Tegnap volt a Macaronnap, ezért ausztrál chef barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy már csakazértsem veszünk Macaron-t az esti vacsora mellé desszertnek. Kitaláltuk, hogy a legújabb süti-örület nyomán inkább megkeressük a város legjobb Eclair-jét.
Az Eclair egy hosszúkás sütemény, aminek amolyan könnyű képviselőfánk tésztája van alul-felül, középen van egy krém, a tetején meg egy máz. A legismertebb ízek a csokoládés és a kávés. Eclair-re szinte minden pékségben bukkanhatunk, abszolút primitív édesség a franciáknál, bár igazán jót találni belőle ritkaság. Vagy túl édes, vagy túl krémes, vagy elázott a tésztája, vagy túl kemény.. szóval valahogy sohasem az igazi.
Azt hittem egy darabig, hogy rábukkantam a legleglegebb Eclair au chocolat-ra Hugo et Victor– nál. Aztán nagy meglepetésemre kiderült, hogy nemcsak én kívánom ízlelőbimbóimnak a legjobbat és sorra nyitnak Párizsban az Eclair-re specializált butikok.
Természtesen a Marais felé vettük az irányt, mivel ide sereglik minden újdonság először. Itt található a L’Eclair de génie, ami a mostanában olyannyira divatos retro stílusban van berendezve, és amit egy szimpatikus negyvenes cukrász, Christophe Adam neve fémjelez. Először úgy csináltak magukról buzz-t, hogy puttókat festegettek a süti tetéjére, amiről aztán mindenki elkezdett beszélni. Aztán a macaronhoz hasonlóan mindenféle új ízt kreáltak, a csokis mellé bejött a sós-karamellás, a málnás-csokis, a yuzu citromos, a pisztáciás stb.. Mindez persze nem lenne francia, ha a megjelenésre nem adnának. Ugyanis a sütik magukhoz képest igazán szokatlan jelmezeket öltöttek: a máz helyére volt, hogy kókusz került, a tészta lehet, hogy színes lett, vagy egyéb más ízre utaló apró díszítéssel dobták fel ezt az alapédességet.
A választás nagyon nehéz volt a 14 íz közül, ezért két klasszikusabbat és egy merészebbet vittünk haza vacsora mellé. A csokistól nem voltam elájulva, viszont azt hiszem mindez új kedvencem miatt történhetett így : a sós-karamellás éclair, amelynek meglepően könnyed krémje mascarpone-ből készül hatalmas élmény volt. A málnás-csokoládés szintén isteni volt, hiszen az OPI irizáló-körömlakkhoz hasonlító, kicsit talán kémiai hatást nyújtó máz tömény málnát rejt magában. Belsejében tejcsokis krém van, így a két íz nem kel versenyre egymással, hanem ellenkezőleg, kiegészítőleg hatnak.
Erősen úgy érzem, hogy hamarosan visszatérek, mert még 11 íz vár rám, mondjuk mára egy tejcsokisat a tea mellé? Esetleg egy pisztáciásat.. hmmm?
Nyitva minden nap kivéve hétfőn 11H-19H30 @ 14 rue Pavée, 75004 Paris
