• A blog
  • Kapcsolat
  • Szószedet
  • Personal Shopping
  • nightlife
  • shopping
  • divat
  • Gastro
  • Hogyan?
  • kultúra

Párizsi jelentés

~ divatról, luxusról, kultúráról – Párizsból

Párizsi jelentés

Tag Archives: beigbeder

Egy francia regény

02 hétfő ápr 2012

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra

≈ Hozzászólás

Címkék

beigbeder

Néha összefutok vele a heti bevásárlás alkalmával, nájlonszatyrokkal felpakolva, egy buliban total lookban felöltözve vagy akár a parkban kocogva, izzadságcseppekkel borított arccal. Néha elsuhanok mellette, észre sem véve, néha pedig már messziről feltűnik hosszú haja, enyhén görbült háta és előreeső vállai, hosszúkás alakja, ahogy magába mélyedve koptatja a Rue d’Assas járdáit.

Őszintén bevallom, hogy Fréderic Beigbeder a plátói szerelmem. Számomra ő testesíti meg leginkább Párizst: az éjszaka élő őrült intellektüel, a határtalan kreativitás, a félénk, de csábító. Csodálom, mert minden ellentmondásnak ellentmond, ő Goldmund, Hermann Hesse Nárcisz és Goldmundjából, ő a modern Tonio Kröger, modern, mert hisz magában és nemcsak távolról csodálja a “kékszemű, szőkéket”. Ő a 21. századi meghosszabbítása ezen irodalmi alakoknak, hiszen elfogadja, hogy mindig van egy Nárcisz és mindig van egy Hans Hansen, és ezzel nincsen semmi baj. Az ő esetében ez a tulajdon bátyja, Charles, aki sikeres vállalkozó. Beigbederéknél is tehát kétféle ember létezik: az, aki elolvassa és az, aki megírja. Fréderic Beigbeder egzisztenciálisan választott és beállt a “megírók” közé, akik megélik, amit mások (csak) elolvas(hat)nak. Persze őt is emészti az írói-művész sors és a tisztes polgári lét közötti ellentmondás megélése, de pont ez a konfliktus teszi őt ilyen termékennyé, ilyen olvashatóvá és egyre kiforrottabb íróvá.

Legutóbbi, önéletrajzi ihletésű műve, az Egy francia regény, amelyben az idő múlásának elfogadasáról és annak megértéséről ír felnőni nem akaró, örök párizsi fiatalként. “Nincsenek többé felnőttek, csak mindenféle korú gyermekek“- vallja. Fiatalsága végetérésével azon az éjjelen szembesül, amikor 43 évesen egy hétfő este, kokaint szippant fel a nyílt utcán egy parkoló autó tetejéről. A rendőrség azonnyomban bedugja egy 2×2-es cellába egy éjszakára, pontosan azon a napon, amikor megtudja, hogy bátyját a francia köztársasági elnök lovagi érdemrenddel tünteti ki vállalkozói munkásságáért. Itt önsajnálatba esik, pedig már ünnepelt író és médiát sokkoló személyiség. A cellába zárva, a pislákoló neonfényben, hányásszagban, egy álmatlan éjszakán rádöbben, hogy édes gyermekkori emlékekbe kellene ilyenkor elmenekülni, de számára a gyerekkor egy fekete lyuk, amelyből halvány emlékfoszlányok sem derengenek. “De akkor ki vagyok én?” – kérdi. Ekkor hirtelen sós ízt érez a szájában és lassan emlékezni kezd.. Franciaország történetére, a szüleiére, a testvéréjére, azaz a sajátjára. Mindezen lesz ideje gondolkodni, mert az előzetesnél kicsit hosszabb és kalandosabb fogságon megy keresztül.

Sajátos humorával, fanyar cinikusságával, éleslátásaval és ébredező bölcsességével magasra tette a lécet maga előtt, hiszen az Egy francia regény élete legjobbja, valahogy úgy, ahogy egy úszónál a világrekord, amin nehéz túltenni.

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Jean Dujardin – Jani a kertből

27 hétfő feb 2012

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra, muveszet

≈ Hozzászólás

Címkék

99 frank, beigbeder, Brice de Nice, Jean Dujardin, mozi, Némafilmes, Oscar

Szóval olyan egy kicsit János Akertből Hollywoodban, mint a tulajdon férjünk, aki minden nap jelen van az életünkben, minden nap letagadhatatlanul saját magát adja, akinek a legjobb performansza a kapcsolat kezdetén volt, és most hirtelen egy másik faluban egycsapásra felkapott lesz a mi legnagyobb meglepetésünkre

János Akertből, azaz Jean Dujardin magyarra fordítva, Oscar díjat vehetett át tegnap este a Némafilmes-ben nyújtott alakításáért. Jánosba már akkoriban belehabarodtam, amikor még senki kis színészfiú volt és míg nagyban ment a Guillaume Canet őrület, én kitartóan bíztam Jánosunk felemelkedésében. Szenttül meg voltam győződve róla, hogy ő a leghelyesebb francia színész Belmondo óta, de soha senki nem értette a vonzódásom.

Legnagyobb alakítását mégsem a Némafilmesben nyújtotta. Aki látta Brice de Nice-ot 2005-ben, annak ez a fekete-fehér film nem tartogatott semmiféle újdonságot (már ami a színészi teljesítményt illeti), hiszen János Akertből a Némafilmesben is csak Brice de Nice-t játszotta el. Se nem jobban, se nem rosszabbul. Dujardin az örök Brice marad, hosszú szőke tincseivel, aki nem tud szörfözni, de mégis az egész Cote d’Azur elhiszi róla, hogy tud. Brice vicces, sőt az egész film az, beszólásait Franciaország fejből idézi 12 éves kortól felfelé. Ez a valaha leforgatott legviccesebb filozófiai mélységeket súroló francia film az egyébként magyar származású James Huth-tól, ami óta Jean képtelen kibújni a grimaszokat vágó Belmondo-s szépfiú skatulyából. Láthattuk őt még Beigbeder egyik bestselleréből filmmé adaptált 99 frank-ban őrült reklámügynökségi kreatív igazgatót játszani, ami egy iszonyúan jó mozi volt hála a tehetséges Beigbeder alapműnek, de Akertből Úr itt is csak a már szokásos pofákat hozta, ismét hosszú hajjal. János a francia háztartások gyakori vendége, mert 13 éve az Egy fiú, egy lány szappanoperában ő a fiú és a felesége pedig a lány.

Amikor kijött a Némafilmes a párizsi mozikban, nem aratott túl nagy visszhangot, igazából nem is beszéltünk róla, mert az, hogy sor van a mozi előtt egy mindennapos dolog errefelé (ez a mozik rossz kialakításából, a helyhiányból, valamint a francia logikából adódik elsősorban). Akkor kullogtunk el csak megnézni, amikor az amerikaiak rákattantak, így hirtelen lényegesen karcsúbb lett a sor és éppen nem volt más érdekfeszítőbb program kiplakátolva. Kijőve az előadásról nem is értettük francia szemmel nézve a film nemzetközi sikerét: egy túl hosszú depresszió után, egy rövid végkifejlet egy bugyuta ötletben, a nagy kompromisszumban, hogy szteptáncossá avanzsál az egykor szebb időket megélt némafilmszínész.. húha, micsoda befejezés! Micsoda színészi alakítás Jean Dujardin-től, aki most nem a sárga trikójában grimaszolgat egy szörfdeszkával, hanem egy szmokingban egy kiskutyával a kezében!

Szóval olyan egy kicsit János Akertből Hollywoodban, mint a tulajdon férjünk, aki minden nap jelen van az életünkben, minden nap letagadhatatlanul saját magát adja, akinek a legjobb performansza a kapcsolat kezdetén volt, és most hirtelen egy másik faluban egycsapásra felkapott lesz a mi legnagyobb meglepetésünkre és ezért elkezdjük egyre jobban szeretni őt. A pszichológiában biztos van erre az effektusra egy megfelelő latin kifejezés. – “– Nade, Jani, még mindig szeretlek, gyere vissza, hallod?! Ugye nem fogsz ott valami csitrivel leállni?!”

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

A szexi férfi 2012-ben, a Beigbeder effektus

08 szerda feb 2012

Posted by Párizsi Jelentés in divat, pasizas

≈ Hozzászólás

Címkék

BeigBD, beigbeder, férfi, Gaspard Proust, Kooples

A rosszfiúk soha nem mennek ki a divatból, ezt szögezzük le, de főleg idén lesznek nagyon szemelőtt : hosszú és/vagy sok haj, erőteljes arcszőrzet, férfias megjelenés és humor. Minden, amit tulajdonképpen imádunk mi nők, még akkor is, ha azt gondolják, hogy a kockás hasra jobban beindulunk, mint egy tábla svájci csokira. A tendencia a természetes tesztoszteron-túltengés lesz a sarkány évében, tehát fogdd meg jól a férfias pasid kezét, mielőtt túlságosan divatba jönne!

A BeigBD-effektus

Fréderic Beigbeder, aki önmaga is egy alfahím, hihetetlen sikereket vág zsebre langaléta 186 centijével. Mindenhonnan ő integet vissza: először a metróban figyeltem fel nem éppen kidolgozott, félmeztelen felsőtestére még évekkel ezelőtt egy Galaries Lafayettes plakáton, amin büszkén tartogatta  saját könyvét. A plakátra ráírták, hogy l’homme azaz a férfi.

Erre nekiálltam olvasni a műveit. Kezdtem egyre jobban megszeretni a fanyar humorát és írói stílusát. Majd megnéztem milyen filmrendezőnek az új kasszasikerében (A szerelem három évig tart). A film foőszereplője természetesen Beigbeder, de önmagát egy másik bankárból lett színész, Gaspard Proust alakítja. Az új csillag csak egy gyenge copypaste-je a nagy BeigBD-nek. (A múltkor mellettem vacsorázott a Fumoir-ban ez a Gaspard, de 3D-ben egy teljesen jelentéktelen pasast képzeljünk el.)


Ha még nem lenne elég reklámszakember-író-filmrendező-és-ügyeletes-csúnya-de-mégis-szépfiú Beigbeder-bol (akivel amugy egy hard discount-ba járok, és láttam már nylonszatyrokkal is az utcámban), akkor tessék sétálni 10 percig Párizs belvárosban. Biztosan összefutunk vele, mert a rive droite burzsainak kedvenc márkája, a Kooples kampányain is ő feszít pasztell-kék lenvászon öltönyben a lazac színbe öltözött csaja mellett.

Nem tudom nem észrevenni, hogy a kifutókon is Beigbederek tömkelege közlekedik. Ez egy véletlen egybeesés, vagy Beigbedernek nem csak a szakálla ilyen hosszú, hanem a keze is? Ha ő is olyan hatással lesz az közízlésre, mint a nőknél Kate Moss alakja, aki óta a 34-36-os méretű csontsovány topmodellekkel kell azonosulnunk, lehet hogy Beigbedernek is sikerül végleg divatba hozni a nem túl esztétikus, de annál férfiasabb hímeket? Tehát a tehetséges átlagférfit, Jean-Claude-ot?

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Legendás párizsi kávéházak

19 csütörtök jan 2012

Posted by Párizsi Jelentés in Gastro, ivas

≈ 1 hozzászólás

Címkék

beigbeder, café de flore, kavé, kávéház

A kávéház intézménye Párizs legalább olyan fontos szimbóluma, mint az Eiffel-torony. A Saint-Germain boulevardon több helyre is beülhetünk kávézni. Ezek azok a tipikus, asztalkipakolós, fonott székeiket az út felé fordítós kávéházi klisék, ami megannyi fekete-fehér fotón milliószor szembejött már velünk életünk során.

A Flore és a Les Deux Magots

Kettő, az irodalmárok által naggyá tett kávéházat szinte nyüzsgésig lepik el nap mint nap turisták ezrei. A “Flore” és a “Les Deux Magots” nevű kávézók, a francia írók két nagyon fontos találkozóhelye mind a mai napig, de járnak ide filozófusok, divattervezők, színészek és filmrendezők is bőven. Mindig látni egy “valahonnan ismerős” arcot. Természetesen nekik foglalt helyük van a Flore-ban, miután nem vegyülnek el a pórnéppel a ricsajtól hangos alsó szinten, hanem ők fölébbkerekednek és a nyugodtabb légkörű emeleten foglalják el asztalukat vagy kora reggel érkeznek, amikor a turista még ébredezik.

A Flore a város legsznobabb kultúrkávéháza, misztikáját ezek a VIP-k tartják életben lassan 125 éve. “Itt kávézni, okosabbá tesz” mondja egy urbán legenda. Talán nincs is olyan francia film, amelyben egy párizsi jelenetet ne a Flore-ban forgattak volna le, vagy ne látnánk legalább egy imázst róla. Az ugyanis, nem is lenne igazi francia mozi. Sőt, egy egész estés filmet is megnézhetünk Café de Flore címmel, Vanessa Paradis főszereplésével. De ne csodálkozzunk akkor se, ha Catherine Deneuve-be botlunk, aki gyakran betér ide egy fekétere.

Foto : Doisneau, Robert

Prix de Flore

A Flore a kávéházak non plus ultra-ja, nemcsak a kávéja miatt, hanem hangos kultúrális életének köszönhetően: 1994-től minden évben átadják a Prix de Flore-t, azaz a Flore-díjat, amit a reklámiparban dolgozó, ügyeletes szépfiú és ünnepelt író, Frédéric Beigbeder alapított. A zsűri tagjai újságírók, akik fiatal tehetségeknek adják át ezt az elismerést. Jutalmuk 6150 €, egy pohár Pouilly-Fumé a nevükkel gravírozva és egy éves ingyen fogyasztás. A dolognak óriási a reklámértéke, ugyanis a könyvesboltok polcán egy nagy papírszalaggal áthúzva árulják majd a díjazott könyvet, amelyen az áll, hogy “Prix de Flore” és innentől kezdve már biztosan írónak érezheti magát az a szerző.

Ugye mondanom sem kell, hogy a Les Deux Magots szintén átadja a maga kitüntetését, amely az alkotói élet több területét öleli körül : az irodalmon túl, a színház, építészet, divat nagyjai is részesei lehetnek ennek az elismerésnek. Ezért ez a hely kevésbe nyüzsög wanna-be íróktól, és valahogy sohasincs fejfájdító, monoton alapzaj sem. Biztos a két kínai bölcs szobrától van ez, amely tiszteletparancsolóan ül az ember feje fölött, vagy pusztán attól, hogy terasza a Saint-Germain templomára néz? Vagy mert ide olyan nagy klasszikusok, mint Hemingway, Sartre, Simone de Beauvoir jártak annak idején? Nem tudom, de itt lehet kapni Pierre Hermé-t, ha finom macaron-t vagy mas sütit szeretnénk. Míg a Flore-ben Hugo&Victor nevű elképesztően kreatív elnevezésű cukrászda édességeit fogyaszthatjuk. Amit nem szabad kihagyni tőlük, az az Éclair au chocolat.

Hogy a kávé milyen? Melyik márka, hogyan pörkölik? Erről nem szólnak legendák, de olyan rossz biztosan nem lehet, mert legalább ezret lefőznek belőle nap mint nap. Senki nem fog rossz szemmel nézni ránk, ha csak a pultnál kérünk egy feketét és már megyünk is tovább. Ez itt afféle hazai szokás, és sokkal olcsóbb is, mint ülve fogyasztva.

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Cimkek

2.55 Baccarat Balenciaga BeigBD beigbeder birkin bukósisak Cambon Cantine carla bruni Chanel Chloé cifonelli Coco Colette Converse Costes coty Crazy Horse Crillon Derrière Dior divat dj Dolce&Gabbana Farago fejhallgato Fendi french love férfi Gaspard Proust Gerard Darel H&M Helmut Newton hermès Hotel Costes kavé Kei kelly Kiki de Montparnasse Kisling Kong Kooples kávéház L'Oréal La Durée leopárd Longchamp Louboutin Louis Vuitton macaron mariage frères Missoni Miu Miu Modigliani Mulberry nike id No Comment oltony Palvin Barbara parfum party pierre hermé Prada párizs párizsi divathét Rolex sarkozy selyem speedy tea táska Vuitton YSL étterem

Legutóbbi bejegyzések

  • Utolsó bejegyzés?
  • A legkisebb és a legolcsóbb gyógyszertár
  • Kolbász és magastalpú
  • Vízi viselet James Bond lányoknak
  • A szalma örök

Legnépszerűbb bejegyzések & oldalak

  • Legendás párizsi kávéházak
  • Jól öltözöm-e rosszul? A férfiak.

Archívum

  • 2014 december (1)
  • 2014 február (1)
  • 2013 július (1)
  • 2013 június (1)
  • 2013 május (2)
  • 2013 március (1)
  • 2013 február (2)
  • 2013 január (5)
  • 2012 december (1)
  • 2012 november (4)
  • 2012 október (1)
  • 2012 szeptember (4)
  • 2012 augusztus (1)
  • 2012 július (3)
  • 2012 június (5)
  • 2012 május (5)
  • 2012 április (5)
  • 2012 március (6)
  • 2012 február (11)
  • 2012 január (8)
  • 2011 december (9)
  • 2011 november (3)

Párizsi jelentés

Párizsi jelentés

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozás a többi 40 feliratkozókhoz

Kategóriák

SZERZŐI JOGOK

AZ OLDALON MEGJELENŐ ÍRÁSOK A SZERZŐ TULAJDONÁT KÉPEZIK. AZOK KÖZLÉSE VALAMINT RÉSZLEGES IDÉZÉSE, MÓDOSÍTÁSA, BÁRMILYEN NEMŰ MEGJELENÍTÉSE KIZÁRÓLAG A SZERZŐ ELŐZETES ENGEDÉLYÉVEL LEHETSÉGES.

Blogroll

  • 30 ans en Beauté
  • La femme
  • Les Insurgés
  • Sminkkel

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

  • Követem Követem
    • Párizsi jelentés
    • Csatlakozz a 40 követőhöz
    • Already have a WordPress.com account? Log in now.
    • Párizsi jelentés
    • Testreszabás
    • Követem Követem
    • Regisztráció
    • Bejelentkezés
    • Tartalom jelentése
    • Honlap megtekintése az Olvasóban
    • Feliratkozásaim kezelése
    • Testreszabás sáv összecsukása
 

Hozzászólások betöltése...
 

    %d blogger ezt szereti: