Tudom, hogy nagyban zajlik a Roland Garros és ott ülnek az esőben a jegyekért komoly csatákat vívott nézők, de én már csakazértis másról fogok írni. Mindig szerettem az ellentmondásokat: Prince basszusgitárosára hasonlító agysebészeket vagy a rasztafürtös pénzügyben dolgozó ifjakat, a kőfaragó matek-fizika tanárokat. Valami ilyesmi lehetett Helmut Newton is a divatfotósok között. Egy alak, aki elkezdett divatanyagokat fotózni, ami mindenre hasonlított, csak arra nem, amiről addig azt hittük, divatfotók. Newton nem a Quelle katalóguson nőtt fel, az már biztos. Nem is akart ő panelproliknak képeket gyártani, ezért mélyen meg volt győződve róla,  szegényen hal meg. Meg is kérdezte barátnőjétől, June-tól, mikor megkérte a kezét : “Hozzám jössz akkor is, ha egész életünkben szegények leszünk?”

Mivel akkoriban nem kedvezett az európai szél a Neustädter nevűeknek, ezért a melegebbi és távolabbi ozzie éghajlatra költözött  Helmut mielőtt Párizsba került volna fotósként. Persze Párizs, ahogy az jó szokásához illik, nem fogadta be egyből az idegen anyagot, azaz ki kellett érdelmenie, hogy itt bárki is legyen, így jó móresre is tanította a VOGUE és kirúgta! Ejnye még ilyet, hogy mást fotózunk, mint, amit mi mondunk!? Az ELLE így nagy kegyesen befogadta a megnemértett divatfotóst, és elkezdte gyártani sorozatban az abszolút “déplacé”, magyarul provokatív divatfotóit: studión kívül, az éjszakában, állomásokon, krokodil szájában, mélygarázsokban, és nyíltan vállalta, hogy a voyeur és szadomazo anyagok a kedvencei, amiben a nő domináns, felszabadult, független, az erős amazon. A szexuális forradalom köszön vissza a képeiről és a ma oly divatos porno-chic irányzatot is az ő nevéhez fűzik. De Helmut-ot mégis az óriás meztelen csajfotóiról ismerjük, de csak azért mert ma már nem a meztelenségük sokkol, hanem a szőrrel fedett nemiszervük.

Szóval ajánlom mindenkinek ezt a fantasztikus kiállítást, amit a nagy tehéncsarnokban lehet megtekinteni, ahová a helyi gazdák hozzák el a jószágot, a tetején egy jó nagy üvegtető van, onnan is meg lehet ismerni, ott van a folyó mellett. Franciául az elegáns Grand Palais nevet viseli.  Június 17-ig lehet menni, de csak azért írtam most róla, mert eddig sorba kellett állni vagy két órán keresztül. Ma már nincs sor és nyitva van este 10-ig.

Jó kultúrálódást!