Tag Archives: Chanel

A kék vonat legendája

11 hétfő feb 2013

Posted by in design, interior, kultúra

≈ Hozzászólás

Címkék

, , , ,

Regényes szerelem fűz a pályaudvarokhoz. Az elindulás izgalmát a párizsi Gare de Lyon bennem a végletekig fokozza. Pálmafáival már a vonatraszállás előtt felidézi a langyos déli levegő hangulatát, már rágondolva is hevesen dobogni kezd a szívem. Egy igazi déli pályaudvar, amelynek szelíden nyüzsgő, önfeledt hangulatát egyetlen fotó sem adhatja vissza igazán. Az a fajta állomás, ahonnan nemcsak elindulni jó, hanem megérkezni is.

gare de lyonA főszerep mégsem teljesen a vonatoké. Hatalmas és ma is működő, századelőt idéző étterme, a Le Train Bleu, az utazás egykori méltóságát tárja elénk, a vonatozás korszakalkotó jelentőségét ide belépve érezhetjük csak át igazán.

Train Bleu étterem

Megtudtam, hogy nevét az egykori luxusvonatról kapta, amely innen indult és a világ legszebb vonatának tartottak. A Le Train Bleu, Calais-t – az Angliába tartó kompok kikötőjét – Dél-Franciaországgal kötötte össze 1886-tól. Az első világháború alatt szünetelt a vonat közlekedése, majd 1922-től új, acél kocsikkal ismét  igénybe vehette a tehetősebb utazóközönség. A legendás vonat ekkor kapta a nevét, ugyanis fekvőhelyei kék metál színűek voltak arany szegélyekkel díszítve.

train-bleu
Ezen a járaton utazott többek között Coco Chanel, Marlene Dietrich, Grace Kelly, Jean Cocteau stb. A szerelvény három részből állt: voiture-lit (hálókocsi), voiture-restaurant (étterem) és voiture-bar, azaz a bár, amely híressé tette az egyébként  egészen sokáig, 2007. december 7-ig, közlekedő járatot.

voiture-lits_luxus_train_bleu

Ezt az Express-t örökítette meg Agathe Christie is a Titokzatos Kék Vonat című krimijében, Poirot felügyelővel a főszerepben. Ezen a vonaton érkeztek többek között brit utasok is, akik a Cote d’Azur-re igyekeztek a november és április közötti nedves időjárás elől, illetve Itáliába tartottak. Gondolom a vonat hosszabb időre megállt Párizsban és ki lehetett szállni egy finom francia ebéd erejéig az akkor még csak büfének nevezett helyi étteremben. Ma el sem tudnánk téveszteni, hiszen hatalmas lépcsőfeljárója a pályaudvart dominálja. Ha van időnk, mi se hagyjuk ki az 1963-ben Train Bleu-nek keresztelt éttermet: egy kávét nyugodtan megihatunk itt anélkül, hogy csúnyán néznének ránk. Sőt, titkos randevúk színhelye is lehet ez a “resti”, hiszen akkora termei vannak, hogy simán elveszünk benne a kiváncsi tekintetek elől!

vacances-de-mr-bean-2007-08-gLe train bleu @ Gare de Lyon  1 Place Louis-Armand, 75012 Paris

A párizsi nők végre törvényesen járhatnak nadrágban

05 kedd feb 2013

Posted by in divat, kultúra

≈ Hozzászólás

Címkék

, , ,

Tegnap reggel megtudtam a rádióból, hogy nem vagyok többé törvényszegő. Ugyanis egészen 2013. január 31-ig egy 1800-as törvény szerint tilos volt a párizsi hölgyeknek nadrágot viselni közterületen. Csak 1892-ben és 1909-ban enyhítettek a jogi szövegen, de akkor is csak a biciklin és a lovon volt engedélyezve a férfias viselet.

Úgy látszik a női egyenjogúság már a 19. század végén is manifesztálódott, amikoris egy Sarah Bernhardt nevű színésznő a színpadra fel merte venni. Igazából Paul Poiret volt az első couturier (akkor még nem voltak divattervezők!), aki az orosz balettből inspirálódva, 1909-ben a “harem” nadrágot elképzelte egy nőn. Hmmm mi mást? Hatalmas bő nadrág volt ez a bokánál összefogva. Aztán jött Coco Chanel, aki Deauville-ben tengerész nadrágba bújva sétálgatott, mert nem szeretett a plázson fürdőruhában üldögélni (mondjuk nem is csodálom, azért azon a tengerparton nyáron sem kell nagyon izzadni), mindenestre ez polgárpukkasztás-számba ment. Egyre több nő merte felhúzni a nadrágot a strandon, vagy odahaza a pizsamát, de az utcára kimenni benne? Csak Chanel merte megtenni.

Chanel tengerésznadrágban a 20-as években

Chanel tengerésznadrágban a 20-as években

Aztán jött Hollywood és vele Marlene Dietrich, akiről sokszor mondták, hogy ő a “legjobban öltözött férfi” a mozi fővárosában. 1930 és 1940-es években felvette a nadrágkosztümot fényes nappal, ami nagy port kavart: a párizsi rendőrség akkoriban ezt a törvényt még szigorúan betartotta és felszólította a stílusos művésznőt a város mielőbbi elhagyására.

Marlene Dietrich szmokingban

Marlene Dietrich szmokingban

A II. világháborúval engedélyezték a nők nadrágba bújását a szántóföldeken és a gyárakban, de ahogy visszatért a béke a hölgyek visszahúzták a ruháikat és a szoknyáikat. A nadrág kevésbé tűnt csábító viseletnek és valószínűleg nem éppen a legjobb évekre emlékeztette őket ez a ruhadarab. Valójában a Swinging Sixties-ig, azaz a hatvanas évekig kellett várni, hogy a nők kényelmesen hordhassák a nadrágjukat munkában vagy szórakozás során. De ekkor is még, néhány nagyon elegáns szorakozási objektumban volt rá példa, hogy nadrágba öltözött nőknek tilos volt a bemenet.

Yves Saint-Laurent nadrágkosztüm 1971-ből

Yves Saint-Laurent nadrágkosztüm 1971-ből

1966-ban, Yves Saint Laurent nadrágkosztümje a Smoking nevet kapta. Ez az együttes végleg megteremtette a szoknya és a nadrág közötti egyenlőséget. Ez az elegáns, nőies szerelés – a női magazinoknak és a tökéletes divatfotóknak is hála – a világon mindenütt elfogadottá vált és a nők teljes szabadságban élvezhették a nadrágviselést. Vagy ahogy mondják, Chanel felszabadította a nőket, Yves Saint-Laurent pedig megadta nekik a hatalmat.

Ehhez képest eltelt még azóta is 47 év, mire a törvényhozók reagáltak és eltörölték az elavult jogszabályt.

Trendi száguldozás Ruby bukósisakban

30 péntek Már 2012

Posted by in design, divat

≈ 1 hozzászólás

Címkék

, ,

Biztosan halványan megvan még az a Chanel Coco Mademoiselle reklámfilm mindenkinek, amelyben Keira Knightley talpig bézs Chanel szettben egy Ducati 750 SS-en motorozik a kihalt párizsi belvárosban, hogy időben odaérjen egy fotózásra. Csábító fotós, akinek odadobja magát, de végül mégis inkább gondol egyet és inkább kiugrik az ablakon, majd elsuhan álomszép Ducatiján.. Akinek nincs meg, annak itt egy kis emlékeztető.

Keira Knightley tetőtől talpig Chanel look-jához kellett találni egy megfelelő bukósisakot : egy kicsit retrót, de mégis modernet, ami nagyon elegáns.

A retró-láz a motorozást is elérte, jól mutatja a klasszikus vonalakhoz való vonzódást a Vespa robogók nagy sikere. Aki sikkes akar maradni ebben a műfajban is, mert a motor stílusa megkívánja, az térjen be Ruby műhelyébe, ahol biztosan megtalálja álmai bukósisakját.

Rubynál két kollekció közül is válogathatunk : a Pavillon-t a városi robogókra álmodta meg a tervező Jerome Coste, hiszen ezen nincs lehajtható sild, míg a Belvedere darabokra már rakott ilyet. Mindkét modell kínál króm illetve bőr szegélyezésű befejezést és megannyi szín és minta közül választhatunk.

Karl Lagerfeld is tervezett a Rubynak ultrasikkes darabokat, amelyet a kifutón is láthattunk és így, mint minden, amihez Karl keze hozzáér, Ruby végleg beleírta magát a bukósisak divat-történelembe. De Martin Margiela is kapott egy sanszot egy limitált széria tervezésére. Jelen pillanatban Sponge Bob kollekcióból is szemezgethetünk a webboltjukban.

Ilyen sisakban suhan a nagy cipőtervező Christian Louboutin is és minden magát trendinek tartó motoros. Természetesen a dizájn mellett nem kell lemondanunk a minőségről sem, hiszen minden modell karbonit szerkezetű, könnyű és biztonságos a repülőgépgyártásból átvett technikákkal készül.

Szép időt és biztonságos motorozást a hétvégére!

Parfümmustra

16 csütörtök feb 2012

Posted by in parfum

≈ Hozzászólás

Címkék

, , , , ,

Szándékosan felejtem el majd megemlíteni a legtöbbet reklámozott parfümöket, amik a nagyközönségnek készülnek, mint a Dior J’adore, Burberry Body, Flower by Kenzo és társai. Egy olyan exkluzív listát próbáltam készíteni, amelyben két elfelejtett nagy klasszikust vonultattam fel három könnyed, friss, fiatal mellett, mert hiszen a tavasztündér nemcsokára előbújik.

Chanel No 19 Poudré

Teljesen véletlenül botlottam bele és egy pillanat alatt elcsábított, pedig tudtam jól, hogy még nem nekem való. Egy kicsit még várnom kell, hogy hordhassam ezt a klasszikus kompozíciót. A No 19-et Gabrielle Chanel 1970-ben, halála előtt egy évvel kreálta Henri Robert-tel, elnevezését Chanel születésnapjának dátumáról kapta. Az írisz adja az alapját, de vannak benne jácint jegyek is, ami az egész illatot zöldessé varázsolja. Iskolapélda lett belőle a parfümök között, mert sok másik márka is inspirálodott a No 19-ből. Hogy visszahódítsa eredeti felségterületét, Chanel harmadik generációs orra megalkotta a poudré, azaz a ma ízléséhez jobban illő verzióját. A poudre-t, azaz a púdert korábban írisszel illatosították. Az új illatba több pézsmát tettek, mint az eredeti változatba. Az írisznek nem a virágából, hanem a gyökerének egy bizonyos részéből nyerik ki a púderes, vajas esszenciát. A N 19 poudré-hoz Firenze és Grasse adja az íriszt.

www.chanel.com

Annick Goutal : Eau d’Hadrien

Van egy gyengém párizsiként: szerelmes vagyok Dél-Olaszországba. Számomra ez az egyik illat, ami elrepít oda citrusjegyeivel. Szicíliai citrom, a cédrus, a grapefruit, a zöld mandarin, amit én nagy amatőr parfümkedvelő fel tudok fedezni ebben az örök frissességben. Egyaránt jól érvényesül mindkét nem bőrén. Szeretem a lakást is frissé tenni vele, ezért egy-két gyertyát vagy ambiance parfümöt sem árt beszerezni belőle.

www.annickgoutal.com

Dior: Escale a Portofino

Amióta megszaglásztam a római reptéren Galliano és François Demachy harmónikus remekművét, folyamatosan Portofino-ba szeretnék nyaralni és nem csak ott átszállni, ahogy az elnevezés sugallja. Szerb Antal Utas és holdvilág-ja sem érzékelteti jobban az olasz érzést, mint ennek ennek az üvegnek a tartalma. Mentségemre szóljon, hogy a Ligúr tenger partján Dalida is szerelembe esett már. Calabre bergamottja, az olasz cédrus, a fehér pézsma és a keserű mandula keveredik egyetlen csodálatos meghívóvá az édes élet felfedezésére. Szerelem a palackban. Arról nem beszélve, ha már Portofino-ban járunk, beülhetünk a közeli Savona és a Pro Recco vizilabdacsapat meccseire is, ahol  erős koncentracióba tömörödik egy-egy romai istenné avanzsált magyar olimpiai bajnok (Kásás, Madaras, Benedek..)

www.dior.com

Hermes: Un jardin sur le toit

Milyen lehet egy kert a tetőn? Zöld, friss, virágos, gyümülcsös? A legutolsó gyermeke a Jardin kollekciónak ez az egyben elegáns, de mégis könnyed parfüm, amelyet a Hermes székhelyének (24, rue Faubourg St Honoré) terasza inspirált. Ez a kicsit savanykás frissessége a zöld gyümölcsöknek, mint az alma, a körte és más citrusfélék, amelyet a rózsával és a magnóliával házasítottak össze egy fehér pézsma ágyon, egy pici szünet a nagy rohanásban. A kollekció más szereplői között van még nílusi kert, mediterrán kert és monszun utáni kert is, mindegyik unisex illat tökéletes viselet szép időben.

www.hermes.com

Guerlain L’heure bleue

Nem túl sok olyan parfüm létezik, ami ráncfelvarrás nelkül megérte a 100 évet és még mindig hordható. A L’heure bleue ilyen. A kék óra a karakteres nő kedvence a parfümtörténet egyik legnagyobb alakjától, Guerlain-től. Engem ez az illat vezetett be ennek a parfümóriásnak a világába, annak ellenére, hogy folyamatosan a Shalimar-t reklámozzák mindenütt Natalia Vodianova-val.  Jacques Guerlain nevével fémjelzett ez az időtlen, titokzatos, mély, de valahol mégis boldog, kedves és finom kompozíció, ami tökéletesen megörökítette a kék óra pillanatát, amikor a nap lebukik a horizonton és a fények az atmoszférát kékes fátyolba öltöztetik. Ma biztosan kapuzárási pániknak neveznénk el kevesbé költőien. A bergamott, az ánizs, a tárkonyüröm, a zsálya, a szegfűszeg, a rózsa, a narancsvirág, a szegfű, a napraforgó, az írisz, a vanilia és a pézsma keveredik első szaglásra talán egy picit medicinális illattá, amelyből egy orientális púderes-balzsamos katarzis lesz a bőrön felejtve..

www.guerlain.com

Palvin Barbara lábai előtt hever Párizs

09 csütörtök feb 2012

Posted by in divat

≈ Hozzászólás

Címkék

, , , ,

És talán nemsokára a világ is? Remélem, hogy emeletes turistabuszok hátuljaról is ilyen elbűvölően tekint majd le a járókelőkre, ahogy azt a hozzá merőben hasonlító orosz topmodell, Наталья Михайловна Водянова teszi már unalomig. Igérem, kaptok néhány utcai fotót, ha lesz. Addigis itt ez a video a L’Oréal fotózásról és a végeredmény:

A rúzst kipróbáltam és mondhatom, hogy a kicsit gagyi csomagolása ellenére a minősége vetekszik a Chanel Coco Shine hasonló termékével. Viszont be kell érnünk 8 árnyalattal, ha a pénztárcakímélőbb Caresse-re szavazunk. Semmi sem tökéletes, kivéve persze Barbara arcát..

Táskaikonok I. – Chanel klasszikusa

16 hétfő jan 2012

Posted by in shopping, taska

≈ 4 hozzászólás

Címkék

, , ,

Chanel  2.55, Mademoiselle, Timeless, Jumbo ? Be kell vallanom töredelmesen, hogy a mai napig el vagyok veszve a Chanel táska nevezéktani problémában. Én csak 2.55-özök (kettőötvenöt), mert azt mindenki érti, de az amerikaiak classic flap-nek, néhány párizsi nagy áruházban az eladók Mademoiselle-nek (pedig az egy másik modell neve!), megint mások Timeless Jumbo-nak hívják ezt a klasszikus darabot. Ezen a névkavalkádon nem is csodálkozom, mert az elmúlt években annyifélét alkottak ebből a táskából, hogy szerintem maga Chanel se tudná már követni a problematikát.

Lassan hatvan éve lesz, hogy megszületett a “retikülikon”, de még nincs rajta egyetlen ránc sem. A táska egyik védjegye a steppeltsége. Ha bőrből készültre fáj a fogunk, akkor báranybőr vagy a kevésbé kényes “kaviár” közül választhatunk, ez utóbbinak a felülete a kaviár szemcséire hasonlít, de számtalanszor készítettek már 2.55-öt ragadozók bőréből, jersey-ből, tweedből, farmerből stb.


A táska másik fontos DNS-e a zárszerkezete. Az első kiadást téglalap alakú csattal lehetett bezárni, ez a nyolcvanas években, Karl Lagerfeld érkezésével átváltozott a ház monogrammjává, és most már CC öleli körül a kis forgatható pöcköt. (Egyébként a csattok különbözőségéből is adódnak a névvariációk). Ma mindkettő változat kapható, de érdekes módon a téglalap alakú, azaz az eredeti csatt lett a fiatalosabb modell és a CC a klasszikusabb. Ezt bizonyítja az is, hogy a téglalapos zárokat megannyi tömegmárka lemásolta már.

Gabrielle Chanel, azaz Coco, sokat inspirálódott zárdában töltött éveiből, innen jött a lánc ötlete, mert ezen hordták az apácák a kulcsokat és a bélés bordó tónusa is, ugyanis ez volt az árvák uniformisának színe. A lánc felszabadította a kezet, mert vállon ill. könyökön lehetett hordani a táskát,  ami akkoriban nagyon sportos dolognak számított. Praktikussága a méretének és zsebeinek köszönhető. Egy táska, ami végre se nem túl nagy, se nem túl kicsi és minden zseb funkcionális (pl. zseb rúzsnak). Különcködni pedig a dupla hajtókájával szokott, mert minek legyen egy hajtóka, ha lehet kettő is?

A több méretben és anyagban is kapható modell új ára kb. 2600 eurótól kezdődik. Egy táska elkészítéséhez 15 európai személy és 18 óra kézimunka szükséges, ez magyarázza a borsos árat. Az évi 7 kollekcióval több, mint 30 féle verzió kerül piacra. Ma több, mint 3000 különböző 2.55-ös modellt tartanak számon. A fekete steppelt táska a Chanel ház összes produkciójának felét teszi ki, de ennek ellenére sincs mindig készleten, és a magas eladási ára sem riasztja vissza a Chanel márkaboltok előtt kígyózó sorokat.

Nyilván ez a legismertebb darab, de méltatlan volna megfeledkezni  a Cambon vonal táskáiról ill. a nagy bevásárlótáskáról (grand sac shopping),  amik szintén a ház klasszikusaiva nőtték ki magukat és a kínálatban folyamatosan megtalálhatóak.

Cambon

Cambon shopping

– Grand sac shopping

kepek : www.chanel.com

Sásdi jelentés

27 kedd dec 2011

Posted by in nightlife

≈ 3 hozzászólás

Címkék

, , ,

Mert soha nem szabad elfelejteni, hogy honnan jöttünk.

Bál, ismeretlen dress-kód : bombabiztos kis fekete ruha, miniszoknya-nejlonharisnya-körömcipő (alltimer vidéki ünneplős look), fekete szaténnadrág csili blúzzal? A hó és a fagy nehezíti a magassarkúban való közlekedést a település járdáin, érkezés tehát autóval – kötelező. Belépő 1500, elővételben 1200, de tőlem senki nem kér semmit. Egy üveg pezsgő 1350 plussz borravaló. Élőzene az új tornateremben. Pont olyan, mint a Cannes-i filmfesztivál kicsiben: ott is ismer mindenki mindenkit, többnyire régi arcok, erősen reprezentálós, csak a dekoráció lehet egy picit más.

Párizsi rossz szokás szerint nehezen érkezem meg éjfél előtt, nincs is kedvem felöltözni, élvezem, hogy végre itt nem lesz Chanel 2.55 táskák harca, mint a Hotel Costes-ban. Nem is dilemmázom sokáig, megyek úgy, ahogy felkeltem a karácsonyi asztaltól. A kevesebb néha több, vallja valamilyen közhely és milyen igaza van! Ha kényelmesen érezzük magunkat, magabiztosabban és természetesen mozgunk, így a kisugárzásunk is üdébb lesz (még a sok töltött káposzta ellenére is). Amúgy meg egy párizsi nő mindig úgy néz ki, mintha éppen most kelt volna fel az ágyból, csakhogy ezen a look-on minimum 2 órát dolgozott. Hajviseletük a legnagyobb geometriai pontatlansággal van beállítva, blúzuk féloldalon hanyagul kilóg, kevés sminkjük pedig arcpirosítóból és szempillafestékből áll, körmük rövid és sötétszilva (most éppen). Napközbeni viseletüket éjszakára maximum egy-egy kiegészítővel dobják fel, csak semmi try-hard trükk. Valahogy úgy, mint a párizsi szembeszomszédom, ez az ötvenes Ines de la Fressange.

A párizsi attitűdöt sásdira adaptálni azonban nem kell és nem is szabad. Ilyen galaktikákban mérhető eltérésekkel csak akkor ajánlott próbálkozni, ha azt szeretnénk, hogy senki ne jöjjön oda hozzánk beszélgetni. Akkor ez egy biztos tipp. Egy elsőbálozós pedig ne is gondoljon ilyen praktikák bevetésére, amit mondjuk egy Marie Claire-ből lesett el, neki ennél biztosabb befutó a miniszoknya-feketenejlonharisnya-körömcipő kombináció. Én tehát lila lovaglónadrágban, dohányszínű barna fényes bőrcsizmában, klasszikus női hajszálcsíkos ingbe öltöttem magam, mert azért a Levis Curve ID-t tiszteletlenségnek tartottam volna azokkal szemben, akik a megjelenésükre oly sok időt és energiát pazaroltak e jeles esemény alkalmából.

Hogy a lovaglónaci vált-e be vagy csak egyszerűen kiváncsiak voltak rám az emberek, azt nem nagyon tudom eldönteni, mindenesetre legalább 25-en odajöttek hozzám dumálgatni. Párizs forgataga után jó volt végre egy olyan helyen lenni, ahol majdnem minden arcot ismertem. Home, sweet home.