Címkék

, ,

Mondhatni nincs olyan nő, aki ne találkozott volna a narancsbőr jelenséggel. Kenegettünk rá drága krémeket, masszíroztunk, sportoltunk, nem húztunk fel szűk gatyát, nem tettük keresztbe a lábakat, hideg-meleggel zuhanyoztunk, de valahogy mégsem tűnt el. Annak ott kell lennie akkor valamiért – konstatáltam magamban csendben és hagytam a fenébe a problémát. Aztán egy szép napon, egy véletlen folytán, ahogy az lenni szokott, egy masszázs közben a kinéziológusom elszólta magát. Próbálja ki a gluténmentes táplálkozást!

Helmut Newton fotója

Au-revoir, baguette!

Gondoltam ez megér egy misét, elvégre a kiném sportolóknak ad taplálkozási tanácsokat és könyvet is írt erről, biztos nem mond nagyon ostoba dolgokat. Hát befordultam az első bioboltba és bevásároltam mindenféle gluténmentes termékből. Majd következett az otthoni bejelentés Chéri, nincs több baguette a Kayser-től és senki mástól sem” Ez volt a legnehezebb része a dolgoknak,  lenyomni egy franciának a torkán, hogy mától nincs többé se croissant, se pain au chocolat, se baguette traditionnelle a sajt mellé.

Korábban egy tányér tészta után szinte elaludtam a munkahelyemen délután és ugyanez volt a helyzet a szendvics esetében is. Ráálltam a sushi-ra és az alga salátára de ezt még azelőtt, hogy tudtam volna erről az egész hisztiről. A sushi után jobban tudtam koncentrálni és nem kellett kávét kávé után nyelnem, hogy ébren maradjak az ebéd utáni órákban, ráadásul az édeset sem kívántam öt óra tájban.

Hello Hajdina!

A kiné tanácsa után, elkezdtem felkutatni a búzahelyettesítő gabonákat és egyenként kipróbáltam az összeset magamon. A próba az volt, hogy mindegyikből jól laktam és figyeltem, hogyan reagál a szervezetem. A kukoricalisztes dolgoktól ugyanolyan nehéz lettem és álmos, a quinoának nem jött be az íze viszont a barnarizst és a hajdinat nagyon finomnak és könnyen emészthetőnek találtam. Hajdinából rizottót csináltam és degeszre ettem magam belőle, mégsem dőltem neki a monitornak ebéd után. Aztán rizslisztes kenyeret is vettem és egy vendégségkor kitettem az asztalra a baguette mellé. Némileg próbaképpen, de meglepetésemre elég jól fogyott. A reggeli zabpelyhet elcseréltem kölespehelyre, amit szintén ugyanolyan könnyű elkészíteni bár állítólag ebben van kis mennyiségben glutén.. Ahogy megtelt a konyhaszekrény búzalisztmentes dolgokkal, (kb. 3 hét volt, mire mindent lecseréltem) beszólt a pasim: “Jó lenne ha már nem fogynál annyit, alig van rajtad valami zsír.” És tényleg, a derekam körüli zsírok, ami sok cardio-edzés árán is mindig ott leledzett, kezdett egyre kisebb lenni. A narancsbőr viszont még mindig maradt… Az eredményt allítólag 3 hónap után lehet észrevenni, tehát pont bikiniszezonra. Ha erre még ráteszünk heti egy masszázst és heti három sportolást, akkor valószínűleg még beljebb leszünk.

Biznisz vagy nem biznisz?

Láttam egy helyi megmondólapban a gluténmentes diétáról egy hosszú cikket, majd észrevételeztem azt is, hogy Párizsban nyílt egy ilyen cukrászda, ahol francia sütiket készítik el glutén nélkül. Azt, hogy megy az üzlet, ugye mondanom sem kell. A bioboltban elkapkodják az összes gluténmentes kenyeret. Úgy látszik, nemcsak én meg a lisztérzékenyek hódolunk a gluténmentes életnek..

Talán már Magyarországon is tombol a gluténmentes őrület? Mikor lesz Budapesten is már egy ilyen cukrászda? Krémes meg dobostorta glutén nélkül? Lehet, hogy sokan fogadnák örömmel az ötletet..