• A blog
  • Kapcsolat
  • Szószedet
  • Personal Shopping
  • nightlife
  • shopping
  • divat
  • Gastro
  • Hogyan?
  • kultúra

Párizsi jelentés

~ divatról, luxusról, kultúráról – Párizsból

Párizsi jelentés

Category Archives: kultúra

Utolsó bejegyzés?

15 hétfő dec 2014

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra

≈ 1 hozzászólás

Címkék

Chatelet, film, Paris, Prénom, RER

Tartozom annyival olvasóimnak, hogy bevalljam, egy ideje nem élek már Párizsban. 8 év után, közös megegyezés alapján úgy döntöttünk, hogy elválnak útjaink. Elég volt ennyi idő. Természetesen kikerülhetetlen, hogy minden évben többször visszatérjek ide: meglátogatni a barátokat, munkaügyben valamint nagy leárazások idején feltankolok ruhaneműkből, cipőkből, kozmetikumokból kedvenc boltjaimból. Ilyenkor élvezem, ahogy szédülök a vitrinek forgatagától és a metropolisz-hangulattól a sokszínű emberrel. Lemegyek a Chatelet RER-be is, ha netán elfelejteném milyen volt itt végigmenni nap mint nap munkába menet. Eszem a friss és finom sushiból a Rue d’Odessa-n a mozi mellett és felcammogok a 7. emeletre a hátsó csigalépcsőn a barátnőm 14 négyzetméterébe a Rue de Rennes-en. A kávét sem hagyom ki a Flore-ban.

Elfáradok egy fél nap alatt a rámzúduló információtömegtől és megállapítom, hogy jó itt lenni pár napot, de már nem akarok itt élni. Hogy miért? Mert valami másra vágytam már. Térre, fényre, természetre. Persze a párizsi kiverhetetlen marad belőlem már örökre: akárhová is sodor az élet, az étteremben az ételeket finnyázva kritizálom a szakácsnak, a bort, ha “dugós” szemrebbenés nélkül visszaküldöm. Talán így volt ezzel Hemingway vagy az a sok-sok művész is, akit Párizshoz kötött egy ideig az élet? Bevallom én sokmindennel gazdagodtam itt, ami a javamra szolgált és amit sehol másutt nem lehet felszedni. Párizs tényleg kötelező tananyag kellene, hogy legyen mindenkinek. De Párizsba ne menjünk az álmainkat megvalósítani, mert Párizs maga az álom, amit álmodni jobb. Egy fontos állomása az életnek. Szerencsés vagyok, hogy ilyen sokáig bírtuk egymást. Persze nehéz eljönni innen, mert könnyen hozzászokik a szem a szépségek sokaságához és utána már kevés helyen lesz ejhaezigen élményünk.

De egy város nemcsak néhány díszes homlokzatból áll, hanem a lakóiból is, ugye?Az igazi párizsi mentalitást talán egy műalkotással lehet leginkább szemléltetni. Számomra egyetlen film sem adja vissza jobban a jelenlegi helyzetet, mint a Le Prénom című 2012-ből. Ez egyébként egy remekül megírt színházi darab is egyben tele kompromittáló és inzultáló párbeszédekkel. Én is éltem át hasonló asztalkörüli szituációkat a 8 év során…. Összefoglalva, amondó vagyok, hogy ez a Párizs nekem már nem hiányzik. A díszlet remek, de ami mögötte van, az túl nagy ár.

Párizs, vigyázz magadra! Ha hiányoznál, csak a Chatelet-re fogok gondolni ígérem és az RER B-re és mindazokra a megpróbáltásokra, amelyeken díszes keretek között vezettél keresztül.

Merci pour tout!

Pepita

 

 

 

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

A kék vonat legendája

11 hétfő feb 2013

Posted by Párizsi Jelentés in design, interior, kultúra

≈ Hozzászólás

Címkék

Chanel, gare de lyon, kavé, párizs, train bleu

Regényes szerelem fűz a pályaudvarokhoz. Az elindulás izgalmát a párizsi Gare de Lyon bennem a végletekig fokozza. Pálmafáival már a vonatraszállás előtt felidézi a langyos déli levegő hangulatát, már rágondolva is hevesen dobogni kezd a szívem. Egy igazi déli pályaudvar, amelynek szelíden nyüzsgő, önfeledt hangulatát egyetlen fotó sem adhatja vissza igazán. Az a fajta állomás, ahonnan nemcsak elindulni jó, hanem megérkezni is.

gare de lyonA főszerep mégsem teljesen a vonatoké. Hatalmas és ma is működő, századelőt idéző étterme, a Le Train Bleu, az utazás egykori méltóságát tárja elénk, a vonatozás korszakalkotó jelentőségét ide belépve érezhetjük csak át igazán.

Train Bleu étterem

Megtudtam, hogy nevét az egykori luxusvonatról kapta, amely innen indult és a világ legszebb vonatának tartottak. A Le Train Bleu, Calais-t – az Angliába tartó kompok kikötőjét – Dél-Franciaországgal kötötte össze 1886-tól. Az első világháború alatt szünetelt a vonat közlekedése, majd 1922-től új, acél kocsikkal ismét  igénybe vehette a tehetősebb utazóközönség. A legendás vonat ekkor kapta a nevét, ugyanis fekvőhelyei kék metál színűek voltak arany szegélyekkel díszítve.

train-bleu
Ezen a járaton utazott többek között Coco Chanel, Marlene Dietrich, Grace Kelly, Jean Cocteau stb. A szerelvény három részből állt: voiture-lit (hálókocsi), voiture-restaurant (étterem) és voiture-bar, azaz a bár, amely híressé tette az egyébként  egészen sokáig, 2007. december 7-ig, közlekedő járatot.

voiture-lits_luxus_train_bleu

Ezt az Express-t örökítette meg Agathe Christie is a Titokzatos Kék Vonat című krimijében, Poirot felügyelővel a főszerepben. Ezen a vonaton érkeztek többek között brit utasok is, akik a Cote d’Azur-re igyekeztek a november és április közötti nedves időjárás elől, illetve Itáliába tartottak. Gondolom a vonat hosszabb időre megállt Párizsban és ki lehetett szállni egy finom francia ebéd erejéig az akkor még csak büfének nevezett helyi étteremben. Ma el sem tudnánk téveszteni, hiszen hatalmas lépcsőfeljárója a pályaudvart dominálja. Ha van időnk, mi se hagyjuk ki az 1963-ben Train Bleu-nek keresztelt éttermet: egy kávét nyugodtan megihatunk itt anélkül, hogy csúnyán néznének ránk. Sőt, titkos randevúk színhelye is lehet ez a “resti”, hiszen akkora termei vannak, hogy simán elveszünk benne a kiváncsi tekintetek elől!

vacances-de-mr-bean-2007-08-gLe train bleu @ Gare de Lyon  1 Place Louis-Armand, 75012 Paris

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

A párizsi nők végre törvényesen járhatnak nadrágban

05 kedd feb 2013

Posted by Párizsi Jelentés in divat, kultúra

≈ Hozzászólás

Címkék

Chanel, nadrág, párizs, Yves Saint-Laurent

Tegnap reggel megtudtam a rádióból, hogy nem vagyok többé törvényszegő. Ugyanis egészen 2013. január 31-ig egy 1800-as törvény szerint tilos volt a párizsi hölgyeknek nadrágot viselni közterületen. Csak 1892-ben és 1909-ban enyhítettek a jogi szövegen, de akkor is csak a biciklin és a lovon volt engedélyezve a férfias viselet.

Úgy látszik a női egyenjogúság már a 19. század végén is manifesztálódott, amikoris egy Sarah Bernhardt nevű színésznő a színpadra fel merte venni. Igazából Paul Poiret volt az első couturier (akkor még nem voltak divattervezők!), aki az orosz balettből inspirálódva, 1909-ben a “harem” nadrágot elképzelte egy nőn. Hmmm mi mást? Hatalmas bő nadrág volt ez a bokánál összefogva. Aztán jött Coco Chanel, aki Deauville-ben tengerész nadrágba bújva sétálgatott, mert nem szeretett a plázson fürdőruhában üldögélni (mondjuk nem is csodálom, azért azon a tengerparton nyáron sem kell nagyon izzadni), mindenestre ez polgárpukkasztás-számba ment. Egyre több nő merte felhúzni a nadrágot a strandon, vagy odahaza a pizsamát, de az utcára kimenni benne? Csak Chanel merte megtenni.

Chanel tengerésznadrágban a 20-as években

Chanel tengerésznadrágban a 20-as években

Aztán jött Hollywood és vele Marlene Dietrich, akiről sokszor mondták, hogy ő a “legjobban öltözött férfi” a mozi fővárosában. 1930 és 1940-es években felvette a nadrágkosztümot fényes nappal, ami nagy port kavart: a párizsi rendőrség akkoriban ezt a törvényt még szigorúan betartotta és felszólította a stílusos művésznőt a város mielőbbi elhagyására.

Marlene Dietrich szmokingban

Marlene Dietrich szmokingban

A II. világháborúval engedélyezték a nők nadrágba bújását a szántóföldeken és a gyárakban, de ahogy visszatért a béke a hölgyek visszahúzták a ruháikat és a szoknyáikat. A nadrág kevésbé tűnt csábító viseletnek és valószínűleg nem éppen a legjobb évekre emlékeztette őket ez a ruhadarab. Valójában a Swinging Sixties-ig, azaz a hatvanas évekig kellett várni, hogy a nők kényelmesen hordhassák a nadrágjukat munkában vagy szórakozás során. De ekkor is még, néhány nagyon elegáns szorakozási objektumban volt rá példa, hogy nadrágba öltözött nőknek tilos volt a bemenet.

Yves Saint-Laurent nadrágkosztüm 1971-ből

Yves Saint-Laurent nadrágkosztüm 1971-ből

1966-ban, Yves Saint Laurent nadrágkosztümje a Smoking nevet kapta. Ez az együttes végleg megteremtette a szoknya és a nadrág közötti egyenlőséget. Ez az elegáns, nőies szerelés – a női magazinoknak és a tökéletes divatfotóknak is hála – a világon mindenütt elfogadottá vált és a nők teljes szabadságban élvezhették a nadrágviselést. Vagy ahogy mondják, Chanel felszabadította a nőket, Yves Saint-Laurent pedig megadta nekik a hatalmat.

Ehhez képest eltelt még azóta is 47 év, mire a törvényhozók reagáltak és eltörölték az elavult jogszabályt.

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Hogyan ne jussunk lakáshoz Párizsban?

08 kedd jan 2013

Posted by Párizsi Jelentés in Hogyan?, kultúra

≈ 1 hozzászólás

Címkék

albérlet párizs, párizsi albérlet

Ünnepek előtt ajánlott leveles cetlit találtam a postaládában. Az esetek 98%-ában ez kellemetlen hír: ha a munkáltatótól jön, az általában kirúgást jelent, ha a főbérlőtől, az sem sok jóval kecsegtet, ha meg mástól, akkor pénzzel lóg az ember. Ezúttal a főbérlő nem bírt magával és úgy érezte fontos neki az ünnepek előtt tudomásunkra hoznia, hogy már csak 2013. július 6-ig élvezhetjük a festőműhely-szerű belvárosi loftunkat. (A főbérlőnek 6 hónapos felmondási időt szab ki a törvény, a bérlőnek 2 hónapot. Nem lett volna kedvesebb az újévben postára adnia a levelet?)

A jog az albérlő oldalán áll

Meg nem is. Úgynevezett troissixneuf, azaz 3-6-9 éves szerződés jön létre egy lakás bérlése esetén, ami azt jelenti, hogy 9 évig elméletileg nem sok aggodalom érhet minket, bérlőket. Havonta levonják a számláról a lakbért, viszont minden 3 éves fordulónál rezeghet a léc: akkor ugyanis dönthet úgy a főbérlő, hogy kitehet, de ahhoz igen nyomós és alátámasztott indokkal kell igazolnia ezirányú szándékát. Ilyen nagyon fontos indok az, amikor valamelyik családtagját szeretné a bérleményben elhelyezni. Akkor az albérlőnek kötelessége kiköltöznie. Misem egyszerűbb, mint erre hivatkozni? Arról van szó ugyanis, hogy a lakbér nem emelhető meg a szerződés 9 éve alatt (vagy csak minimális összeggel és az albérlő jóváhagyásával). Ráadásul, ha az albérlő nem fizeti a havi bérleti díjat, akkor sem lakoltathatja ki a főbérlő november és március között, ugyanis tél van. Ha tehát ezutóbbi emelni szeretne az áron, az csakis úgy lehetséges, ha a régi bérlőtől megválik és újra a piacra viszi a lakását.

Az érem másik oldala

Mindez nem hangzik rosszul, sőt ujjonghatnánk is, hiszen nehezen lehet a bérlőt kitenni! Csakhogy ennek ára van: mégpedig az, hogy rendkívül nehéz dolgunk lesz Párizsban lakást bérelni. A feltételek : az albérleti díj 3 szorosát kell megkeresni munkahelyen, azaz fizetési papíron, ha nincs ennyid, akkor valakinek kezességet kell vállalnia érted, aki 4x annyit keres, mint az albérleti díj összege. Ha nincs ilyen szülőd, vagy ha vállalkozó vagy, akkor legyen jó kapcsolatod a bankoddal és kérj banki garanciát. Hajrá! Magyarul, akinek nincs határozatlan időre szóló francia munkaszerződése, azaz nem beosztott egy cégnél, azt halálra szívatják, még akkor is, ha francia, vagy ha külföldi és mondjuk egy évet képes lenne előre készpénzben letenni az asztalra. Párizs az Párizs, kérem. Aki itt szeretne lakni, jobb, ha a cége helyezi ki és/vagy felesleges 6 számjegyű euróval rendelkezik a lehetőleg francia bankszámláján. Esetleg Erasmusos egyetemi hallgató.

Hurrá lakást keresünk!

És akkor következzen a bérleti díjról szóló fejezet (ha még nem kedvetlenítettem el mindenkit az idejejöveteltől).  Tegyük fel, hogy egy párnak, európai szemmel és mértékkel az 55-75 m² már elfogadható és ideális méret. Ez két kisebb szobát, egy nagyobb nappalit, konyhát és fürdőt jelent. Lehetőleg ne az alsó szinteken legyen, mert oda nem süt be a nap  és egyszerűbb betörni is. De ha már magasan van (gyakori az 5-6 emelet), legyen lift! És, ha lehet kérni, akkor ne a szomszédot kelljen nézni, ahogy este rámászik az asszonyra, aki elfelejtett függönyt venni.

Aztán dűlőre kell jutni a környéket illetően. Ne legyen túl messze a munkahelytől, legyen egy park a közelben, ne legyen túl sok bevándorló, inkább fiatalos környék legyen. Van ilyen, csak majd mindenki oda akar menni lakni, tehát egy ilyen lakás havi 1900-2200€-ban fog megállni, minimum. Aztán felmegyünk a weboldalakra és nyomkodjuk. Egy idő után elkedvetlenedünk, mert annyira nincs semmi ami ár-érték arányban elfogadható, hogy eljátszunk a gondolattal:

Mi lenne, ha vásárolnánk lakást?

Semmi. Ennyi havi törlesztés mellett legfeljebb 35-45m²-t tudnánk vásárolni Párizs belvárosában, 25 évre eladósodva, ugyanis 1 m² ára jobb környéken 10 000€ felett alakul. Befektetésnek sem érdemes venni ma már, – mondják azok, akik értenek hozzá, ugyanis az árak a csúcson járnak.

Mi lenne, ha gazdagok lennénk?

egy párizsi intérieur

Rendben, akkor játsszuk azt, hogy sok pénzünk van – és nem akarunk se belgák, se oroszok lenni, azaz továbbra is itt szeretnék adót fizetni, kedves  Depardieu – vajon könnyebb lenne-e úgy dűlőre jutni? Feltolom az árat a keresőben, hátradőlök, mintha megnyertem volna az ötöst a lottón. Tegyük fel, hogy venni akarok, nem bérelni. Rengeteg találat bukkan fel, egy kerületen belül több mint 190 lakás van 1 millió és 10 millió euró között eladó! Konstatáljuk, hogy tényleg elhúznak a gazdagok innen, nemcsak Gerard tett így. Végignézzük az összeset. Talán egy van, ami “megéri az árát” a többitől ennyiért többet vártam volna. Egy 4 millió eurós lakás hirdetése tele helyesírási hibákkal és borzalmas képekkel. Talán 4 milliótól felfelé kezdenek pár profi képpel illusztrálni és esetleg 4 mondatnál több leírást adni?

A must-of-luxury Párizsban

Naná, hogy parketta magyaros illesztéssel – olyan minimum kell, hogy otthonérezzem magam-, magas plafon, terasz és nem ám holmi futó balkon, amire egy széket sem lehet kitenni, kert és kocsibejáró, park közelében, privát környezetben. Ilyenből 10 millió felett már találhatunk. De ennyi pénzért is lehet borzalmakat kapni!? Nagy nehezen rábukkanunk egyre, ami minden szempontnak megfelel, de a berendezéssel egyáltalán nem vagyunk megelegédve 12,8 millió euróért. Két óra alatt egyet találtunk 10 és 55 millió euró között, ami tényleg minden elvárásnak megfelelt, de ennyiért azért már ízlésesebb is lehetne belülről, nem?!

Pfff. Micsoda időpocsékolás! Tulajdonképpen, ha gazdag lennék, akkor sem lenne könnyebb a helyzetem a lakáskereséssel, úgy is ugyanannyi komprimusszumot kellene hoznom, mint kisemberként! – nyugtázom  miközben jóérzéssel lehajtom a laptop tetejét.

Aki mindezek ellenére Párizsban szeretne lakni, ők itt bérelhetnek/vásárolhatnak :

www.pap.fr – magánszemélyeken keresztül

www.seloger.fr – ügynökségen keresztül

Daniel Feau Real Estate – presztízs lakások

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Egy exportkislány vallomása

16 péntek nov 2012

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra

≈ Hozzászólás

Szeretlek Párizs. Mindenért, amiért utállak is. Amiért pompás vagy és sznob, amiért nyűgös és hisztis, hideg és párás és folyton kitalálsz valamit, amivel meglepsz. Hihetetlenül idegesítesz és néha legszívesebben elhagynálak. Kidobnálak az ablakon a hülye világítótornyoddal együtt, csak tudjalak már a hátam mögött. De tudom, hogy örökké hiányozna valami Belőlem. A tökéletes férj vagy, mert tudom, hogy nem csinálnál soha túl nagy hülyeséget, tudom, hogy mindent pontosan kiszámítottál, mielőtt belefogtál volna, hogy semmit sem bíztál a véletlenre.

Szeretlek Magyarország. Mert szavak nélkül hívsz haza, mert mindig vársz, mert forró vagy és finom és mert nem változol. Mindig őszintén magadhoz ölelsz, a szemembe nézel és ilyenkor úgy érzem, újra kerek a világ és megáll az idő. Részemmé váltál és Nélküled nem is lennék teljesen önmagam. A tökéletes szerető vagy, könnyelmű, kiszámíthatatlan és emiatt rettenetesen vonzó. Bár haragszol rám, de valahol Te is tudod, hogy sokkal jobb ez így, ha csak a szép pillanatokat osztjuk meg egymással. Ne váltsuk egymást valóra. A hétköznapokat nem Veled akarom leélni. Csak ünnepelni szeretnék Veled, együtt örülni. Nem, nem nehéz a szívem a reptérre menet, Vecsésnél nem törik el a mécses, pontosan tisztában vagyok vele: azért szeretjük egymást annyira, mert sűrűn elhagylak. Könnyű azt szeretni, aki mindig elmegy.

De egyikőtök nélkül sem lennék boldog! Ne gondoljátok, hogy azért, mert “szolidan interflúgos” volnék. Egyszerűen nekem így teljes az élet. Ilyen bonyolult vagyok, hogy nekem minden kell egyszerre. Mérhetetlenül gazdag vagyok: nekem van itthonom és van otthonom is. Nekem az otthon az itt, az itthon pedig ott van.

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Parole-parole.. a francia duettek

05 hétfő nov 2012

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra

≈ 1 hozzászólás

Címkék

Alain Delon, Dalida, Jane Birkin, Marc Lavoine, Serge Gainsbourg

Feltűnt, hogy a franciák nagyon szeretik a duetteket? Úgy vannak vele, mint a sózott vajjal, amit lekvárral esznek. Szeretik nagyon, de tulajdonképpen csak a lekvárt cserélgetik a vajaskiflin. A pasi mindig mélyhangú, a lány pedig hol ilyen, hol olyan. Szóval gondoltam átfutni a nagy francia duetteken.

Parole-parole. Ugye nem kell bemutatnom az eredetileg egyébként Mina által énekelt olasz dalt, aminek refrénje végül mégis a franciáknak köszönhetően lett sokak számára ismerős. Talán nem véletlen. A páros nagyon jól ki lett találva: Dalida, hatalmas hajával – még Lana Del Rey is megirigyelné – és akcentusával, istennői bájával és nemmindennapi tehetségével egy fél országot vett le a lábáról. Állítólag hat nyelven beszélt tökéletesen. Olyan emberrel még nem találkoztam, aki ne ismerte és szerette volna. Johnny Hallyday sehol nincsen hozzá képest. A dalba beledumáló Alain Delonért, pedig ki nem volt oda anyámon kívül? Szóval óriási páros adta elő ezt az azóta is megunhatatlan klasszikust, amelyben olyan lírai fordulatok vannak, hogy egy trubadúr is megirigyelné. Kár, hogy Dalida öngyilkos lett.

L’amour physique sans issue

Ennél nagyobb duettet talán csak az életben is valóban párost alakító, szinte még tini Jane Birkin és a zseninek titulált Serge Gainsbourg alkotott a Je t’aime moi non plus-vel. Birkin kisasszonnynak köszönhetjük a Hermes táskán túl azt is, hogy egy akcentus lehet szexis. Az internetes pornó elterjedése előtt Jane szenvedélyes dalba öntött nyögdécselése mindenképpen fontos motívuma volt a fiatalok szexuális életének. Társaságokban mind a mai napig tud valaki valamit sztorizni ezzel a dallal kapcsolatban.

Aztán jött a Là-bas. Nem lábas, hanem lá-bá. Annyit jelent, hogy ott a távolban. A  legény a faluból a városba akar menni világot látni, amiről a nője persze megpróbálja lebeszélni úgy, hogy lelkiismeretfurdalást kelt benne. A női előadót egy metróban fedezték fel, mert akkor még nem volt megasztár és a metróban játszottak egy kis extráért a zenészek. Ez mellesleg azóta sem változott, hiába vannak ilyen tévéshow-k. Az énekes hölgy története, amilyen kedvesen kezdődik olyan csúnyán, drámába illően tér véget : barátja féltékeny lett a hirtelen jött sikerre és úgy gondolta, hogy kioltja az egyslágeres előadónő életét.

Úgy látszik a duetténeklés olyan, mint a paracetamol a gyógyszertáraknak. Biztos bevétel. A franciák nagy popmelódrámagyárosa, a francia sármtól sem mentes (azaz csúnya, de mégis helyesnek tartott) Marc Lavoine szintén elfelejtette, hogy kell bonjour-t köszönni, mióta elhagyta a csaja és úgy egyáltalán még a humorérzékét is elveszítette. Mindent elfelejtett ebben a dalban. Mi is elfelejtjük, főleg a női előadót, aki egy noném, de még a földiek sorába tartozó, közel-keleti, barna hang.

Aztán jött a francia megasztár, azaz a Star Academy, amelyben egy Julien Doré nevű fiú hangjára olvadoztak a lányok. Ő nagyon ügyesen befutott egy szólókarriert, csomó ismert dalt feldolgozott, majd egy fiatal csapat énekesnőjévél összeállva megalkották a Pour un infidèle, azaz egy Hűtlennek c. nótát. Ami azért lett jó, mert a lánynak tényleg olyan nyeszlett szőke hangja van, a fiúnak meg búgó bariton, a témája pedig mindig aktualitás. Mindezt erős amatőr dobos kezdéssel, Beatles-re hajazó retro csomagolásba tették és lett belőle a rádiókban óránként elhangzó tube.

Persze vannak fiú-lány számok, amelyek egyáltalán nem nyálasak és a rádiók sem játsszák őket unalomig. Az 1977-es vintage-nek számító Paul Martin története ilyen, aki egy narancsszínű hajkoronával megáldott lányról énekel miközben ő maga egy nyomdában dolgozik, 34 éves és egyedülálló. Ezt a számot legutóbb egy menő városi helyen hallottam, ahol a DJ játszotta gumizenének két francia élő rappelése között.

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Magyar divattervezők a párizsi divathéten

26 szerda Sze 2012

Posted by Párizsi Jelentés in design, divat, kultúra, stilus

≈ 1 hozzászólás

Címkék

fashion week, Louis Vuitton, magyar divat, párizsi divathét, Tisza cipő, Toth Bori

Divathét Párizsban. Az egy négyzetméterre jutó 180 centis, langaléta vékony modellek száma ilyenkor a legmagasabb. A metróban, a járdákon, mindenütt ők cikáznak, mint valami marslakók, hiszen annyira kilógnak a tömegből. A Fashion Week-et évente kétszer rendezik meg és ez a divatban olyan, mint a filmeknek az a pár neves filmfesztivál. Aki ott van, az létezik. Óhatatlanul is felvetődik a kérdés bennem ilyenkor: nade hol vannak a magyarok? Nézem a programot, de sajnos egyetlen divatbemutatót sem látok magyar márkanév alatt, pedig nemcsak francia márkákat láthatunk a párizsi pódiumokon.

Toth Bori tavaly téli kollekciója

Biztos vagyok benne, hogy rengeteg tehetséges magyar divattervező, táska vagy cipő kreátor létezik odahaza. De miért nem látom őket itt? Az európaiak közül miért csak a spanyolok, olaszok, angolok és franciák tudják, hogyan kell eladni magukat? Miért nem lehetek büszke egy magyar haute-couture márkára? Hiszen otthon is oktatnak a marketinget, kommunikációt, vállalati stratégiát.. Hiszen otthon is vannak gazdag emberek, akik beruházhatnának egy-egy tehetségbe, akik az ország hírét vinnék előre, akikre büszkék lehetnénk! Van már nemzetközi borunk, tudományunk, sportunk, de nemzetközi divatunk, a topmodelleket leszámítva, mondhatni nem létezik. Létezik valamiféle szervezet otthon, aki körbefogja az egész divatot, aki felkarolja a magyar divattervezőket, aki definiálja vagy létrehozza az magyar divat identitását, azt, hogy mi az, amiben mi mások vagyunk, mint a többiek? Van másunk a foklóron és a retro-n kívül?

a magyar olimpiai csapat formaruhája Londonban

Sajnos a magyar divatlapok oldalain elenyésző számú magyar tervező fordul elő. A nemzetközi magazinok magyar verziói sokesetben a külföldi társlapok divatanyagait veszik át és csak egy-egy kisebb divatanyagot fotóznak meg, és akkor is a divatóriásokhoz nyúlnak. Megértem én, hiszen nincs is túl nagy választék magyar termékekből, meg inkább a nagy cégek hirdetnek, ott van büdzsé, így aztán ezekről a ruhákról is álmodik a magyar nagyközönség..

Pedig én szeretem a Tiszát hétköznapokra és szerintem Toth Bori tavalyi őszi-téli kollekciója is remek volt. De divatszerkesztőként mibe öltözzek fel a Fashion Week alkalmával mondjuk a Louis Vuitton várva várt divatbemutatójára, amit a Louvre-ban tartanak? Sem a Dolce Gabbana, sem Dior, de még Max Azria sem fog nekem ruhákat küldeni, hogy bennük jelenjek meg a fotósok hada előtt, mert nekik már vannak ún. nagykövetei az ilyen rendezvényekre. Kalocsai mintás fehér ingben, egy retro Trapper farmerban és Tisza cipőben? Netán Sugarbird Bódy Szilva és co.-ba öltözzek?


Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Egy TGV vonatút

10 kedd Júl 2012

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra, Uncategorized

≈ 1 hozzászólás

Címkék

TGV, utazás, vonat

Párizsi nyár, 17 fok, lóg az eső lába, borult az ég. Megyek délre té-zsé-vé-vel. A TGV meg én. Nizza, Nimes, Marseille? Mindegy, mindegyik három óra nagyjából.

A jegyeket előre kiküldték postán, vagy kinyomtattam otthon, vagy kihúztam egy gépből. Nem állok sorban. A nép csak úgy áramlik a peronokon, a hatalmas kijelzőtábla alatt tülekednek csomagjaikkal, mindenki utazni akar, várjuk a vágánykiírást toporogva. Csodálkozom, hogy lehet tele minden TGV ilyen árak mellett? Yield management. Aki előre veszi meg a jegyét, olcsóbban megkapja, aki az utolsó pillanatban ébred fel, az pedig fizeti az előrelátóbb utasokét is. Mint a repülőjáratokon. Kapitalista igazságosztás. Lassan beszivárgunk az acélszínű modern vagonokba. Ez most nem egy emeletes duplex vonat, hanem egy sima. Hatalmas plüss fotelek, szőnyegborítás mindenütt. Kényelmesen elhelyezkedem. A felcímkézett bőröndöknek külön rész van a vagonunk elején és közepén, amire tökéletesen rálátni. Fejünk fölé csak egy kis táskát tehetünk. Minden helyen ül valaki. Percre pontosan csukódik az ajtó és indulunk. Pár perc alatt kint vagyunk a városból és már a vidéki tájat nézegetem. Magamra terítem a kabátom, mindig fázom ezeken a vonatokon. Elalszom. Felébredek, szépen felöltözött kalauz köszönt, már süvítünk 320-szal.

Próbálok olvasni, de olyasmi érzésem támad a gyomromban, mint kiskoromban az autónk hátsó ülésén. Inkább nézem az autópályán araszoló kocsikat, amik mellett elviharzunk, vagy a messzi távolba derengek. Senki meg sem szólal, tilos a telefonálás, mindenki elvan magában. Csak egy gyerek visítozik – gondolom unalmában – az is pont mögöttem van, árgus szemekkel méregetik az anyját, hogy nyugtassa már le. Arra az elhatározásra jutok, hogy elmegyek beszerezni egy kávét. Előre felkészítem magam a büfétortúrára, a hosszú dülöngéléssel vegyített sorbanállásra. Egy kisebb McDonalds a büfé: van menü salátával, szendviccsel vagy meleg étellel.  Yoghurtok, gyümölcssaláták. Végigdülöngélem a félórást sort, van nálam két euro készpénz a zsebemben. Eközben folyamatosan fixálok egy sörösüveget, hogy a nagy sebességtől rángatozás közben, nehogy leessen a pultról.

– Egy kávét kérnék, jónapot. Szorítom magabiztosan a pultot és két lábammal kitámasztok, hogy biztosan ne essek el.

– Kettő harminc lesz – mondja a kiszolgáló.

– A fenébe – mondom én franciául – , csak kettő van nálam, kártyával fizethetek?

– Csak 10 eurótól, Madame – hangzik a rideg válasz.

– Szuper, hát akkor fizetek 10-et kártyával, a többit visszaadja a kasszából? – próbálkozom nagy mosollyal.

– Nem lehet, kérem.  Akkor galiba lesz a pénztárgépben.

Felhúzom a szemöldököm, egyértelműen értetlen képet vágok. Ránézek a mellettem lévőkre. Senki nem hall, figyel, nem látja, mi történik.

– Értem, hát akkor köszönöm, és igya meg a kávéját!  – majd visszadülöngélek a fotelemig. Morgolódom. Szólnék valakihez, kiadnám a mérgem, de magamban kell tartanom: az utazóközönség fülhallgatóval felszerelkezett utazóközönség, vagy tölti a telefonját, wifizik, vagy DVD-t néz, amit a vonaton bérelt. Megint megpróbálok olvasni, de megint kezdek rosszullenni. Előveszem a telefonom, zenét hallgatok. Már csak másfél órát kell kibírnom valahogy – bíztatom magam.

Megállunk, végre történik valami. Lelkendezem. Hirtelen ordibálásra kapom fel a fejem. Balhé van. Egy fiú szinte kipattan a foteljából és az újságaiból. Lassan felállok, és én is kiballagok az előtérbe, hurrá mégiscsak van egy kis élet a TGV-n! Egy kislány áll a peronon, szállna fel a vonatra a bátyjához, azaz a fotelból felpattanó fiúhoz. Nem engedik, mert nem oda szól a kislány jegye, hanem egy másik vagonra, amit bár ugyanaz a mozdony húz, de egy másik cég üzemelteti azt a felét a vonatnak. A konkurrencia! Az ő helye kb. 200 méterrel odébb van. A kalauzok tehát megtiltják a két testvérnek az egymás mellett való utazást. A kislány kétségbeesik, hogy akkor ő így most lemarad a vonatról, mert az ő kocsija nagyon messze van. Bátyja tétován áll a vonatajtóban, látom rajta, hogy nem tudja mitévő legyen, szinte ledermed. A kalauzok nem engednek a húg könyörgő tekintetének. Ekkor beavatkozom, és mondom a kislánynak, hogy dobja fel ide a cuccát és rohanjon a kocsijába. A fiú kezében landol a testvér nagy utazótáskája. A kalauz közben tartja a vonatot és mormogja magában, hogy úristen már három percet késünk és ordibálva magyarázza a szabályokat az aggódó bátynak. A fiú rámmosolyodik, amikor becsukódik az ajtó, és megköszöni a hirtelen jött ötletem. Rosszul érzem magam, hogy beszóltam, tudom, hogy nem kellett volna, nem illik itt ilyet csinálni. Bocsánatot kérek. A fiú bosszankodik az eseten, látom rajta, hogy bántja a történet, így dumálok egy kicsit vele, elvégre van még egy óra az úticélomig. Meghív egy kávéra. Az előbbi kiszolgáló úgy tesz, mint akit nem ismer fel és fejét a gondosan őrzött pénztárgépbe hajtja.

A francia fiúnak elmesélem, hogy Magyarországon vonatozni mennyivel másabb. Hatalmas szemekkel nézve hallgat. Nem érti. Nincs helye mindenkinek? Nincs légkondi a 30 fokban? 180 km 3 óra alatt? Mivan? Bámul rám. Látom rajta, hogy egyből jobban érzi magát. Akkor hozzáfűzöm – De a tesód, akit nem láttál két hónapja, egész nyugodtan leülhet melléd és ha véletlenül 3 percet késik  a vonat, senki nem vág eret magán, hanem mindenki örül, hogy csak 3 percet késett. És képzeld, az emberek beszélgetnek egymással a vonaton, vagy legalábbis figyelik egymást. Van, hogy énekelnek is, van aki az otthonról hozott kolbászos szendvicset eszegeti és a szag az egész kocsiban terjeng. Az előtérben dohányoznak, jóllehet nem szabad. A gyerekek rohangálnak. Van, hogy a földön is ülnek és az ablakokat is lehúzzuk és kilógatjuk a kezünket.

A srác elrévedve néz maga elé. – Ilyen lehetett itt 60 évvel ezelőtt, vágja le a konklúziót – Kár, hogy én soha nem tapasztalhattam meg ezt a fajta szabadságot, de nagyon jól hangzik. Azt hiszem, tenni fogok egy kört Magyarországon. 

– Kérlek, főleg Intercity-n próbálkozz Budapest és Pécs között. Ott garantáltan mindig történik valami. – mondom búcsúzóul.

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Strand -és turistairodalom Párizsról

03 kedd Júl 2012

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra, Uncategorized

≈ Hozzászólás

Címkék

könyvajánló

Páriiizsötem. Filmet már sokat láthattunk erről a városról, de mi a helyzet könyvfronton? A vakációra készülőknek összeállítottam egy listát a teljesség igénye nélkül a legszórakoztatóbb olvasmányokból. Törölköző -és plázsregények, de repülőutakra is kiválóak  Miután a blogot a világ több pontjáról olvasgatják, ezért próbáltam egy nemzetközi listát összehozni. Jó nyaralást, annak aki megy, aki meg nem, az elutazhat ezeken a könyveken keresztül ide… Aki könnyedén, nehéz csomagok nélkül menne, az az alábbi fotókra kattintva letöltheti az e-book (kindle) verziót is – főleg az angol nyelvű ajánlatból.

Angol nyelvű könyvek (Magyarországon is csak angolul érhető el)

Ez a Stephen Clarke, le merem fogadni, hogy szerelmes lett egy angolul erős francia akcentussal bíró hölgybe. Nem is olvasom el a bio-ját, mert erről úgy sem szólna a fáma. Más, mélyebb motivációt elképzelhetetlennek tartok,  tudva, hogy a britek, a francia akcentust ellenállhatatlanul szexinek tartják. Nekik Párizs már annyira délen van és annyira latino-romantico, ahogy egy magyarnak mondjuk az olasz főváros. Történelmileg utálják és szeretik a franciákat. És vica versa. Erről szól a legutóbbi könyve.

Az első best-sellere enyhén Bridget Jones-osra sikerült, az Egy év a szarban (khrm szabad fordításban) könnyedén és vidáman tárja elénk, hogy milyen franciákkal együtt dolgozni, Párizsban mondjuk sört rendelni, mennyit és miről kell dumálni egy francia nővel a konkretizálásig.

És amikor már a saját országod kezded párizsi szemekkel vizsgálni?

Vagy a Párizsi Jelentés angol változata, könyvben… azaz, minden, amit tudni kell a városról, de a franciák úgysem fogják elmondani Neked.
További regényei Párizs illetve a franciák megértésének ösvényén:

                        

Egy hölgy tollából természetesen mi másról olvashatunk, mint francia férfival való kalandba keveredésről.. Nos, aki a Szex és New York kitartó követője volt, annak biztosan tetszeni fog ez a tipikus strandirodalom.

És végül egy handybook hipster csajoknak :

Francia nyelvű aktuális könyvek

Ha turisták vagyunk, akkor sokszor nem tudjuk egy idegen országban mégis merre menjünk hirtelen, ha hív a természet. Illik vagy nem illik bemenni egy bárba? Melyik a legszebb illemhely a városban? Nos ezekre a fontos kérdésekre ad választ ez a remek kis könyv a Pisilni Párizsban.

Valamint itt egy könyv stílusos pasiknak, akik egyedül esznek és eközben a szoknyát harisnya nélkül hordó lányokat bámulják, vagy akik szeretnék tudni, hogyan kellene nyakkendőt hordani. De egyéb más hasznos tanácsokkal is ellát ez a csinos kis kötet, akár kávét szeretnének inni, akár szórakozni mennének az urak..

Aztán ne feledkezzünk el a hölgyekről sem. Hol is kezdjem? Van több aktuális kiadás a Párizsba készülőknek, vagy azoknak, akik egyszerűen csak többet szeretnének megtudni a párizsi élet titkairól. Esetleg francia nyelvtanároknak, akik egyben érdekes és aktuális történetekkel bővítenék diákjaik szókincsét.

A stílusikon, Ines de la Fressange-től már lehet táskát, noteszt, tollat találni, legutolsó módja nevének kapitalizására ez a kis könyvecske jutott eszébe a szembeszomszédomnak. A “La Parisienne”, azaz a párizsi nőnemű, amiből Ines kedvenc címeit és tanácsait tudhatjuk meg. Egyik lánya szolgált modellként az illusztrációhoz. Magyarul is létezik.Magyar nyelvű könyvek

Bocsássanak meg az irodalmárok, de Victor Hugo annyira nem strandravaló, mint mondjuk liftben piknikezni, ezért a Párizsi Notre Dame-ot nem teszem fel. Viszont előszeretettel ajánlom könyvtárbajáróknak Szomory Dezső Párizsi regényét, ami egy keserédes századeleji képet ad arról, hogyan próbáltak szerencsét a magyar művészek Párizsban.

Én a legtöbbet Párizsról és a franciákról furcsa módon, a kedvenc magyar irodalomtörténészemtől, Szerb Antaltól tanultam. Olyan dolgokat, ami akár egy nagyon magasan képzett és ennek megfelőlen beképzelt franciával is megengedi a beszélgetést. A Királyné nyaklánca c. kiváló történelmi-irodalmi regény, ami egyben egy izgalmas kalandregény ugyanis több száz könyv elolvasávál ér fel. Ez segít megérteni a francia gondolkodás miértjét és gyökereit. Magyarul itt, angol fordításban pedig a képre kattintva érhető el a könyv (sajnos franciára még senki nem fordította le, pedig szerintem még a franciáknak is meglepő és tanulságos olvasmány lenne). Abszolút javaslom strandra is, mert könnyen emészthető és olvasmányos.

Aki viszont nem egyszerű szerelmi afférokra vágyik a 30 fokos melegben, annak a lebilincselő és vaskos kötetet ajánlom Titkos szerelmi affér Párizsban címmel. 

Ha bealudnánk, akkor fej-alátámasztékának is rendkívül praktikus lehet. Ne feledjük ezesetben az 50 faktorszámú napkrémet magunkrakenni.

Jó nyaralást!

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Ki az a Martin Margiela?

12 kedd jún 2012

Posted by Párizsi Jelentés in divat, kultúra

≈ Hozzászólás

Címkék

H&M, hermès, Martin Margiela

Idén télen a H&M újabb designer kollekciót dob piacra. A spanyol Inditex, azaz Zara által már megelőzött eldobhatódivatóriás most az avantgarde képviselőjével szűri össze a levet. De ki az a Martin Margiela?

A belgák kineveltek néhány nagy nevet már az antwerpeni szépművészeti akadémián : Dries Van Noten, Ann Demeulemeester és ugyanebből a generációból jött Martin Margiela is. Már korábban írtam róla, hogy tornacipői a párizsi dandy-k kedvence és bukósisakokat is firkált már tele a Ruby számára.

    Ann Demeulesteer top

Dries  Van Noten kabát

  Martin Margiela futurista dorkója a Yoox-on

Martin Margiela-ról talán sokan nem tudják, hogy a nagymúltú luxus cég, a Hermès női kollekcióját tervezte 1997-2003 között. Akkor a nőiességet zsákszerű ruhák alá rejtette, úgy tűnt, anti-divatos darabjait nem a piac kedvére, hanem önmaga örömére rajzolta. Párhuzamosan saját márkáját a Maison Martin Margiela-t is vezette emellett a Szajna folyó jobb partján (Rive Droite). Ma már csak árveréseken látni a Hermès számára készített kreálmányait, illetve talán néhány használt-luxus ruha boltban lehet velük összefutni. Elfogulatlanság nélkül mondom, hogy jobb is.

Aztán 2003-ban, az amúgy nem nagyon mutatkozó belga designer megvált a Hermèstől és az addig független, saját márkája a Maison Martin Margiela pedig a Diesel kezébe került. Azonnyomban felduzzasztották a pici céget: 3000 nm-es régi iskolát csináltak meg boltnak Párizsban, a 7 dolgozóból többször tíz lett, a régi beszállítókat is mind kidobták.

A Maison Martin Margiela koncepciója nagyon érdekes, eléggé avantgardiste. Sacha Guitry defíniciója alapján az igazi párizsi divatba tökéletesen belefér: “vagy 15 évvel van lemaradva vagy 15 nappal van előbbre.” És tényleg így is van, hiszen a webboltja pont úgy néz ki, mintha a 1997-ben csinálták volna meg, “rendes” boltjaiban az eladók pedig a szocializmus idejére emlékeztető, fehér, egyenes szabású vászonköpeny uniformist hordanak. A H&M-mel közösen pedig 15 nappal előrébb jár mindenkinél, hiszen úgy látszik, aki it akar lenni, annak ma már kötelező recept a svéd óriással egy kollekciót tervezni.

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...
← Older posts

Cimkek

2.55 Baccarat Balenciaga BeigBD beigbeder birkin bukósisak Cambon Cantine carla bruni Chanel Chloé cifonelli Coco Colette Converse Costes coty Crazy Horse Crillon Derrière Dior divat dj Dolce&Gabbana Farago fejhallgato Fendi french love férfi Gaspard Proust Gerard Darel H&M Helmut Newton hermès Hotel Costes kavé Kei kelly Kiki de Montparnasse Kisling Kong Kooples kávéház L'Oréal La Durée leopárd Longchamp Louboutin Louis Vuitton macaron mariage frères Missoni Miu Miu Modigliani Mulberry nike id No Comment oltony Palvin Barbara parfum party pierre hermé Prada párizs párizsi divathét Rolex sarkozy selyem speedy tea táska Vuitton YSL étterem

Legutóbbi bejegyzések

  • Utolsó bejegyzés?
  • A legkisebb és a legolcsóbb gyógyszertár
  • Kolbász és magastalpú
  • Vízi viselet James Bond lányoknak
  • A szalma örök

Legnépszerűbb bejegyzések & oldalak

  • Legendás párizsi kávéházak
  • Jól öltözöm-e rosszul? A férfiak.

Archívum

  • 2014 december (1)
  • 2014 február (1)
  • 2013 július (1)
  • 2013 június (1)
  • 2013 május (2)
  • 2013 március (1)
  • 2013 február (2)
  • 2013 január (5)
  • 2012 december (1)
  • 2012 november (4)
  • 2012 október (1)
  • 2012 szeptember (4)
  • 2012 augusztus (1)
  • 2012 július (3)
  • 2012 június (5)
  • 2012 május (5)
  • 2012 április (5)
  • 2012 március (6)
  • 2012 február (11)
  • 2012 január (8)
  • 2011 december (9)
  • 2011 november (3)

Párizsi jelentés

Párizsi jelentés

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozás a többi 40 feliratkozókhoz

Kategóriák

SZERZŐI JOGOK

AZ OLDALON MEGJELENŐ ÍRÁSOK A SZERZŐ TULAJDONÁT KÉPEZIK. AZOK KÖZLÉSE VALAMINT RÉSZLEGES IDÉZÉSE, MÓDOSÍTÁSA, BÁRMILYEN NEMŰ MEGJELENÍTÉSE KIZÁRÓLAG A SZERZŐ ELŐZETES ENGEDÉLYÉVEL LEHETSÉGES.

Blogroll

  • 30 ans en Beauté
  • La femme
  • Les Insurgés
  • Sminkkel

Működteti a WordPress.com.

  • Követem Követem
    • Párizsi jelentés
    • Csatlakozz a 40 követőhöz
    • Already have a WordPress.com account? Log in now.
    • Párizsi jelentés
    • Testreszabás
    • Követem Követem
    • Regisztráció
    • Bejelentkezés
    • Tartalom jelentése
    • Honlap megtekintése az Olvasóban
    • Feliratkozásaim kezelése
    • Testreszabás sáv összecsukása
 

Hozzászólások betöltése...
 

    %d blogger ezt szereti: