Category Archives: ivas

Egy tökéletes pohár borkóstoláshoz – a french touch

13 kedd Már 2012

Posted by in Gastro, ivas

≈ Hozzászólás

Címkék

, , , , , , ,

Milyen egy ideális pohár? Az, amelyik előhozza a bor hibáját vagy az, amelyiktől élvezhetőbb lesz a bor? Attől függ, kik vagyunk.

A borkóstolók egyik hivatalos pohara, a Chianti Classico, amit a Riedel nevű osztrák cég gyárt,  felfedi a bor hibáit. Érthető, hiszen az önológusok azért is vannak, hogy javaslatokat tegyenek a még jobb eredmény elérése érdekében. Viszont, ha abból indulunk ki, hogy egy halandó átlagember az asztalnál ülve kifejezetten puszta élvezetből issza ezt a pompás nedüt vagy azért, hogy asztaltársait leyűgözze hibátlan választásával, akkor a cél mindenképpen az, hogy a bor a lehető legfinomabb legyen. A szépséget magasztalni kell, a jót ki kell emelni, ami kinek is menne jobban, mint  a körmönfont széptevő, francia nemzetnek?

Bruno Quenioux önológust még a Galeries Lafayette luxusáruházban ismertem meg, ahol a borházért felelt 17 éven keresztül, a szakmában tehát mindenki ismeri. Munkasságáról egy könyvet írhatnék. Egy igazi megszállott, a bor a szenvedélye, így ma már a saját borházát igazgatja, ahol csakis “őszinte” borokat árul : nem biót, nem kén nélkülit, hanem kis szőlészetek borait, akiknek borászaival szorosan együttműködik. Nála nem lehet “ipari” borválasztékba bukni. Az ő borai filozófikus borok. Ő tanított meg engem például “nem-borkóstolni” is, mert azt vallja, hogy borkóstolni ma már mindenki tud. Emlékszem, a pohár fontosságáról órákig bírt mesélni… Nos, Bruno, annyira belemélyedt a kristálypohár témába, hogy elkezdte megrajzolni az általa tökéletesnek gondolt borospoharat. Szerinte a bor azért van, hogy azt élvezni lehessen, ezért olyan poharat alkotott, amiben a bor a lehető legjobb oldalát mutathatja meg.. Hát mi ez, ha nem szerelem? French touch.

Baccarat, a világ egyik legismertebb kristálygyára úgy gondolta, hogy egy kicsit feldobja már porosodó márkaimázsát és a francia vasárnapi ebédeket ezzel az új, Bruno Quenioux által tervezett pohár kollekcióval, ami a Château, azaz a kastély nevet kapta. A két szakértő gyümölcséből nemcsak borászatilag lett remekmű, hanem esztétikailag is, hiszen a pohárkészlet egyszerre állja meg a helyét a modern és a családi örökség porcelántányérai mellett is. Esztétáknak és Michelin csillagos chéfeknek kötelező. A 3 Michelin csillagos szakács Pierre Gagnaire, a 2 csillagos Guy Martin, de a világ legjobb sommelier-nek választott Phillipe Faure-Brac mind Thomas Mann-i irodalmi magaslatokban beszélnek a poharakról..

Íme egy rajz, ami elmagyarázza a pohár “működését”

Legendás párizsi kávéházak

19 csütörtök jan 2012

Posted by in Gastro, ivas

≈ 1 hozzászólás

Címkék

, , ,

A kávéház intézménye Párizs legalább olyan fontos szimbóluma, mint az Eiffel-torony. A Saint-Germain boulevardon több helyre is beülhetünk kávézni. Ezek azok a tipikus, asztalkipakolós, fonott székeiket az út felé fordítós kávéházi klisék, ami megannyi fekete-fehér fotón milliószor szembejött már velünk életünk során.

A Flore és a Les Deux Magots

Kettő, az irodalmárok által naggyá tett kávéházat szinte nyüzsgésig lepik el nap mint nap turisták ezrei. A “Flore” és a “Les Deux Magots” nevű kávézók, a francia írók két nagyon fontos találkozóhelye mind a mai napig, de járnak ide filozófusok, divattervezők, színészek és filmrendezők is bőven. Mindig látni egy “valahonnan ismerős” arcot. Természetesen nekik foglalt helyük van a Flore-ban, miután nem vegyülnek el a pórnéppel a ricsajtól hangos alsó szinten, hanem ők fölébbkerekednek és a nyugodtabb légkörű emeleten foglalják el asztalukat vagy kora reggel érkeznek, amikor a turista még ébredezik.

A Flore a város legsznobabb kultúrkávéháza, misztikáját ezek a VIP-k tartják életben lassan 125 éve. “Itt kávézni, okosabbá tesz” mondja egy urbán legenda. Talán nincs is olyan francia film, amelyben egy párizsi jelenetet ne a Flore-ban forgattak volna le, vagy ne látnánk legalább egy imázst róla. Az ugyanis, nem is lenne igazi francia mozi. Sőt, egy egész estés filmet is megnézhetünk Café de Flore címmel, Vanessa Paradis főszereplésével. De ne csodálkozzunk akkor se, ha Catherine Deneuve-be botlunk, aki gyakran betér ide egy fekétere.

Foto : Doisneau, Robert

Prix de Flore

A Flore a kávéházak non plus ultra-ja, nemcsak a kávéja miatt, hanem hangos kultúrális életének köszönhetően: 1994-től minden évben átadják a Prix de Flore-t, azaz a Flore-díjat, amit a reklámiparban dolgozó, ügyeletes szépfiú és ünnepelt író, Frédéric Beigbeder alapított. A zsűri tagjai újságírók, akik fiatal tehetségeknek adják át ezt az elismerést. Jutalmuk 6150 €, egy pohár Pouilly-Fumé a nevükkel gravírozva és egy éves ingyen fogyasztás. A dolognak óriási a reklámértéke, ugyanis a könyvesboltok polcán egy nagy papírszalaggal áthúzva árulják majd a díjazott könyvet, amelyen az áll, hogy “Prix de Flore” és innentől kezdve már biztosan írónak érezheti magát az a szerző.

Ugye mondanom sem kell, hogy a Les Deux Magots szintén átadja a maga kitüntetését, amely az alkotói élet több területét öleli körül : az irodalmon túl, a színház, építészet, divat nagyjai is részesei lehetnek ennek az elismerésnek. Ezért ez a hely kevésbe nyüzsög wanna-be íróktól, és valahogy sohasincs fejfájdító, monoton alapzaj sem. Biztos a két kínai bölcs szobrától van ez, amely tiszteletparancsolóan ül az ember feje fölött, vagy pusztán attól, hogy terasza a Saint-Germain templomára néz? Vagy mert ide olyan nagy klasszikusok, mint Hemingway, Sartre, Simone de Beauvoir jártak annak idején? Nem tudom, de itt lehet kapni Pierre Hermé-t, ha finom macaron-t vagy mas sütit szeretnénk. Míg a Flore-ben Hugo&Victor nevű elképesztően kreatív elnevezésű cukrászda édességeit fogyaszthatjuk. Amit nem szabad kihagyni tőlük, az az Éclair au chocolat.

Hogy a kávé milyen? Melyik márka, hogyan pörkölik? Erről nem szólnak legendák, de olyan rossz biztosan nem lehet, mert legalább ezret lefőznek belőle nap mint nap. Senki nem fog rossz szemmel nézni ránk, ha csak a pultnál kérünk egy feketét és már megyünk is tovább. Ez itt afféle hazai szokás, és sokkal olcsóbb is, mint ülve fogyasztva.

French Love a Hotel Costes-ban

05 hétfő dec 2011

Posted by in evés, Gastro, ivas, nightlife

≈ Hozzászólás

Címkék

, , , , ,

A legendás, az első és az igazi Hotel Costes (ejtsd : hotel koszt), ahová mindenképpen be kell ternünk, ha jól szabott öltönyt hordunk és nagyon csinos a barátnőnk. 100% párizsi chic: elegáns, titokzatos és tartózkodó. Egy igazi Sade márki féle boudoir. A hely sötét piros süppedős szőnyeggel borított, hatalmas kristálycsillárokkal dekorált és nagy tükreit cizellált, barokkos o-arany keretbe foglalták. A hotel fémjelzésével ellátott gyertyák gyéren világítanak és raffinált illatukkal a kellemes ambiance-ban szinte elbódítanak. Aki mégis friss levegőre vágyik, vagy jól akar látszódni, az üljon le vacsorázni az egész évben nyitva tartó udvarban, ami a hotel közepén található.

Ugye mondanom sem kell, hogy nem kifejezetten a gasztronómiai élvezetekért  jövünk ide ? Ne érkezzünk túl korán, vagy túl éhesen: itt nem szokás fél 10-nél előbb vacsorázni. Arra is készüljünk fel, hogy csak könnyed ételeket találunk az étlapon. A vacsoravendégek között gyakran lehet ismerős arcokra bukkani: színészek, énekesek, topmodellek, filmrendezők, divattervezők kedvelik az itteni jet-set légkört. A fiatal ismeretlen hölgy vendégek lába hossza átlagban eléri a 105 cm-t, a cipő sarka minimum 11 centit és általában 36-os méretű kis fekete ruhát viselnek. Ha nem foglaltunk asztalt előre, akkor üljünk be a bárba egy apéritif-re, amíg találnank nekünk egy szabad helyet. A bárban mostanában nagyon divatosak a pezsgő alapú koktélok. A french love egy ilyen friss málnás ital, amivel még a pezsgőt nem kedvelő hölgyeket is le lehet venni a (hosszú) lábukról.

A parfüm, gyertya és kozmetikumok mellett természetesen a hotel, ha már hotel, hát szállodaként is funkcionál: fitness, medence, hammam áll a szállodavendégek rendelkezésére. Ám igazán a Hotel Costes koncepció szerves részét a dj-k képezik, akik itt mixelnek és ebből minden évben születik egy remek lounge album. A legutóbbi, a 15. számú nemrég jelent meg. Arra nem igazán jöttem rá, hogy dj Stephane Pompougnac válogatásai tették-e híressé a Costes-ot, vagy a hely tette-e híressé Monsieur Pompougnac zenéit? Ami viszont biztos, az az, hogy a Costes egy életstílust kínál, amiből egy szeletet haza lehet vinni, ha megfordulunk a butikjukban (a toilette-ről jövet-menet).

239, rue Saint-Honore 75001 Paris, France