Ünnepek előtt ajánlott leveles cetlit találtam a postaládában. Az esetek 98%-ában ez kellemetlen hír: ha a munkáltatótól jön, az általában kirúgást jelent, ha a főbérlőtől, az sem sok jóval kecsegtet, ha meg mástól, akkor pénzzel lóg az ember. Ezúttal a főbérlő nem bírt magával és úgy érezte fontos neki az ünnepek előtt tudomásunkra hoznia, hogy már csak 2013. július 6-ig élvezhetjük a festőműhely-szerű belvárosi loftunkat. (A főbérlőnek 6 hónapos felmondási időt szab ki a törvény, a bérlőnek 2 hónapot. Nem lett volna kedvesebb az újévben postára adnia a levelet?)

A jog az albérlő oldalán áll

Meg nem is. Úgynevezett troissixneuf, azaz 3-6-9 éves szerződés jön létre egy lakás bérlése esetén, ami azt jelenti, hogy 9 évig elméletileg nem sok aggodalom érhet minket, bérlőket. Havonta levonják a számláról a lakbért, viszont minden 3 éves fordulónál rezeghet a léc: akkor ugyanis dönthet úgy a főbérlő, hogy kitehet, de ahhoz igen nyomós és alátámasztott indokkal kell igazolnia ezirányú szándékát. Ilyen nagyon fontos indok az, amikor valamelyik családtagját szeretné a bérleményben elhelyezni. Akkor az albérlőnek kötelessége kiköltöznie. Misem egyszerűbb, mint erre hivatkozni? Arról van szó ugyanis, hogy a lakbér nem emelhető meg a szerződés 9 éve alatt (vagy csak minimális összeggel és az albérlő jóváhagyásával). Ráadásul, ha az albérlő nem fizeti a havi bérleti díjat, akkor sem lakoltathatja ki a főbérlő november és március között, ugyanis tél van. Ha tehát ezutóbbi emelni szeretne az áron, az csakis úgy lehetséges, ha a régi bérlőtől megválik és újra a piacra viszi a lakását.

Az érem másik oldala

Mindez nem hangzik rosszul, sőt ujjonghatnánk is, hiszen nehezen lehet a bérlőt kitenni! Csakhogy ennek ára van: mégpedig az, hogy rendkívül nehéz dolgunk lesz Párizsban lakást bérelni. A feltételek : az albérleti díj 3 szorosát kell megkeresni munkahelyen, azaz fizetési papíron, ha nincs ennyid, akkor valakinek kezességet kell vállalnia érted, aki 4x annyit keres, mint az albérleti díj összege. Ha nincs ilyen szülőd, vagy ha vállalkozó vagy, akkor legyen jó kapcsolatod a bankoddal és kérj banki garanciát. Hajrá! Magyarul, akinek nincs határozatlan időre szóló francia munkaszerződése, azaz nem beosztott egy cégnél, azt halálra szívatják, még akkor is, ha francia, vagy ha külföldi és mondjuk egy évet képes lenne előre készpénzben letenni az asztalra. Párizs az Párizs, kérem. Aki itt szeretne lakni, jobb, ha a cége helyezi ki és/vagy felesleges 6 számjegyű euróval rendelkezik a lehetőleg francia bankszámláján. Esetleg Erasmusos egyetemi hallgató.

Hurrá lakást keresünk!

És akkor következzen a bérleti díjról szóló fejezet (ha még nem kedvetlenítettem el mindenkit az idejejöveteltől).  Tegyük fel, hogy egy párnak, európai szemmel és mértékkel az 55-75 m² már elfogadható és ideális méret. Ez két kisebb szobát, egy nagyobb nappalit, konyhát és fürdőt jelent. Lehetőleg ne az alsó szinteken legyen, mert oda nem süt be a nap  és egyszerűbb betörni is. De ha már magasan van (gyakori az 5-6 emelet), legyen lift! És, ha lehet kérni, akkor ne a szomszédot kelljen nézni, ahogy este rámászik az asszonyra, aki elfelejtett függönyt venni.

Aztán dűlőre kell jutni a környéket illetően. Ne legyen túl messze a munkahelytől, legyen egy park a közelben, ne legyen túl sok bevándorló, inkább fiatalos környék legyen. Van ilyen, csak majd mindenki oda akar menni lakni, tehát egy ilyen lakás havi 1900-2200€-ban fog megállni, minimum. Aztán felmegyünk a weboldalakra és nyomkodjuk. Egy idő után elkedvetlenedünk, mert annyira nincs semmi ami ár-érték arányban elfogadható, hogy eljátszunk a gondolattal:

Mi lenne, ha vásárolnánk lakást?

Semmi. Ennyi havi törlesztés mellett legfeljebb 35-45m²-t tudnánk vásárolni Párizs belvárosában, 25 évre eladósodva, ugyanis 1 m² ára jobb környéken 10 000€ felett alakul. Befektetésnek sem érdemes venni ma már, – mondják azok, akik értenek hozzá, ugyanis az árak a csúcson járnak.

Mi lenne, ha gazdagok lennénk?

Rendben, akkor játsszuk azt, hogy sok pénzünk van – és nem akarunk se belgák, se oroszok lenni, azaz továbbra is itt szeretnék adót fizetni, kedves  Depardieu – vajon könnyebb lenne-e úgy dűlőre jutni? Feltolom az árat a keresőben, hátradőlök, mintha megnyertem volna az ötöst a lottón. Tegyük fel, hogy venni akarok, nem bérelni. Rengeteg találat bukkan fel, egy kerületen belül több mint 190 lakás van 1 millió és 10 millió euró között eladó! Konstatáljuk, hogy tényleg elhúznak a gazdagok innen, nemcsak Gerard tett így. Végignézzük az összeset. Talán egy van, ami “megéri az árát” a többitől ennyiért többet vártam volna. Egy 4 millió eurós lakás hirdetése tele helyesírási hibákkal és borzalmas képekkel. Talán 4 milliótól felfelé kezdenek pár profi képpel illusztrálni és esetleg 4 mondatnál több leírást adni?

A must-of-luxury Párizsban

Naná, hogy parketta magyaros illesztéssel – olyan minimum kell, hogy otthonérezzem magam-, magas plafon, terasz és nem ám holmi futó balkon, amire egy széket sem lehet kitenni, kert és kocsibejáró, park közelében, privát környezetben. Ilyenből 10 millió felett már találhatunk. De ennyi pénzért is lehet borzalmakat kapni!? Nagy nehezen rábukkanunk egyre, ami minden szempontnak megfelel, de a berendezéssel egyáltalán nem vagyunk megelegédve 12,8 millió euróért. Két óra alatt egyet találtunk 10 és 55 millió euró között, ami tényleg minden elvárásnak megfelelt, de ennyiért azért már ízlésesebb is lehetne belülről, nem?!

Pfff. Micsoda időpocsékolás! Tulajdonképpen, ha gazdag lennék, akkor sem lenne könnyebb a helyzetem a lakáskereséssel, úgy is ugyanannyi komprimusszumot kellene hoznom, mint kisemberként! – nyugtázom  miközben jóérzéssel lehajtom a laptop tetejét.

Aki mindezek ellenére Párizsban szeretne lakni, ők itt bérelhetnek/vásárolhatnak :

www.pap.fr – magánszemélyeken keresztül

www.seloger.fr – ügynökségen keresztül

Daniel Feau Real Estate – presztízs lakások