Vintage bolt, használt és új ruházat
Jónapot. Szeretnék egy pár tornacipőt, ami a német hadseregből való. Ott van hátul – válaszol az eladó lány, majd támasztja tovább az asztalt, meg sem mozdul. Hátramegyek. Magas fiatalember készségesen előkeresi a kívánt pár lábbelit. Tessék parancsolni. “Köszönöm. De Uram, az egyik 290 a másik pedig 295 mm-es..” Lehajol, fötör. Megtalálja a hozzá illő párt. Én erősen hezitálok, mert látom, hogy a cipőt már hordták jópárszor így az eladó belekezd a meggyőzésembe. “Tudja ez a cipő, a német hadsereg II. világháborúban használt tornacipője. Mi tőlük kaptuk meg a megmaradt készletet.”
Gyógyszertár (ún. parapharmacie, ahol felsőkategóriás dermatológia készítményeket is árulnak)
Jónevelten várom a sorom, hogy a kasszánál sorrakerüljek. Hatalmas felfordulás, senki nem tudja, hová álljon. Egy francia-párizsi hölgy fogad, köszönök, jónapot, már dugom is a kártyám, hogy fizessem a nem éppen alacsony összeget. A lány elkezdi pakolni egy nejlonzacskóba a termékeket. “Ne fáradjon.” – mondom miközben nyomogatom a gombokat a kártyalehúzós masinán. “Tegye ebbe a nagy szatyorba inkább.” – mutatok az egyik bevásárlótáskámra. Mire a kasszás kislány öntudatosan rámförmed: “Nahát, micsoda faragatlan maga! Máshogy is megkérhetne! Hát hol élünk? Mire én nem értve a szituációt. “Pardon? Ön eltévesztette a házszámot Mademoiselle, az ügyfél én vagyok. De ha Ön nem így gondolja, nyugodtan kifizetheti a számlámat és biztosan én majd meg is kérdezem kedvesen, hogy melyik táskába pakolhatok.”
Férfizokni fal előtt válogatok, miközben egy úr töltögeti fel áruval a lecsupaszított modelleket. Én pont azt rakom vissza, amit ő tölt fel. “Bocs, meggondoltam magam… Talán ez a mályva és viola színkombináció nem annyira fog tetszeni. Férfias férfinek vinném.” Mire nagy meglepetésemre visszakérdez: “Vannak még férfias férfiak?” – “Vannak, de nem itt.. Keletebbre és délebbre még találni, de a franciáknak már a nők elvették a férfiasságukat.” – “Egyetértek, – majd hozzáfűzi – én nápolyi vagyok és egy francia nőt vettem feleségül. 25 év munkáját vitte el a válás. De tudja, tulajdonképpen, ebben az országban minden nőnek és férfinak van szeretője.” – Pont, mint Olaszországban. – mondom mosolyogva. – “Igen, csak ott mindenki tud róla, nem rejtjük véka alá.” – majd rögtönöz egy kisjelenetet nagy mutogatva: “Helló, hogy van az asszony meg a család? És a kis… ?”
