép Ducatiján.. Akinek nincs meg, annak itt egy kis emlékeztető.

Keira Knightley tetőtől talpig Chanel look-jához kellett találni egy megfelelő bukósisakot : egy kicsit retrót, de mégis modernet, ami nagyon elegáns.

A retró-láz a motorozást is elérte, jól mutatja a klasszikus vonalakhoz való vonzódást a Vespa robogók nagy sikere. Aki sikkes akar maradni ebben a műfajban is, mert a motor stílusa megkívánja, az térjen be Ruby műhelyébe, ahol biztosan megtalálja álmai bukósisakját.

Rubynál két kollekció közül is válogathatunk : a Pavillon-t a városi robogókra álmodta meg a tervező Jerome Coste, hiszen ezen nincs lehajtható sild, míg a Belvedere darabokra már rakott ilyet. Mindkét modell kínál króm illetve bőr szegélyezésű befejezést és megannyi szín és minta közül választhatunk.

Karl Lagerfeld is tervezett a Rubynak ultrasikkes darabokat, amelyet a kifutón is láthattunk és így, mint minden, amihez Karl keze hozzáér, Ruby végleg beleírta magát a bukósisak divat-történelembe. De Martin Margiela is kapott egy sanszot egy limitált széria tervezésére. Jelen pillanatban Sponge Bob kollekcióból is szemezgethetünk a webboltjukban.

Ilyen sisakban suhan a nagy cipőtervező Christian Louboutin is és minden magát trendinek tartó motoros. Természetesen a dizájn mellett nem kell lemondanunk a minőségről sem, hiszen minden modell karbonit szerkezetű, könnyű és biztonságos a repülőgépgyártásból átvett technikákkal készül.

Szép időt és biztonságos motorozást a hétvégére!

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Moynat – az ultraluxusbőröndös

28 szerda Már 2012

Posted by Párizsi Jelentés in divat, shopping, taska

≈ Hozzászólás

Címkék

Moynat, táska

Mindig csodálkozom, hogy akadhat elég hely ennyi luxusmárka üzletnek a Saint Honoré utcában? Ugyanis, akinek itt nincs boltja, az nem is létezik. Szerencsére igen hosszú ez a Rue, ami most egy új lakóval megint gazdagabb lett. Itt nyitotta meg az 1976-ban bezárt Moynat új üzletét. Ez a név nem mond semmit azoknak, akik nem gyűjtenek bőröndöket a század elejéről, de nemsokára mondani fog. Goyard után most az ultra luxusra pozícionált Moynat is feltámadt poraiból, akinek nem titkolt szándéka a Hermès konkurrenciájává válni.

Moynat-t 1849-ben alapították, első butikjuk pedig az Operánál volt, így az akkori luxustáska gyártók között igen előkelő helyet foglalt el. Itt is, mint Vuitton-nál bőröndöket lehetett kapni, amit méretre szabtak, de igazából ők arról voltak híresek, hogy mindig modern technológiával dolgoztak.

A 19. században a vonatozás volt a főbb utazási forma és úgyanúgy, mint most a repülőgépeken tapasztalhatjuk, a francia hatóságok súlykorlátozásokat vezettek be a gőzösökre feladott poggyászokra. Ezt a kellemetlenséget kihasználva, Moynat volt az első aki könnyített bőröndökkel csábította magához az utazni vágyókat. Elegánsan megérkezni valahová a párizsiaknak mindig nagyon fontos elfoglaltságuk közé tartozott és ez az autók megjelenésévél sem lett másképp. De ezekhez a gépjárműkhöz megint másik bőröndöt kellett vásárolni. Moynat-ék gyorsan meglátták a hatalmas piacot az autózásban és erre szakosodva mindenféle újdonságot találtak ki és védettek le. Bőröndjeiket egy bizonyos guttaperka virág latexszerű nedvéből tették vízhatlanná, formáját külön megtervezve készítették el egy-egy autómobil karosszériájához. Ez azt is jelentette, hogy ezeket a koffereket az autó színével megegyezőre lakkozták. De számos más táska és kiegészítő megtalálható volt náluk a kalaptartótól a női táskán át a ruha-hordóig minden, ami elképzelhetően szükséges lehetett az autóval történő elegáns utazásokhoz.

Aki ma szeretne hasonlóképpen elegánsan felbőröndözve utazgatni a magán repülőgépén, esetleg lecserélné már az unásig lemásolt Hermes Kelly vagy Birkin táskáját és nem tudja, hová menjen ultraluxusért, akkor annak itt egy cím:

Moynat, 348 Rue Saint-Honoré, 75001

http://www.moynat.com (weboldaluk még nem elérhető)

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

A feminizmus hátulütői

26 hétfő Már 2012

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra

≈ 1 hozzászólás

Címkék

feminizmus

A franciák szeretik magukat előrébb tudni a gondolkodásban, legyen szó emberi jogokról, politikai vagy filozófia nézetekről. De 1968 nem tegnap volt és egyre inkább látni a 20. századi nagy vívmány hátulütőit. Kezd kibújni a szög a zsákból és egyre több antifeminista megmozdulásnak lehetünk tanúi. Nőbbnek érzik-e magukat a mai francia modern nők, azért mert fogamzásgátolhatnak, terhességmegszakíthatnak, dolgozhatnak gyerek mellett, mitöbb fényes karriert építhetnek, szabadon tanulhatnak, lehetnek fittek és ápoltak egyszerre és fizethetnek az étteremben? Hogy érzik magukat a férfiak ettől? És a gyerekek?

“Láttad Audrey-t? Igazán elhagyta magát. Nem adta le a felesleges kilóit szülés után pedig nem is jött egyből vissza dolgozni! Mennyit is volt otthon szülési szabadságon?” Mind a 6 hónapot!?! – ezt a beszélgetés-foszlányt többször hallottam és mindig ámulattal hallgattam a nők közötti versengést, ami azon ment, hogy ki nyeri vissza szülés előtti alakját a leghamarabb, ki milyen módszerrel apasztja el a tejét a leggyorsabban és ki megy vissza dolgozni a hat hónap lejárta előtt. Ha netán valaki hat hónapnál tovább marad otthon, azt már nagyon meg kell magyarázni valami nyomós indokkal. Ez szinte elképzelhetetlen még akkor is, ha a férj nagyon jól keres. Egy háztartásbeli nőt, aki a gyerekeinek és a családjának él egy bizonyos ideig, az itteni európaiak ugyanis nem tartják nagyra. A paritás elvének köszönhetően, ebben az országban a nők majdnem ugyanannyit kereshetnek mint a férfiak, ezért a nőknek ugyanannyi joguk is van mindenféle költségbe beszállni, ami a családot illeti, akár az uruknak. Pardon, ennek a szónak ebben az esetben semmi értelme, itt nem úr az úr többé, itt minden “egyenrangúan” oszlik el kéremszépen. A mosogatás, a főzés, az éttermi számla és a hibák is. A férfiak elmossák a poharakat esténként, netán megfőzik a vacsorát is. Ez valóban nagyon jól hangzik, de mi van mindennek a háta mögött?

A feminizmus, ha nem lenne hasznos, akkor biztosan nem tört volna utat magának ebben a kapitalista országban. A társadalom számára szuper, hiszen az aktív dolgozók száma növekszik, a gyógyszeripar is jól járt a fogamzásgátló tabletták forgalmazásával, a válóperes ügyvédek a válások számának emelkedésévél stb. Rövidtávon a gazdasági mutatóknak jót tesz, hogy többen állnak munkában, de hosszútávon mit okoz a szerepek határainak elmosódása, milyen galibákat idéz elő a gyereknél, ahol az anya sokkal kevesebbet van jelen, mint egy “hagyományos” családmodell esetében? Nem vagyok szociológus, ezért erre nem tudok tudományos magyarázatot adni és nem is akarok, csak látom, amit látok körülöttem és arra jövök rá, hogy de jó, hogy az én édesanyám “feláldozta” magát értem. Hiába a sok sokgyermekes család, mindig furcsálltam a távolságot, ami a francia szülők és a gyerekeik között uralkodik, amit eleinte nem értettem miért van. Aztán kezdtem összerakni a puzzle darabokat..

Közhelynek hangzik, de ha belegondolunk akkor a mai nőről tényleg sok bőrt lehúznak. Kezdődik a történelmi hivatásával, hogy szüljön gyereket, lehetőleg többet. Aztán folytatódik a társadalmi szerepével, hogy menjen el dolgozni a 6 hónapos gyereke mellett (ennyi itt a maximum szülési szabadság), mert a férfi egyedül képtelen fenntartani egy három esetleg több tagú családot. Mindeközben bölcsödében hely alig akad, tehát a feleség megszervezi a gyerek ellátását, ami elviszi a fizetésének a 60-80%-át, aztán esténként beesik a fürdetésre. A gyerek növekszik, az anyuka lekéste az első mászást előre, az első mászást hátra, de az első lépéseket is a nevelőnő nézhette végig először, kivéve ha mindez éppen hétvégére esett. Az anyának rossz lelkiismerete támad emiatt, mit tegyen, hát kárpótol valamilyen anyagiakon megvehető dologgal, ha már ott lenni nem tudott. Virágzik is a luxus-babaruha üzlet, vannak Burberry és Baby Dior ruhácskák, de lehet kapni már parfümöket is a gyereknek, hogy a szülőpotló játékok áradatáról már ne is beszéljek. Az iparnak tehát jót tesz, megy a bolt. Egy utazási iroda azzal csábítja a családosokat, hogy velük a gyerekre sincs gond..

Aztán lassan hozzászokik a nő ehhez az absztenciához, de nincs is más választása, mert amellett, hogy dolgozik természetesen egészségesen is kell élnie, mert ma fittnek lenni egyenlő a szépnek lennivel és bizony ez rendszeres testmozgást, azaz időt igényel. Tehát a nő legyen formában magához képest, adjon magára, különben apa rákattan valami fiatalabbra, mert az asszony elhagyja magát. Tegyük fel, hogy ez mindig így volt, de valahogy mégsem éreztük ennyire a nyomást, mint ma, igaz, nem is voltak Rubint Rékák és Schobert Norbik se, hogy egy hazai példánál maradjak. A nő tehát rendszeresen járjon el sportolni, (mert csodák nincsenek, heti három edzés minimum kell), öltözködjön ízlésesen, legyen ápolt, keressen megközelítőleg annyit, mint a férje, szálljon be fele-fele arányban a költségekbe, mindezek közben neveljen egy rendes gyereket, akire aztán majd méltán lehet büszke az egész család.

Elvárják tőle tehát, hogy maradjon kívánatos, legyen megértő társ, legyen odaadó anyukája a gyerekének és kiváló munkaerő a munkahelyén. Mindezen szerepek között lavírozni nem kis kihívás, valahol mindig hazudni kell egy kicsit, aminek valahol valaki megfizeti az árát. De a francia férfiak nem félnek az ilyen mindenre képes szupernőktől, sőt! Elvárják, hogy minden szinten megfeleljen a csaj, mert így az ő vállukat is sokkal kevesebb felelősség nyomja. Talán ezért nem tűnnek férfiasnak?

A párizsi férfi nem arra vágyik, hogy attól érezze magát férfinak, hogy többet keres a párjánál, vagy hogy a nő elé tegye a vacsorát és a vasalt cuccát stb. Egy itteni férfi arra játszik, hogy hozzá hasonló nőt találjon, ambíciókban és pénztárcavastagságban egyaránt. Különben úgy érzi magát, mint egy balek, akit kihasználnak, hiába a főtt vacsora és nem-tisztítóból-hazatalált ing. Ezért azok a kapcsolatok eleve gyanúsan indulnak, ahol az egyik fél felsőbb kategóriából jön, mint a másik, mert végig egy hátsó gondolat fertőzi meg a tehetősebb fél tudatalattiját… vajon a pénzemért van velem? Az a baj a gazdag társadalmakkal, hogy a szerelmet, a tiszta érzelmeket megfertőzte a pénz jelenléte és az emberek egyre kevésbé bíznak saját emberi értékeikben, nem is képzelik, hogy ezért is szerethetők. Franciaországban nem marad más megoldás mint az, hogy a tehetőssebbek a tehetőssebbek közül választanak, hogy elkerüljék a jövőbeli anyagi vitákat és azt, hogy az egyik fél folyamatosan bizonyítsa őszinte szándékait és érzelmeit. Persze ez a választás sem garancia semmire..

Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy mégis egyre több francia nő választ magának partnerül egy patriarchális társadalomból származó férjet. Például rengeteg kevert arab-francia pár van, és a kicsit “macsóbb” francia férfiak (tudniillik az itteni nők szerint egy férfi, aki fizet az étteremben, az egy macsó) pedig sokszor orosz vagy kelet-európai partnerre vágynak, mert a francia nőkben nem találjak meg a számításukat. (A nőiességet?)

Kell-e, lehet-e valójában a szerepeket felcserélni, az ezek közötti határokat elmosni? A nő ma nem kifejezetten az urának van kiszolgáltatva, hanem leginkább a társadalom elvárásainak, amivel egyre nehezebb lépést tartani. Talán nem véletlen, hogy Franciaország csúcson van az antidepresszánsok fogyasztásának statisztikájában?

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Szemüvegkeret-nézőben

21 szerda Már 2012

Posted by Párizsi Jelentés in divat, stilus

≈ Hozzászólás

Címkék

Moscot, szemüveg

A divatházak Sophia Loren óta tudják, hogy a szemüveg fontos eleme egy-egy kollekciónak. Ma már szinte alig akad olyan luxusmárka, aki ne kínálna optikai szemüvegkereteket. Hopp egy logo és máris van egy nyomós ok arra, hogy iszonyú összegeket hagyjunk magunk mögött ezért a kiegészítőért. Miután nem ez a divatházak specialitása, ezért a Luxottica nevű olasz csoport fabrikálja közel 20 ilyen neves márka részére ezeket a “mainstream plus” szemüvegekkereteket.

De tekintsünk el ezektől a logósított modellektől és inkább nézzük meg, hogy kinél lehet valami érdekesebbre, valami igazán egyénire lelni?

Moscot, a sztárok szemüvegkerete

Mi a közös Woody Allen-ben és Johnny Depp-ben a tehetségükön kívül? Hogy mindketten a new york-i Moscot nevű intézménytől választanak maguknak stílusos szemüvegeket. A manhatteni vállalkozást 1915-ben alapította Hyman Moscot, amit azóta is a család tart kézben. Annak ellenére, hogy a világon az egyik legfelkapottabb szemüvegmárka az övék, imázsukban “a sarki szemüveges-ek” akarnak maradni. Lássuk, milyen portékát kínálnak a fashionistas szemüvegviselőknek?

Retrovintage darabjaik a 1920-40-es formákat idézik, minden egyes anyagot kézzel dolgoznak meg és modelljeik általában unisexek. Klienseik  18 és 60 év között mozognak és klasszikus kereteik között van a Lemtosh (Johnny Depp), a nagypapás ZOLMAN vagy az átlátszó Miltzen (Andy Warhol). Bármelyiket felpróbálhatjuk virtuálisan, ha rendelkezünk egy webkamerával.

E.K. a feltámadt márka

Párizsban van egy másik név is, ami egyre inkább versenybe száll ezzel a majd 100 éve létező new-yorki konkurrenciával. Az outsider-t úgy hívják, Emmannuelle Khanh. Az alvó márkát nemrég ébresztette fel egy Didier Marder nevű alak. Az 1968-as hullámot meglovagló cég az E.K. már akkor a modern nőnek szólt. Emmanuelle maga manöken volt Balenciaga-nál es Givenchy-nél, mert akkor meg még minden háznak “saját” manökenjei voltak. Férje Quasar Khanh dizájner, akivel együtt létrehozták a saját márkájukat, amely elsőként fedezte fel a hetvenes években, hogy a szemüvegkeret, egy teljes jogú divatkiegészítő. Persze ennek ellenére voltak ruhák, kalapok és táskák is az akkori kollekcióban, ami egyelőre nem elérhető az új verzióban, de már tervezik őket. A párizsi fiatalok ráharaptak, mióta szinte minden francia filmben ezt hordják a színészek és az összes optikust ellepték ezek a fura, 100%-ban francia kézimunkával készült darabok. De nem áll meg a városszélén a siker, hiszen a tengerentúlon Lady Gaga, Run DMC, Kanye West  is Khanh-t hord..

Martin és Martin

Persze, mondhatjuk, hogy ez a marketing része a dolgoknak. Van itt viszont egy másik márka, amiről egyáltalán nem szól a fáma. Véletlenül fedeztem fel Martin és Martin-t, miután felpróbáltam Khanh-t és Moscot, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy nemcsak a dizájn tökéletes, de színekben és anyagban is rendkívüli ez szemüvegkeret. Mi más lehet, mint német? Hogy egy Audi vagy Porsche ez a szemüvegek között, azt még nem döntöttem el, de én, aki nap mint nap szemüveget hordok, biztosan ezt fogom választani. Nemcsak a vonalai miatt, hanem a könnyű szerkezete miatt is. Az összes tulajdonságot ötvözi, amit egy szemüvegnek tudni illik és tényleg csak az veszi észre, aki szembejön velünk. Az első látásra szerelem szemüveget Martin nevű urak rajzolják egy afrikai művész segítségével és gondos német kezek készítik el hihetetlen anyagokból. Nekik nem kell Lady Gaga, se Johnny Depp, ők a nemmindenkihez szólnak. Danke schön.

Még több szemüvegdivat a Facebook oldalon.

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Egy tökéletes pohár borkóstoláshoz – a french touch

13 kedd Már 2012

Posted by Párizsi Jelentés in Gastro, ivas

≈ Hozzászólás

Címkék

Baccarat, bor, boros pohár, Bruno Quenioux, Guy Martin, kristálypohár, michelin csillag, Pierre Gagnaire

Milyen egy ideális pohár? Az, amelyik előhozza a bor hibáját vagy az, amelyiktől élvezhetőbb lesz a bor? Attől függ, kik vagyunk.

A borkóstolók egyik hivatalos pohara, a Chianti Classico, amit a Riedel nevű osztrák cég gyárt,  felfedi a bor hibáit. Érthető, hiszen az önológusok azért is vannak, hogy javaslatokat tegyenek a még jobb eredmény elérése érdekében. Viszont, ha abból indulunk ki, hogy egy halandó átlagember az asztalnál ülve kifejezetten puszta élvezetből issza ezt a pompás nedüt vagy azért, hogy asztaltársait leyűgözze hibátlan választásával, akkor a cél mindenképpen az, hogy a bor a lehető legfinomabb legyen. A szépséget magasztalni kell, a jót ki kell emelni, ami kinek is menne jobban, mint  a körmönfont széptevő, francia nemzetnek?

Bruno Quenioux önológust még a Galeries Lafayette luxusáruházban ismertem meg, ahol a borházért felelt 17 éven keresztül, a szakmában tehát mindenki ismeri. Munkasságáról egy könyvet írhatnék. Egy igazi megszállott, a bor a szenvedélye, így ma már a saját borházát igazgatja, ahol csakis “őszinte” borokat árul : nem biót, nem kén nélkülit, hanem kis szőlészetek borait, akiknek borászaival szorosan együttműködik. Nála nem lehet “ipari” borválasztékba bukni. Az ő borai filozófikus borok. Ő tanított meg engem például “nem-borkóstolni” is, mert azt vallja, hogy borkóstolni ma már mindenki tud. Emlékszem, a pohár fontosságáról órákig bírt mesélni… Nos, Bruno, annyira belemélyedt a kristálypohár témába, hogy elkezdte megrajzolni az általa tökéletesnek gondolt borospoharat. Szerinte a bor azért van, hogy azt élvezni lehessen, ezért olyan poharat alkotott, amiben a bor a lehető legjobb oldalát mutathatja meg.. Hát mi ez, ha nem szerelem? French touch.

Baccarat, a világ egyik legismertebb kristálygyára úgy gondolta, hogy egy kicsit feldobja már porosodó márkaimázsát és a francia vasárnapi ebédeket ezzel az új, Bruno Quenioux által tervezett pohár kollekcióval, ami a Château, azaz a kastély nevet kapta. A két szakértő gyümölcséből nemcsak borászatilag lett remekmű, hanem esztétikailag is, hiszen a pohárkészlet egyszerre állja meg a helyét a modern és a családi örökség porcelántányérai mellett is. Esztétáknak és Michelin csillagos chéfeknek kötelező. A 3 Michelin csillagos szakács Pierre Gagnaire, a 2 csillagos Guy Martin, de a világ legjobb sommelier-nek választott Phillipe Faure-Brac mind Thomas Mann-i irodalmi magaslatokban beszélnek a poharakról..

Íme egy rajz, ami elmagyarázza a pohár “működését”

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Christian Louboutin a Crazy Horse vendégrendezője

07 szerda Már 2012

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra, muveszet

≈ Hozzászólás

Címkék

Crazy Horse, Louboutin, YSL

Christian Louboutin a piros talpú tűsarkú cipők megálmodója március 5-től a híres párizsi kabaré, a Crazy Horse vendégrendezője lesz három hónapon át. Azt már eddig is tudtuk, hogy a táncosnőket Louboutin sarkakon csodálhatjuk esténként, de úgy látszik ennyivel nem elégszik meg a provokatív cipőtervező.

Crazy Horse a meztelen sikk temploma, amiben nagyon jó ízléssel válogatott csodaszép hölgyek adnak elő színvonalas sztriptízt. Azt mondják, hogy Párizsban itt vannak a legjobb nők (meg a Porte Maillot előtti buszmegállóban, ahonnan transzfer buszok indulnak a Beauvais reptérre különböző kelet-európai úticélok felé) és ez nem csak egy urbán legenda. Volt szerencsém többször is az esti táncos programhoz és Beauvais buszon is utaztam már…

Louboutinról pedig az a hír járja belső körökben, hogy a piros bőrtalp, ami a márka DNS-e lett, a titkárnője ötlete volt, de Yves Saint Laurent ezt úgy látja, hogy ő alkotta meg a piros színű ismertetőjelet. Mindenestre nők milliói sóvárognak egy pár Louboutin tűsarok után (főleg Carrie Bradshaw óta).

Mi más születhetne ennek a két nagy legendának a közös munkájából, mint egy provokatív revű, Tűz címmel? Négy különböző darabból álló programban a hip-hop és a barokkos reneszánsz díszletek között olyan eredeti zenékre táncolnak a lányok, amelyikből egyet például David Lynch írt.

Ha prokováció, akkor legyen provokáció a javából : szerzetes ruhába bújtatott csupasz test, magassarkú csizma és végtelenbe vetített keresztény kereszt. “Ez a kép a kettősségről, a saját szexualitásunk elfogadásáról szól”- mondja a cipőkészítőmester, akit egy Francisco de Zurbaran festmény mély miszticizmusa ihletett meg. De ebben nincs semmi újdonság, hiszen Alain Bernardin a Crazy alapítója már megálmodott egy hasonló konnotációt a 80-as évek elején, amiben szerepeltek apácák és koporsók is, habár ezt a showt akkoriban hamar levették a programról.

Louboutin egy régebbi revűt is újragondolt, amiben egy űrhajó fedélzetén két flitteres lábbelibe bújtatott démon lejt buja táncot. Eddig semmi fura nincs benne, de Louboutin ötlete alapján a lányok ezt a mókát egy leszbikus csókkal pecsételik meg.

 Azt vallja, hogy “a lábak, a combok és a fenék nyelvezetével, minden érzést ki lehet fejezni”. Ezért például jól meg is aerobikoztat hat lányt  12 centiméteres tűsarkakon.. Minden elismerésem, csajok!

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Cimkek

2.55 Baccarat Balenciaga BeigBD beigbeder birkin bukósisak Cambon Cantine carla bruni Chanel Chloé cifonelli Coco Colette Converse Costes coty Crazy Horse Crillon Derrière Dior divat dj Dolce&Gabbana Farago fejhallgato Fendi french love férfi Gaspard Proust Gerard Darel H&M Helmut Newton hermès Hotel Costes kavé Kei kelly Kiki de Montparnasse Kisling Kong Kooples kávéház L'Oréal La Durée leopárd Longchamp Louboutin Louis Vuitton macaron mariage frères Missoni Miu Miu Modigliani Mulberry nike id No Comment oltony Palvin Barbara parfum party pierre hermé Prada párizs párizsi divathét Rolex sarkozy selyem speedy tea táska Vuitton YSL étterem

Legutóbbi bejegyzések

  • Utolsó bejegyzés?
  • A legkisebb és a legolcsóbb gyógyszertár
  • Kolbász és magastalpú
  • Vízi viselet James Bond lányoknak
  • A szalma örök

Legnépszerűbb bejegyzések & oldalak

  • Legendás párizsi kávéházak
  • Jól öltözöm-e rosszul? A férfiak.

Archívum

  • 2014 december (1)
  • 2014 február (1)
  • 2013 július (1)
  • 2013 június (1)
  • 2013 május (2)
  • 2013 március (1)
  • 2013 február (2)
  • 2013 január (5)
  • 2012 december (1)
  • 2012 november (4)
  • 2012 október (1)
  • 2012 szeptember (4)
  • 2012 augusztus (1)
  • 2012 július (3)
  • 2012 június (5)
  • 2012 május (5)
  • 2012 április (5)
  • 2012 március (6)
  • 2012 február (11)
  • 2012 január (8)
  • 2011 december (9)
  • 2011 november (3)

Párizsi jelentés

Párizsi jelentés

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozás a többi 40 feliratkozókhoz

Kategóriák

SZERZŐI JOGOK

AZ OLDALON MEGJELENŐ ÍRÁSOK A SZERZŐ TULAJDONÁT KÉPEZIK. AZOK KÖZLÉSE VALAMINT RÉSZLEGES IDÉZÉSE, MÓDOSÍTÁSA, BÁRMILYEN NEMŰ MEGJELENÍTÉSE KIZÁRÓLAG A SZERZŐ ELŐZETES ENGEDÉLYÉVEL LEHETSÉGES.

Blogroll

  • 30 ans en Beauté
  • La femme
  • Les Insurgés
  • Sminkkel

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

  • Követem Követem
    • Párizsi jelentés
    • Csatlakozz a 40 követőhöz
    • Already have a WordPress.com account? Log in now.
    • Párizsi jelentés
    • Testreszabás
    • Követem Követem
    • Regisztráció
    • Bejelentkezés
    • Tartalom jelentése
    • Honlap megtekintése az Olvasóban
    • Feliratkozásaim kezelése
    • Testreszabás sáv összecsukása
 

Hozzászólások betöltése...
 

    %d blogger ezt szereti: