A magyar nők vagy a férfiak ízlése szorul inkább fejlesztésre? Ezt az érdekes olvasói kérdést kaptam e-mailben egy filóziafiaszakos hallgatótól.

Formálhatjuk az ízlést odahaza, de minek, ha egy szolid, finom, szerény, ugyanakkor fiatalos magassarkút sem lehet kapni normális áron, viszont mindenhol fellelhető magastalpú, csilivili borzalom vagy túlságosan visszafogott mamis felhozatal. Vagy vannak még elszállós darabok extrém áron. Nem hinném, hogy a piaci kereslet hiányozna a “kompromisszum” modellekre, hanem inkább arról van szó, hogy nehéz fellelni egy-egy pár ilyen cipőt és kinek van arra ideje, hogy megkeresse? A nők ízlése pedig rettentően könnyen formálható, minden fejlettebb országban van egy nőszemély, aki magára vállalja a stílusikon szerepét. Otthon még nem találkoztam ilyen közszereplővel, amelyet általában magasbeosztású férfiak feleségei, esetleg sokak által követett és valahogyan kinéző divatbloggerek vállalnak fel. Ki lenne az, ha lenne is egy?

A férfiaknál két dolog van, ami bántja a szemet: a disznóhús és a nullásgép vagyis tudatni kellene velük valahogy, hogy a letolom-a-hajam-nullásgéppel még a legszebb inget is képes lenullázni. Ezenfelül a másik dolog, hogy se harminc, se negyven felett ne eresszen pocakot és máris kinéz valahogy a magyar férfi. Az vagy, amit megeszel, nemdebár. Innentől kezdve, ha nem akar hasonlítani egy olaszra, illetve túlságosan sok proteinport sem fogyaszt az illető, akkor azon elenyésző pár százalékba tartozik, amire azt mondanám, na ez már igen, ez egy szofisztikált alak!

Persze mindez még kivitelezhető is, de ha egy olyan járás, vagy tartás párosul hozzá, amelyből ordít a világfájdalom, szintén feleslegesen öltük bele egyhavi fizetésünk abba az egy rendnyi ruhába az ASOS-nál esetleg a Zaránál..