• A blog
  • Kapcsolat
  • Szószedet
  • Personal Shopping
  • nightlife
  • shopping
  • divat
  • Gastro
  • Hogyan?
  • kultúra

Párizsi jelentés

~ divatról, luxusról, kultúráról – Párizsból

Párizsi jelentés

Tag Archives: utazás

Egy TGV vonatút

10 kedd Júl 2012

Posted by Párizsi Jelentés in kultúra, Uncategorized

≈ 1 hozzászólás

Címkék

TGV, utazás, vonat

Párizsi nyár, 17 fok, lóg az eső lába, borult az ég. Megyek délre té-zsé-vé-vel. A TGV meg én. Nizza, Nimes, Marseille? Mindegy, mindegyik három óra nagyjából.

A jegyeket előre kiküldték postán, vagy kinyomtattam otthon, vagy kihúztam egy gépből. Nem állok sorban. A nép csak úgy áramlik a peronokon, a hatalmas kijelzőtábla alatt tülekednek csomagjaikkal, mindenki utazni akar, várjuk a vágánykiírást toporogva. Csodálkozom, hogy lehet tele minden TGV ilyen árak mellett? Yield management. Aki előre veszi meg a jegyét, olcsóbban megkapja, aki az utolsó pillanatban ébred fel, az pedig fizeti az előrelátóbb utasokét is. Mint a repülőjáratokon. Kapitalista igazságosztás. Lassan beszivárgunk az acélszínű modern vagonokba. Ez most nem egy emeletes duplex vonat, hanem egy sima. Hatalmas plüss fotelek, szőnyegborítás mindenütt. Kényelmesen elhelyezkedem. A felcímkézett bőröndöknek külön rész van a vagonunk elején és közepén, amire tökéletesen rálátni. Fejünk fölé csak egy kis táskát tehetünk. Minden helyen ül valaki. Percre pontosan csukódik az ajtó és indulunk. Pár perc alatt kint vagyunk a városból és már a vidéki tájat nézegetem. Magamra terítem a kabátom, mindig fázom ezeken a vonatokon. Elalszom. Felébredek, szépen felöltözött kalauz köszönt, már süvítünk 320-szal.

Próbálok olvasni, de olyasmi érzésem támad a gyomromban, mint kiskoromban az autónk hátsó ülésén. Inkább nézem az autópályán araszoló kocsikat, amik mellett elviharzunk, vagy a messzi távolba derengek. Senki meg sem szólal, tilos a telefonálás, mindenki elvan magában. Csak egy gyerek visítozik – gondolom unalmában – az is pont mögöttem van, árgus szemekkel méregetik az anyját, hogy nyugtassa már le. Arra az elhatározásra jutok, hogy elmegyek beszerezni egy kávét. Előre felkészítem magam a büfétortúrára, a hosszú dülöngéléssel vegyített sorbanállásra. Egy kisebb McDonalds a büfé: van menü salátával, szendviccsel vagy meleg étellel.  Yoghurtok, gyümölcssaláták. Végigdülöngélem a félórást sort, van nálam két euro készpénz a zsebemben. Eközben folyamatosan fixálok egy sörösüveget, hogy a nagy sebességtől rángatozás közben, nehogy leessen a pultról.

– Egy kávét kérnék, jónapot. Szorítom magabiztosan a pultot és két lábammal kitámasztok, hogy biztosan ne essek el.

– Kettő harminc lesz – mondja a kiszolgáló.

– A fenébe – mondom én franciául – , csak kettő van nálam, kártyával fizethetek?

– Csak 10 eurótól, Madame – hangzik a rideg válasz.

– Szuper, hát akkor fizetek 10-et kártyával, a többit visszaadja a kasszából? – próbálkozom nagy mosollyal.

– Nem lehet, kérem.  Akkor galiba lesz a pénztárgépben.

Felhúzom a szemöldököm, egyértelműen értetlen képet vágok. Ránézek a mellettem lévőkre. Senki nem hall, figyel, nem látja, mi történik.

– Értem, hát akkor köszönöm, és igya meg a kávéját!  – majd visszadülöngélek a fotelemig. Morgolódom. Szólnék valakihez, kiadnám a mérgem, de magamban kell tartanom: az utazóközönség fülhallgatóval felszerelkezett utazóközönség, vagy tölti a telefonját, wifizik, vagy DVD-t néz, amit a vonaton bérelt. Megint megpróbálok olvasni, de megint kezdek rosszullenni. Előveszem a telefonom, zenét hallgatok. Már csak másfél órát kell kibírnom valahogy – bíztatom magam.

Megállunk, végre történik valami. Lelkendezem. Hirtelen ordibálásra kapom fel a fejem. Balhé van. Egy fiú szinte kipattan a foteljából és az újságaiból. Lassan felállok, és én is kiballagok az előtérbe, hurrá mégiscsak van egy kis élet a TGV-n! Egy kislány áll a peronon, szállna fel a vonatra a bátyjához, azaz a fotelból felpattanó fiúhoz. Nem engedik, mert nem oda szól a kislány jegye, hanem egy másik vagonra, amit bár ugyanaz a mozdony húz, de egy másik cég üzemelteti azt a felét a vonatnak. A konkurrencia! Az ő helye kb. 200 méterrel odébb van. A kalauzok tehát megtiltják a két testvérnek az egymás mellett való utazást. A kislány kétségbeesik, hogy akkor ő így most lemarad a vonatról, mert az ő kocsija nagyon messze van. Bátyja tétován áll a vonatajtóban, látom rajta, hogy nem tudja mitévő legyen, szinte ledermed. A kalauzok nem engednek a húg könyörgő tekintetének. Ekkor beavatkozom, és mondom a kislánynak, hogy dobja fel ide a cuccát és rohanjon a kocsijába. A fiú kezében landol a testvér nagy utazótáskája. A kalauz közben tartja a vonatot és mormogja magában, hogy úristen már három percet késünk és ordibálva magyarázza a szabályokat az aggódó bátynak. A fiú rámmosolyodik, amikor becsukódik az ajtó, és megköszöni a hirtelen jött ötletem. Rosszul érzem magam, hogy beszóltam, tudom, hogy nem kellett volna, nem illik itt ilyet csinálni. Bocsánatot kérek. A fiú bosszankodik az eseten, látom rajta, hogy bántja a történet, így dumálok egy kicsit vele, elvégre van még egy óra az úticélomig. Meghív egy kávéra. Az előbbi kiszolgáló úgy tesz, mint akit nem ismer fel és fejét a gondosan őrzött pénztárgépbe hajtja.

A francia fiúnak elmesélem, hogy Magyarországon vonatozni mennyivel másabb. Hatalmas szemekkel nézve hallgat. Nem érti. Nincs helye mindenkinek? Nincs légkondi a 30 fokban? 180 km 3 óra alatt? Mivan? Bámul rám. Látom rajta, hogy egyből jobban érzi magát. Akkor hozzáfűzöm – De a tesód, akit nem láttál két hónapja, egész nyugodtan leülhet melléd és ha véletlenül 3 percet késik  a vonat, senki nem vág eret magán, hanem mindenki örül, hogy csak 3 percet késett. És képzeld, az emberek beszélgetnek egymással a vonaton, vagy legalábbis figyelik egymást. Van, hogy énekelnek is, van aki az otthonról hozott kolbászos szendvicset eszegeti és a szag az egész kocsiban terjeng. Az előtérben dohányoznak, jóllehet nem szabad. A gyerekek rohangálnak. Van, hogy a földön is ülnek és az ablakokat is lehúzzuk és kilógatjuk a kezünket.

A srác elrévedve néz maga elé. – Ilyen lehetett itt 60 évvel ezelőtt, vágja le a konklúziót – Kár, hogy én soha nem tapasztalhattam meg ezt a fajta szabadságot, de nagyon jól hangzik. Azt hiszem, tenni fogok egy kört Magyarországon. 

– Kérlek, főleg Intercity-n próbálkozz Budapest és Pécs között. Ott garantáltan mindig történik valami. – mondom búcsúzóul.

Share this:

  • Twitter
  • Facebook

Tetszett a bejegyzés?

Tetszik Betöltés...

Cimkek

2.55 Baccarat Balenciaga BeigBD beigbeder birkin bukósisak Cambon Cantine carla bruni Chanel Chloé cifonelli Coco Colette Converse Costes coty Crazy Horse Crillon Derrière Dior divat dj Dolce&Gabbana Farago fejhallgato Fendi french love férfi Gaspard Proust Gerard Darel H&M Helmut Newton hermès Hotel Costes kavé Kei kelly Kiki de Montparnasse Kisling Kong Kooples kávéház L'Oréal La Durée leopárd Longchamp Louboutin Louis Vuitton macaron mariage frères Missoni Miu Miu Modigliani Mulberry nike id No Comment oltony Palvin Barbara parfum party pierre hermé Prada párizs párizsi divathét Rolex sarkozy selyem speedy tea táska Vuitton YSL étterem

Legutóbbi bejegyzések

  • Utolsó bejegyzés?
  • A legkisebb és a legolcsóbb gyógyszertár
  • Kolbász és magastalpú
  • Vízi viselet James Bond lányoknak
  • A szalma örök

Legnépszerűbb bejegyzések & oldalak

  • Táskaikonok I. - Chanel klasszikusa
  • A szafari támadása: hogyan hordjuk a leopárd mintát?

Archívum

  • 2014 december (1)
  • 2014 február (1)
  • 2013 július (1)
  • 2013 június (1)
  • 2013 május (2)
  • 2013 március (1)
  • 2013 február (2)
  • 2013 január (5)
  • 2012 december (1)
  • 2012 november (4)
  • 2012 október (1)
  • 2012 szeptember (4)
  • 2012 augusztus (1)
  • 2012 július (3)
  • 2012 június (5)
  • 2012 május (5)
  • 2012 április (5)
  • 2012 március (6)
  • 2012 február (11)
  • 2012 január (8)
  • 2011 december (9)
  • 2011 november (3)

Párizsi jelentés

Párizsi jelentés

Enter your email address to follow this blog and receive notifications of new posts by email.

Csatlakozz a 40 követőhöz

Kategóriák

SZERZŐI JOGOK

AZ OLDALON MEGJELENŐ ÍRÁSOK A SZERZŐ TULAJDONÁT KÉPEZIK. AZOK KÖZLÉSE VALAMINT RÉSZLEGES IDÉZÉSE, MÓDOSÍTÁSA, BÁRMILYEN NEMŰ MEGJELENÍTÉSE KIZÁRÓLAG A SZERZŐ ELŐZETES ENGEDÉLYÉVEL LEHETSÉGES.

Blogroll

  • 30 ans en Beauté
  • La femme
  • Les Insurgés
  • Sminkkel

Működteti a WordPress.com.

  • Követem Követem
    • Párizsi jelentés
    • Csatlakozz a 40 követőhöz
    • Already have a WordPress.com account? Log in now.
    • Párizsi jelentés
    • Testreszabás
    • Követem Követem
    • Regisztráció
    • Bejelentkezés
    • Tartalom jelentése
    • Honlap megtekintése az Olvasóban
    • Feliratkozásaim kezelése
    • Testreszabás sáv összecsukása
 

Hozzászólások betöltése...
 

    %d blogger ezt szereti: