Category Archives: evés

Eclair az új macaron?

21 csütörtök Már 2013

Posted by in evés, Gastro

≈ Hozzászólás

Címkék

, , ,

Tegnap volt a Macaronnap, ezért ausztrál chef barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy már csakazértsem veszünk Macaron-t az esti vacsora mellé desszertnek. Kitaláltuk, hogy a legújabb süti-örület nyomán inkább megkeressük a város legjobb Eclair-jét.

Az Eclair egy hosszúkás sütemény, aminek amolyan könnyű képviselőfánk tésztája van alul-felül, középen van egy krém, a tetején meg egy máz. A legismertebb ízek a csokoládés és a kávés. Eclair-re szinte minden pékségben bukkanhatunk, abszolút primitív édesség a franciáknál, bár igazán jót találni belőle  ritkaság. Vagy túl édes, vagy túl krémes, vagy elázott a tésztája, vagy túl kemény.. szóval valahogy sohasem az igazi.

étcsokis eclair

Azt hittem egy darabig, hogy rábukkantam a legleglegebb Eclair au chocolat-ra Hugo et Victor– nál. Aztán nagy meglepetésemre kiderült, hogy nemcsak én kívánom ízlelőbimbóimnak a legjobbat és sorra nyitnak Párizsban az Eclair-re specializált butikok.

puttok

Természtesen a Marais felé vettük az irányt, mivel ide sereglik minden újdonság először. Itt található a L’Eclair de génie, ami a mostanában olyannyira divatos retro stílusban van berendezve, és amit egy szimpatikus negyvenes cukrász, Christophe Adam neve fémjelez. Először úgy csináltak magukról buzz-t, hogy puttókat festegettek a süti tetéjére, amiről aztán mindenki elkezdett beszélni. Aztán a macaronhoz hasonlóan mindenféle új ízt kreáltak, a csokis mellé bejött a sós-karamellás, a málnás-csokis, a yuzu citromos, a pisztáciás stb.. Mindez persze nem lenne francia, ha a megjelenésre nem adnának. Ugyanis a sütik magukhoz képest igazán szokatlan jelmezeket öltöttek: a máz helyére volt, hogy kókusz került, a tészta lehet, hogy színes lett, vagy egyéb más ízre utaló apró díszítéssel dobták fel ezt az alapédességet.

eclairs

A választás nagyon nehéz volt a 14 íz közül, ezért két klasszikusabbat és egy merészebbet vittünk haza vacsora mellé. A csokistól nem voltam elájulva, viszont azt hiszem mindez új kedvencem miatt történhetett így : a sós-karamellás éclair, amelynek meglepően könnyed krémje mascarpone-ből készül hatalmas élmény volt. A málnás-csokoládés szintén isteni volt, hiszen az OPI irizáló-körömlakkhoz hasonlító, kicsit talán kémiai hatást nyújtó máz tömény málnát rejt magában. Belsejében tejcsokis krém van, így a két íz nem kel versenyre egymással, hanem ellenkezőleg, kiegészítőleg hatnak.

Erősen úgy érzem, hogy hamarosan visszatérek, mert még 11 íz vár rám, mondjuk mára egy tejcsokisat a tea mellé? Esetleg egy pisztáciásat.. hmmm?

Nyitva minden nap kivéve hétfőn 11H-19H30 @ 14 rue Pavée, 75004 Paris

Mini étteremkalauz nemcsak romantikázóknak

11 szombat feb 2012

Posted by in evés, Gastro

≈ Hozzászólás

Címkék

, , , , , , ,

A megfelelő étterem kiválasztása Párizsban nem egyszerű feladat. A város tömve van helyekkel, de kifogni egy jót a sok közül felér egy igazi kihívással. Ezt megkönnyíteném néhány gasztronómiai élmény tippel, mert kár lenne elrontani az ittlétet egy rosszul sikerült vacsorával, ebéddel.

Le saut du Loup (lö-szó-dü-lú)

Szerelmeseknek és nem azoknak is. Nyárra is meg télre is. Mert egyszerűen jó helyen van, a Tülériák kertjében, de mégis távol a turisták áramlatától. Mikor? Ha már elfáradtunk a múzeumlátogatásban, vagy ha hajnalban túl sokáig buliztunk, tehát bármikorra javaslom: reggelire, ebédre, uzsonnára gyerekekkel. Óriási terasza előtt hatalmas gyep terül el, hattérben a Louvre-ral és a Tülériákban sétálgató emberekkel. Kék égnél meg idillikusan fest. Az étlapon van menü 19 vagy 22 euróért, ami párizsi viszonylatban nagyon korrekt ár. Sajnos, csak vasárnap van brunch 33 euróért, de az több, mint kiadós. Az emeleten foglaljunk helyet, ha kint még nem lehet leülni.

107 Rue de Rivoli  75001 Paris

Mini Palais

Vacsorázni és ebédelni is tökéletes, nemcsak a hangulata miatt. Ez az egyik leglélegzetelállítóbb étterem – de csak nyáron, amikor egy szál ingben kiülhetünk a hatalmas impozáns görög oszlopok alá és a jazz-zongorista halkan ütögeti a billentyűket a háttérben. Télen is lehet itt üldögélni, mert fűtik. A Grand Palais-ban van a Szajna parton. Kevés a turista, inkább üzletemberes. A menüt egy 3 Michelin csillagos chef állította össze. Az étlapért ide lehet kattintani.

3 Avenue Winston Churchill, 75008 Paris

Mama Shelter

Design by Starck már megint, csak berlini összevisszaságban. Van pizzeria része is, egyetlen hatalmas hosszú asztallal, amelyen piros-fehér kockás abrosz van. Mindenféle showbiz arc megfordul itt, pedig a város szélén van. A Mama Shelter egy hotel-étterem-bár koncepció valahol a Hotel Costes és a Derrière között félúton. Valentin-napra azt találták ki, hogy meghívtak egy híres olasz (mi mást?) divatfotóst, Paolo Pellegrin-t, meg az egész stábját sminkesekkel és stylistokkal együtt, hogy potom 400 euróért megörökítsék a szerelmesparokat. Jó, mi? Aki autóval érkezik Párizsba, annak jó hír, hogy a hotel rendelkezik saját mélygarázzsal.

109 Rue de Bagnolet, 75020 Paris

Egy darabka Budapest : Le Derrière (A hátsó)

Nem az étlap miatt, hanem a hangulata miatt ajánlom. Már szóltam erről a Derrière-ről a “Hogyan csajozzunk” cikkemben. Étterem-lakás vicces névvel, amolyan budapesti romkocsmás hangulatban. Kert-része, ping-pong asztala és szekrényajtók mögé zárt dohányzószobája van. A multikultúrális és zsibongó Marais-ben található az Arts et Métiers-hez közel.

69 Rue des Gravilliers  75003 Paris

A legjobb japppán

Köztudott, hogy a legtöbb japánnak kikiáltott éttermet kínaik üzemeltetik, kivéve ezt. A japán nagykövet is a Tsukizibe jár, ha rátör a honvágy Párizsban. Törzsvendégkköre van, mert már több mint 15 éve létezik ez a valószínűtlenül picike hely. Én mindig a “bár”-ba ülök le, ahol a késeket ügyesen forgató kopasz szakácsot elnézegetve akár leckét is vehetünk a sushi/maki elkészítéséről. A ruhánk nem lesz büdös, ettől ne féljünk, ugyanis minden étel nyers (kivéve a rizst). Ha nem menne a pálcikaforgatás, a nők nyugodtan ehetik kézzel is az apró falatokat. Fenséges az angolnás maki es a sèche (szes) nevű haluk, valamint az algás tölcsérkék. A pénztárcánkba viszont mélyen bele kell nyúlnunk. A Quartier latin kellős közepén van.

2 Bis Rue Ciseaux, 75006 Paris, France

Az gasztrobloggereknek

Michelin csillag gyanús a japán származású chef, Kei létesítménye, aki korábban Alain Ducasse 3 Michelin csillagos Plaza Athénée-jében volt a legendás chef jobbkeze. Ma már önálló ételkompozíciókat készít saját éttermében. Egy egész estés programra készüljünk, mert 9 fogást kell végigenni, így kb. 20 órára foglaljunk asztalt. Mindenki ugyanazt kapja, növényekkel feldobni a tanyérokat. Mindenre van külön pincér. A gasztronómiai élményért 85-95 eurót hagyunk ott fejenként. Ezért a pénzért a vacsora végeztével a chef személyesen köszöni meg a fogyasztásunkat.

Restaurant Kei – 5 rue Coq Héron 75001 Paris

A luxusimadoknak : brunch egy Palace-ban

Felsorolásképpen a párizsi Palace-ok : George V, Ritz, Crillon, Hotel Plaza Athénée, Le Meurice – ezekre a helyekre brunch-olni menjünk, ha átlagemberek vagyunk, és ha belekóstolnánk egy picit a nagyon gazdagok világába. Ha van nálunk egy mindenre igent mondó fekete bankkártya, akkor vacsorázhatunk is, sőt meg is szállhatunk itt. A legtöbb palace-ban 2-3 csillagos Michelin konyha van..

Jó étvágyat!

Hogyan csajozzunk Párizsban?

16 péntek dec 2011

Posted by in evés, Hogyan?

≈ 4 hozzászólás

Címkék

,

A Hard Rock Café Paris-ban tengődtem, a borzalmas kolléganőmmel és még borzalmasabb főleg negyvenes, kiábrándult, elvált alakokkal valamilyen corporate party-n. Nézelődtem miközben tömtem magamba a hamburgert és szomorúan konstatáltam, hogy nem létezik, hogy ebben a világvárosban, ami a kultúra és a divat epicentruma, nincs egyetlen egy pasas sem, aki felhívná a figyelmem azáltal, hogy kitűnik a tömegből. Ahogy ez a gondolat megfogalmazódott, beleakadtam egy szempárba. Uhhh, mondtam magamban, ez olyan, mint egy olasz!

Barna haja hanyagul az arcába lógott, fehér ing kitűrve, feltűrt ujjakkal, a legfelső gombok elfelejtve, kigombolva. Farmernadrág térdnél elhasítva, magasszárú Nike ID dorkóval kombinálva. Hmm, egy kis frissesség a sok két gombos Armani öltöny után. A tökéletes összhang. Hanyagul sokkal nehezebb jól öltözni ugyanis, mint elegánsan. A “játszós” cucc nem áll mindenkinek jól.

Folyamatosan úgy éreztem, hogy a szempár kitartóan követ az éjszaka folyamán, hol a pici, csúnya és nagyhajú haverja kérte mellettem az italt, hol maga a szempártulajdonos haladt el előttem. Egy vérprofi, gondoltam. Ez aztán tudja, hogy kell. Ez nem lehet francia ! – biztos voltam magamban.

A buli vége felé, amikor már meghalni látszott az éjszaka és amikor már a lábam is fájt a sok álldogálástól, a fejem pedig a negyvenesek unalmas történeteitől, akkor észrevettem, hogy  egy itallal a kezében toporog kb. 3 méterre tőlem e jeles megtestesítője a forma tökéletességének és nézelődik. Micsoda ellentmondás : egy félénk bombázó? Elnézést kértem a pasastól, aki éppen az elektromos bicikli városi használatáról és annak előnyeiről rögtönzött nekem kiselőadást és egy magabiztos mozdulattal odahúztam magam mellé az egyedül ácsorgó, isteni kinézetű fiatalembert.

– Mondd, te már sokat ittál? – böktem oda a kérdést, aminek a válasza sok mindent elárul.

– Nem, ugyanis holnap reggel indulok Dél-Franciaországba egy repülőért – felelte hatalmas mosollyal és éreztem, hogy megbillegek a 11 centis sarkaimon. Mindenfélére számítottam, de erre a válaszra aztán végképp nem. Dél-Franciaország, repülőgép.. szavak, amelyek álmodni hívnak. Provánszi levendulamezőket képzeltem magam elé a vakító napfényben úszva egy mini jetről lenézve.  Ez tényleg profin hazudozik. Mégiscsak francia, azok tudják így eladni magukat – eszméltem fel nagy hirtelenséggel amikor megkérdezte: Szereted-e a fejmasszazst? – Hülye kérdés, válaszoltam és hosszú ujjaival a hajamban masszírozni kezdte a fejem bárpultnál. Utálom, amikor hozzáérnek a hajamhoz, általában, de most az egyszer bután mosolyogtam és hagytam magam miközben Bono ordított a bőrnadrágok és elektromos gitárok között elhelyzett plazmatévékről.

– Nem jössz le velem holnap és visszarepülünk együtt ?  adagolta tökéletesen a kérdéseket, adta meg a telefonszámát előbb ő, és nem ő kérte el az enyém, mint ahogy az esteket 99%-ban lenni szokott, majd meghívott másnap vacsorázni.

A hely, ahová elhívott a legutolsó párizsi hype, ami “A Hátsó” nevet viseli. Kíváncsi voltam milyen lehet egy ilyen elnevezéssel bíró étterem, ráadásul a francia fiú sem volt túl kellemetlen társaság, tehát elmentem. Olyan érzésem volt, mintha Budapesten lettem volna : ping-pong asztal, kerthelyiség, romkocsmahangulat. Uma Thurman az egyik sarokban. Vacsora közben megkérdeztem, hogy a fejmasszázsos duma mindig beválik-e, mint csajozási módszer? A fiú bólogatott : Hát persze, az esetek 90%-ban. Itt ülsz velem szemben, nem? 

Derrière – Cuisine et dépendances
69, rue des Gravilliers
75003 Paris
France

Macaron: Pierre Hermé vagy La Durée ?

15 csütörtök dec 2011

Posted by in evés, Gastro

≈ 3 hozzászólás

Címkék

, ,

Az 5-ből elég egyetlen dolgot elvenni a franciáktól, hogy tömegekben az utcára menjenek sztrájkolni : a szociális ellátást, az 5 hét szabadságot, a 35 orás munkahetet, a vörösborukat vagy a macaronjukat. Amit egyszer megszereztek, arról nem szeretnek többé lemondani.

Márpedig a macaron egy nemzeti kincs. Mi, magyar fejjel, nem érthetjük meg ezt soha, hogy hogy lehet mondjuk egy krémesért, vagy a dobos tortáért órákig sorban állni? Nyilván nagyon kemény marketinges munkával el lehet érni, hogy egy süteményért az egész világ képes legyen csillagászati árat kifizetni, miután türelmesen kivárta a sorát a párizsi szemerkélő esőben.

Két nagy macaron-fejedelem uralkodik a piacon : Pierre Hermé és a La Durée. Vannak tántoríthatatlan PH ill. LD rajongók. Nade lássuk csak, mi is a rajongás tárgya valójában? Egy pici kerek sütemény, ami bizonytalan eredetű, de valamikor a reneszánsz idejében születhetett. Itáliai verziója az amaretti, de létezik belőle magyar verzió is a “szegénysütemény”.

A francia macaron, ami a cukrászművészet királynőjévé nőtte ki magát, tojásfehérjéből, mandulaporból és cukorból készül. Ez az alja és a teteje. A kettő közé pedig valamilyen krémet töltenek.

Pierre Hermé elment Japánba és ott nyitott egy francia cukrászdát. Aztán hazajött és az ottani sikeren felbúzdulva, Párizsban is megtette ugyanezt. Így az ő ízlésvilága tágabb, mint a klasszikusabb La Durée-é. Monsieur Hermé olyan ízeket mer produkálni ebben a 3 cm-es átmérőben, ami minden képzeletet felülmúl. Van nála például csokoládés – libamájas ízű macaron, fehér-szarvasgombás mogyoróval, vagy az “egyszerű” rózsás. Vigyázat, Hermé-nél az ízek nagyon intenzívek. Hozzá kell szokni, elsőre lehet hogy túl “tömény” a magyar ízlelőbimbónak. Természetesen más nagyszerű süteményeket is találhatunk nála, mint az Ispahan a málnakedvelőknek, vagy a Desiré, azaz a vágy, a másik best-seller, ami majdnem van olyan jó, mint egy finom krémes.

De menjünk át a La Durée-hez. Ott újabb sor fogad minket, igaz az ügyesebbek ezt valahogy mindig kikerülik, amit a bambán sorban álló helyiek nagyon rossz szemmel néznek. Az elénk táruló ízválasztékból fehér pamutkesztyűs eladók szolgálnak ki, mintha legalábbis gyémántot vennénk grammra. Semmi modern design, minden a nagymamám egykori kredencére hasonlít, pont olyan zöld is a berendezés. Ettől máris nosztalgiám lesz, és kérek kettővel több macaront az ezüsttel csicsázott elegáns papírdobozba.

A penztárnál megállapítom, hogy a La Durée egy picit talán olcsóbb a Hermé-nél. Így is egy vagyon, de állítólag itt már üzemszerűen sütnek, ezért nyilván olcsóbb lesz a végtermék. A minősége? Aki a szerényebb és egyszerűbb ízeket  kedveli – mint peldául a narancsvirág, citrom, pisztácia, sós-karamella stb. – és kevesbé van oda a cukorért, az biztosan ezt fogja választani.

Főleg, hogy La Durée a Champs-Elyséen birtokol egy hatalmas üzletet, ami most eppen zárva tart, mert leégett, valamint minden fontos nagy bevásárlóhelyen is belebotolhatunk a kerek édességekbe. Pierre Hermé-hez csak úgy biztosan nem fogunk betérni, egyrészt mert még nincs olyan sok belőle, és ha van is, nem hivalkodik a külsejével. Habár a múltkor láttam egy PH pultot a Lafayette valamelyik emeletén..

Ön melyiket választaná a délutani Mariage Frères teája mellé ?

72, rue Bonaparte
Paris
Metro 4 : Saint – Sulpice
21, rue Bonaparte
Paris
Metro 4 : Saint-Germain-des-Près

French Love a Hotel Costes-ban

05 hétfő dec 2011

Posted by in evés, Gastro, ivas, nightlife

≈ Hozzászólás

Címkék

, , , , ,

A legendás, az első és az igazi Hotel Costes (ejtsd : hotel koszt), ahová mindenképpen be kell ternünk, ha jól szabott öltönyt hordunk és nagyon csinos a barátnőnk. 100% párizsi chic: elegáns, titokzatos és tartózkodó. Egy igazi Sade márki féle boudoir. A hely sötét piros süppedős szőnyeggel borított, hatalmas kristálycsillárokkal dekorált és nagy tükreit cizellált, barokkos o-arany keretbe foglalták. A hotel fémjelzésével ellátott gyertyák gyéren világítanak és raffinált illatukkal a kellemes ambiance-ban szinte elbódítanak. Aki mégis friss levegőre vágyik, vagy jól akar látszódni, az üljon le vacsorázni az egész évben nyitva tartó udvarban, ami a hotel közepén található.

Ugye mondanom sem kell, hogy nem kifejezetten a gasztronómiai élvezetekért  jövünk ide ? Ne érkezzünk túl korán, vagy túl éhesen: itt nem szokás fél 10-nél előbb vacsorázni. Arra is készüljünk fel, hogy csak könnyed ételeket találunk az étlapon. A vacsoravendégek között gyakran lehet ismerős arcokra bukkani: színészek, énekesek, topmodellek, filmrendezők, divattervezők kedvelik az itteni jet-set légkört. A fiatal ismeretlen hölgy vendégek lába hossza átlagban eléri a 105 cm-t, a cipő sarka minimum 11 centit és általában 36-os méretű kis fekete ruhát viselnek. Ha nem foglaltunk asztalt előre, akkor üljünk be a bárba egy apéritif-re, amíg találnank nekünk egy szabad helyet. A bárban mostanában nagyon divatosak a pezsgő alapú koktélok. A french love egy ilyen friss málnás ital, amivel még a pezsgőt nem kedvelő hölgyeket is le lehet venni a (hosszú) lábukról.

A parfüm, gyertya és kozmetikumok mellett természetesen a hotel, ha már hotel, hát szállodaként is funkcionál: fitness, medence, hammam áll a szállodavendégek rendelkezésére. Ám igazán a Hotel Costes koncepció szerves részét a dj-k képezik, akik itt mixelnek és ebből minden évben születik egy remek lounge album. A legutóbbi, a 15. számú nemrég jelent meg. Arra nem igazán jöttem rá, hogy dj Stephane Pompougnac válogatásai tették-e híressé a Costes-ot, vagy a hely tette-e híressé Monsieur Pompougnac zenéit? Ami viszont biztos, az az, hogy a Costes egy életstílust kínál, amiből egy szeletet haza lehet vinni, ha megfordulunk a butikjukban (a toilette-ről jövet-menet).

239, rue Saint-Honore 75001 Paris, France